Zajból a zöldbe: életminőség és kihívások az agglomerációban

Van élet Budapesten kívül is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az agglomerációra továbbra is vonzó célpontként tekintenek azok, akik zöldövezetbe menekülnének a főváros zajától. De nincs fény árnyék nélkül, ezeknek a településeknek is megvannak a maguk nehézségei, feladatai, kihívásai. Összeállításunkban ezeket jártuk körül.

Három agglomerációs városvezetőt három kérdéssel kerestünk meg, megkísérelve egy aktuális helyzetképet adni. Írásos válaszaikat szerkesztett formában közöljük. Érd, Törökbálint és Budaörs polgármesterét arról faggattuk, a közszolgáltatások hozzáférhetőségében és minőségében lépést tudtak-e tartani a lakosság növekedésével, milyen infrastrukturális fejlesztések valósultak meg az utóbbi időszakban, előre tekintve pedig: nyitva áll-e a városuk kapuja a vállalati beruházások előtt.

A túlnépesedés határán

Továbbra is tömegek hagyják el a fővárost, új életet kezdve az agglomerációban. Kitették-e már a megtelt táblát, illetve mennyiben sikerült a betelepültek mellett fenntartani vagy akár fejleszteni a közszolgáltatások színvonalát?

Csőzik László (Érd, Szövetség Érdért): Bizony kitettük, még tavaly nyáron. Érd esetében nem is pontos már a „megtelt” kifejezés, sokkal inkább leírja a helyzetet a „túltelt” szó. Kígyózó sorok alakultak ki a szakrendelőnk előtt, egyre nehezebb időpontot kapni a vizsgálatokra, rendszeressé váltak a forgalmi dugók, képtelenek vagyunk lépést tartani az útépítésekben, gondok vannak az ivóvíz-kapacitásokkal (a magasabb területeken a vízmű már tavaly nem adott ki a társasházaknak rákötési engedélyt). Megteltek a bölcsődék, óvodák, férőhelyhiányunk van, miután a lakosság 20 év alatt 20 százalékkal nőtt. Bár már jó ideje nem hozzánk tartoznak az iskolák, mégis folyamatosan kapunk jelzéseket a lakosságtól, hogy a beiskolázásnál is problémák adódnak. Ahogy tavaly fogalmaztam az Indexnek:

„Még ha rendelkezésünkre is állna évi 20-30 milliárd forint – ami nem áll –, hogy az infrastruktúra fejlesztésével és karbantartásával, a bölcsődék, óvodák, iskolák építésével, a rendelőintézet fejlesztésével, a sportolási lehetőségek bővítésével stb. lépést tartsunk az évi 800-1000 fős lélekszámbővüléssel, akkor is ott lenne az időfaktor: egy-egy nagyobb beruházás 3-4 évet vesz igénybe. Nem beszélve a humánerőforrás-hiányról: nem csak érdi, országos probléma, hogy nincs elég orvos, tanár, óvodapedagógus. Mi több, Városgazda intézményünknek folyamatosan gondot okoz, hogy megfelelő számú szakembert (asztalost, kertészt stb.) találjon az alapvető városgazdálkodási, üzemeltetési feladatok ellátására.”

De nem csupán kommunikáltuk, hogy „túltelt” a város, hanem a rendelkezésünkre álló legszigorúbb, legdrasztikusabb jogi eszközt vetettük be 2023. június 28-án: az ipari területek kivételével az egész városra kivetettük a Változtatási Tilalmat (ami tulajdonképpen az építkezések tilalmát jelenti). Mivel a fő problémát Érden a társasházak és az ikerházak építése jelenti – hiszen nem vontunk ebben a ciklusba be egyetlen külterületet sem, azaz a kivitelezők sűrítik, elcsúfítják, túlterhelik a várost a foghíjtelkek beépítésével –, tavaly augusztusban úgy módosítottuk a tilalmat, hogy nyitottunk egy kiskaput az érdi családok számára, ha fel akarják újítani a házukat, vagy építkezni akarnak családi alapon. Számukra egy kitétel van, ami így szól: az építkezés során „kizárólag és legfeljebb egyetlen új lakóegység maradhat vagy alakulhat ki”.

Elek Sándor (Törökbálint, Fidesz–KDNP): A megtelt táblát mi 2014-ben kitettük, és nem PR-céllal. Tíz éve vagyok Törökbálint polgármestere, és ezalatt nem jelöltünk ki sem gazdasági-kereskedelmi, sem lakóövezeti területet a városban. Egészen biztosan ennek tudható be az, hogy a lakosságszám növekedésének tekintetében a legjobb számokkal rendelkezik városunk. Míg Érd lakossága 2007 és 2023 között 10 504 fővel, Diósdé pedig 3955 fővel növekedett, addig Törökbálinton mindössze 2178 fővel. Sőt, ha azt az időszakot vizsgáljuk, amióta én vagyok a polgármester, ez a szám 750 fő körülire tehető (2014–2023).

A 2010 előtt Helyi Építési Szabályzatban elfogadott átminősítések okozta problémákkal azonban nekünk most kell megküzdenünk. A város külső részein bőven elég gazdasági célra használható és egyben magánkézben lévő területet találunk, ezek többsége beépítetlen. Nincsenek illúzióim, ezek előbb-utóbb beépülnek, hiszen a megszerzett jogokat elvenni nem, illetve csak komoly kártérítés kifizetésével lehetne. Arra pedig, hogy a tulajdonosok mit építenek, kevés ráhatásunk van.

Hiszen mi élünk itt, logikus lenne a helyi sajátosságok ismeretében döntést hozni.
Ennek ellenére mi minden törvényes eszközzel és sokszor kemény tárgyalások útján, de eddig minden új építkezés esetében minimalizáltuk a lakosságra nehezedő – főként forgalom okozta – terheket. Tagadhatatlan azonban, hogy szükségünk van a cégek által befizetett adókra, már csak azért is, mert a fejlesztéseinket ebből tudjuk finanszírozni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne figyeljünk kényesen az egyensúlyra – amit egyébként sikeresen tartunk fenn – a bevételek növelése és a lakosság komfortérzete között.

Wittinghoff Tamás (Budaörs, Budaörs Fejlődéséért Egyesület): A megtelt táblát nem tettük és nem is tehetnénk ki. Ma az építésügyi szabályozás olyan mértékben korlátozza az önkormányzatokat, hogy jószerével azt sem tudják a települések, hogy mi épül a területükön. Bonyolult helyi szabályokat kellett alkotnunk ahhoz, hogy valamennyire kontroll alatt tudjuk tartani a folyamatokat. Nálunk is sok építkezés folyik, de mivel a telekárak Budaörsön nagyon magasak, a távolabb levő településekre zúdul sokkal erőteljesebb nyomás. Egyelőre képes kiszolgálni a városunkban élőket a meglévő infrastruktúra, amelyet persze folyamatosan fejlesztünk. Ugyanez a helyzet a közszolgáltatások összes területével is, amelyek rendkívül magas színvonalon működnek. Nem véletlenül kaptuk meg 2024-ben a legfejlettebb város címet, amely javarészt a KSH több mint 50 mutatója alapján készült. Budaörs nem akar sem bezárkózni, sem túlnépesedetté és élhetetlenné válni. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy ez a dinamikus egyensúly fennmaradjon.

Mire elég öt év – és mire nem?

Melyek voltak a legfontosabb infrastrukturális beruházások az elmúlt öt évben, és melyek azok a kihívások, önkormányzati feladatok, amelyek megoldásának – újbóli felhatalmazás esetén – már az új ciklus első napján neki kell veselkedni?

Csőzik László: Miközben az önkormányzati szektort ért központi megszorítások Érd kasszáját ebben a ciklusban 6 milliárd forinttal rövidítették meg, a városunknak rendelkezésére állt egy igen fontos alap, amiből fejleszthettük a települést. Miután az akkori baloldali város- és országvezetésnek köszönhetően 2006-ban Érd megyei jogú város lett, településünk később beléphetett a Modern Városok Programba, amiből majd 49 milliárd forintot használhattunk fel. Mivel a nagyberuházások átfutási ideje a pályázástól a tervezésen át a kivitelezésig a hazai bürokrácia miatt 4-6 év, a projektek zömét, több mint kétharmadát 2019 és 2024 között ez a városvezetés valósította meg. Felújítottunk és bővítettünk egy iskolát, építettünk két újat, építettünk két új sportcsarnokot, egy uszodát (megnyitása ősszel várható), modernizáltunk kilenc kereszteződést (ezek közül háromban új körforgalmat építettünk). Felújítottunk továbbá három főútvonalat és a Dunához vezető utat. Az önkormányzat saját forrásaiból aszfaltoztunk több mint 60 mellékutcát. Saját forrásból számos játszóteret és óvodaudvart újítottunk fel teljesen.

Elek Sándor: Az agglomerációs trendekkel tudatosan megyünk szembe: mi nem jelölünk ki beépítésre új területeket, ellenben zöldfelületeinket fejlesztjük. Alig egy éve vehették birtokba a törökbálintiak a közel három hektáron elterülő parkot és a tavat. A Nádas-tó azért jött létre, mert a törökbálinti közösségnek joggal elvárt igénye, hogy pihenő és szabadidős tevékenységre alkalmas helyszíneket hozzunk létre. Persze itt nem állunk meg, többek között már készül a park a Városháza épülete mögötti részen. De sikeres volt az a kezdeményezésem is, ami a magyar állam tulajdonában lévő területek erdősítését célozta meg, ennek eredményeként közel 90 hektáron kapott lehetőséget a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőtelepítésre.
Az intézményfelújítási programot 2014-ben indítottuk el: mára minden közintézmény vadonatúj vagy magas színvonalon felújított épületben működik. Igaz ez az Egészségházra, az óvodákra és a Segítő Kéz Szolgálatra is. A folyamat záróberuházása a tavaly átadott, 104 férőhelyes Apró Léptek Bölcsőde építése volt.

Nagy előrelépés volt a kormányablak megnyitása, azóta nem kell Érdre vagy éppen Budaörsre járnunk ügyet intézni. Teljes utcákat újítottunk fel, buszmegállókat, gyalogos-átkelőhelyeket építettünk, és a LED-jelzőfényes zebrákkal, valamint a trafiboxok kihelyezésével erőteljesen növeltük a város közlekedésbiztonságát. A dolgunk azonban itt nem ért véget, ha ismét felhatalmazást kapok a város vezetésére, akkor tovább enyhítjük majd a forgalom okozta problémákat. Megvalósítjuk az Őrház utcai körforgalmat. A város kapujában lévő mostani kereszteződés áteresztőképessége nagyon alacsony, a körforgalom megépítése radikálisan változtat majd a már-már elviselhetetlen helyzeten. Megoldást kell találnunk az ivóvízellátás kapacitásának növelésére, nem lehetünk teljesen kiszolgáltatva az Érd felől érkező rendszernek. Ehhez szükséges az állam és az állami források bevonása, nem látom lehetetlennek, hogy ezen a téren belátható időn belül eredményeket érjünk el.

Nem lesz könnyű feladat, kemény tárgyalásokra számítok, de nekünk kell kezelni az elhíresült rozsdaövezeti besorolás következtében előállt helyzetet. Ebben a kérdésben előrelépésről is beszámolhatok. Már ígéretet kaptunk a tervek átgondolására, az oda tervezett lakások számának radikális csökkentésére és arra is, hogy a terület hasznosításával kapcsolatban tervpályázatot ír ki a tulajdonos, közösen az önkormányzattal. Bízom benne, hogy olyan jövőképet tudunk felvázolni, amellyel nemhogy nem sértjük Törökbálint érdekeit, hanem a hasznunkra is tudjuk fordítani azt.

Wittinghoff Tamás: Ha az elmúlt öt év fejlesztéseiről beszélünk, akkor muszáj elsőként megemlítenem, hogy ebben az időszakban 15 milliárd forintot vontak el a várostól szolidaritási hozzájárulás címén, méghozzá egy részét teljesen törvénytelenül. Bárki elképzelheti, hogy ennyi pénzből mi minden épülhetett volna Budaörsön. Ennek ellenére folyamatosan fejlődött a város. A ciklus elején fejeződött be az a 1,5 milliárdos beruházás, amelynek eredményeként a város szennyvize tisztítottan ömlik a Dunába, rengeteg utat újítottunk fel, és kicseréltük a teljes víz- és csatornahálózatot is. Bővítettük az intézményeinket, rengeteg energiahatékonysági beruházást is végeztünk. Budaörs legnagyobb problémájának megoldása nem rajtunk múlik. Mint minden agglomerációs település esetében, a kulcskérdés, hogyan lehet gyorsan bejutni a fővárosba. Ehhez a kötöttpályás közlekedést, az elővárosi vasúthálózatot kellene fejleszteni, de ezt egyedül nem tudjuk megtenni, valamennyi környékbeli település, a főváros, de leginkább az állam fellépésére lenne szükség. Nem adjuk fel, és az új ciklusban is ez lesz az egyik legfontosabb feladat, amivel foglalkoznunk kell.

Csak az értékteremtő beruházásoknak van, lesz helye

Nyitva áll-e a kapu a befektetők előtt? Mely iparágak nagy cégei vannak jelen dominánsan a városban, milyen szempontok szerint engednek be vállalati beruházásokat?

Csőzik László: A válaszom elején rögtön hangsúlyoznám, hogy Érdről kitiltottuk az akkuüzemeket. Tavaly tavasszal erről határozatot fogadott el a közgyűlés, idén pedig külön beleírtuk ezt a tiltást a Helyi Építési Szabályzatba. De más szennyező cégeket sem fogadunk, ezt úgy szoktam megfogalmazni: nem szívesen látunk gyárkéményeket a városunk szélén, hiszen arra szerződtem 2019-ben polgármesterként, hogy mindenáron megőrzöm Érd kertvárosi jellegét.

Mivel Érd legégetőbb problémája – sajnos közel 50 éve – a burkolatlan utcák nagy száma, és sem a kormány, sem az EU nem ad pénzt mellékútépítésre, ezért rengeteg energiát fektettünk a vállalkozások megsegítésébe. Hiszen ha nő az iparűzésiadó-bevételünk, saját forrásból fel tudjuk pörgetni az aszfaltozási programunk. Még 2021-ben elkészítettük a szakmai vizsgálatot, ami előkészítette egy nagy logisztikai park kiépülését a 6-os út mellett. Ha ez megvalósul, hatalmasat léphet előre Érd, felzárkózhat a következő ciklusban a környező tehetősebb települések mellé. Megállapodást kötöttünk a helyi ipartestülettel, éves támogatást biztosítunk számukra, együttműködünk számos értékteremtő hazai és nemzetközi vállalattal az iparban és a kereskedelemben, köztük érdi családi tulajdonban lévő cégekkel. Erős alap a folytatáshoz, hogy az iparűzésiadó-bevételeink 2023-ra 148 százalékkal nőttek 2019-hez képest.

Elek Sándor: Már említettem, hogy szükségünk van az adóbevételekre, és természetesen nyitva áll a kapu minden olyan cég előtt, amely figyelembe veszi igényeinket, a település adottságait, és a lehető legkevésbé terheli a lakosságot. A mi érdekünk az, hogy a magas hozzáadott értéket képviselő cégek települjenek be, és az érdekeink érvényesítésére minden lehetséges eszközt be is vetek.

Wittinghoff Tamás: Budaörs azért lett Magyarország legfejlettebb városa, mert a legkorábban ismerte fel, hogy Budapest nyugati kapujaként ki kell használnia ezt a helyzeti előnyét. Először nagyáruházak telepedtek itt meg, aztán jöttek a logisztikai központok, és ezek szép sorban egyre vonzóbbá tették a várost mint befektetési célpontot. Ma már ugyanúgy megtalálhatóak itt a legfejlettebb technológiákkal dolgozó informatikai cégek, mint a felső kategóriás gépkocsimárkák szalonjai és szervizei. A környezetet terhelő és a túlságosan nagy forgalmat vonzó beruházásokat nem preferáljuk, egyébként mindenki előtt nyitottak vagyunk. Bár már nincsenek hatalmas szabad területeink, a kis helyigényű cégeknek még mindig tudunk helyet szorítani. A helyi gazdaságfejlesztési filozófiánk lényege, hogy igyekszünk mindenben kiszolgálni a cégeket, harmonikusan együttműködni velük, hiszen Budaörs fejlődésének alapja az ő sikerük és a tőlük származó helyi adóbevétel.

(Borítókép: Törökbálint. Fotó: Jászai Csaba / MTI)