Változtak a szabadság kiadásának szabályai

A Munka törvénykönyve értelmében a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke egységesen évente húsz munkanap. A munkavállaló az alapszabadságon felül az életkorára, a gyermeknevelés érdekében, továbbá egészségügyi okokra, a munkavégzéssel járó egészségügyi kockázatokra tekintettel pótszabadságra is jogosult.

Gyermekek utáni pótszabadság

Életkor után járó pótszabadság először abban az évben jár a munkavállalónak, amikor a meghatározott életkort betöltötte:

• a 25. életévtől 1 munkanap
• a 28. életévtől 2 munkanap
• a 31. életévtől 3 munkanap
• a 33. életévtől 4 munkanap
• a 35. életévtől 5 munkanap
• a 37. életévtől 6 munkanap
• a 39. életévtől 7 munkanap
• a 41. életévtől 8 munkanap
• a 43. életévtől 9 munkanap
• a 45. életévtől 10 munkanap

A gyermeket nevelő munkavállalónak – akár férfi, akár nő – a 16 évesnél fiatalabb

• egy gyermeke után kettő,
• két gyermeke után négy,
• kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár.

Ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos, a pótszabadság fogyatékos gyermekenként további két munkanappal növekszik. Az együtt élő szülőknél a pótszabadság mindkét szülőt megilleti. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. Még valami: ha a munkavállaló év közben válik jogosulttá a gyermeknevelési pótszabadságra, akkor neki az évre járó teljes pótszabadság jár, mert a törvény nem szabja feltételül ehhez a munkavégzés időtartamát. Például annak a 40 éves szülőnek, aki három, 16 évesnél fiatalabb – köztük egy fogyatékos – gyermeket nevel, 36 (20 + 7 + 7 + 2) munkanap szabadság jár.

Az apasági szabadság és egyéb kedvezmények

Az apát a gyermeke születése után pótszabadság, az úgynevezett apasági szabadság illeti meg. Az apa gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig 10 munkanap szabadságra jogosult. Az apasági szabadság mértéke 2023-ig öt, míg ikergyermekek születése esetén hét munkanap volt.

Az apasági szabadság az anyával és az újszülöttel való együttlétet, a kötődés elősegítését szolgálja, ezért ezt a kedvezményt viszonylag rövid határidőn belül, a szülést követő két hónapon belül igényelheti az apa.

Azonban erre is érvényes az az általános szabály, hogy az apának az igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt kell bejelentenie. Az apasági szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik, vagy meghal.

2023. január 1-jétől felhatalmazást kapott a kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a gyermek születése esetén az apát megillető apasági szabadság igénybevételére és annak díjazására vonatkozó szabályokat. Nos, a munkavállaló az apasági szabadság első öt munkanapjára távolléti díjra, a 6. munkanapjától viszont csak a távolléti díj 40 százalékára jogosult.

Az alapszabadságon felül öt munkanap pótszabadság jár:

• a fiatal munkavállalónak utoljára abban az évben, amikor a tizennyolcadik életévét betölti;
• a föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak;
• a megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra jogosult vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállalónak.

Továbbá 2023 óta létezik a gondozói munkaidő-kedvezmény, amely sok tekintetben hasonlít a pótszabadsághoz, ezért gondozói szabadságnak is nevezik. A munkavállaló évente legfeljebb öt munkanapra mentesülhet a munkavégzés alól a súlyos egészségi okból gondozásra szoruló hozzátartozójának vagy a vele közös háztartásban élő személynek nyújtott személyes gondozás céljából. A kedvezményt a jogosult kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell biztosítani. A súlyos egészségi ok fennállását és a gondozás indokoltságát a gondozott kezelőorvosa igazolja. A munkaidő-kedvezmény időtartamára nem jár távolléti díj.

Részmunkaidősek szabadsága

A munkajogi tévhitek egy legrégebbike, hogy részmunkaidős foglalkoztatottaknak arányosan kevesebb szabadság jár.

A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak ugyanannyi szabadság jár, mint a teljes munkaidőben dolgozónak. A munkaügyi bíróságok már számtalan ítéletükben megerősítették, hogy a részmunkaidőben alkalmazott munkavállalónak is az általános szabályok szerint jár az alap- és pótszabadság.

Sőt, ha valakinek több részmunkaidős munkaviszonya van, akkor mindegyik munkaviszonya után jár a szabadság. Vagyis akinek két négyórás munkaviszonya van, mindegyikben húsz-húsz nap az alapszabadsága. Azt is jó tudni, hogy ha az egyik munkaviszonyában éppen szabadságon van, nem mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól a másik munkaviszonyában.

Kiadják, nem adják ki

2024. január 1-jei hatállyal változott a szabadságok kiadásának szabályozása. Ennek lényege: a gyermek(ek) utáni pótszabadságokat is a munkavállaló kérése szerinti időpontban kell kiadni. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak évente hét szabadságnapot és a szülői szabadságot kell a munkavállaló kérése szerint kiadni, hanem a gyermek(ek) utáni pótszabadságot is.

A Munka törvénykönyve 122. § (1) bekezdése általános szabályként kimondja:

A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.

Ugyanennek a paragrafusnak a (2) bekezdése hozzáteszi:

A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.

Felmerül a kérdés: keresztbe tehet-e a munkáltató a dolgozója szabadságának?

2023 óta a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén

• a szabadság kiadását – az apasági szabadságot kivéve – legfeljebb 60 nappal elhalaszthatja, amit írásban meg kell indokolnia, a kiadás általa javasolt időpontját pedig egyidejűleg közölnie kell a munkavállalóval;
• a munkavállaló már megkezdett szabadságát – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve – megszakíthatja.

Csekély vigasz, hogy a munkáltató köteles megtéríteni dolgozójának a kiadás időpontjának módosításával vagy a szabadság megszakításával összefüggésben felmerült kárt és költségeket. A szabadság megszakítása esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

(Borítókép: Jászai Csaba / MTI)