Kilépünk a Nemzetközi Büntetőbíróságból, miközben nem is része a magyar jogrendnek?

Május 22-én, két nappal azután, hogy Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) főügyésze elfogatóparancs kiadását kérte Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökre, Orbán Viktor kormányfő feladatba adta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszternek, Tuzson Bence igazságügyi miniszternek és Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszternek, hogy vizsgálják meg, milyen következményekkel járna, ha hazánk kilépne a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Erről a 24.hu számolt be csütörtökön. 

A Miniszterelnökségi Sajtóiroda az üggyel kapcsolatban úgy nyilatkozott:

Az emberiesség elleni bűncselekményekkel foglalkozó Nemzetközi Büntetőbíróság az elmúlt időszakban több ügyben nem jogi, hanem egyértelműen politikai döntést hozott, ezzel aláásva a szervezet tekintélyét. Magyarország elutasítja, hogy politikai eszközként használják a nemzetközi bíróságokat.

Arról viszont nem adtak tájékoztatást, pontosan milyen ügyekre gondolnak.

Ha elmarad a hazai felelősségre vonás

A 2002-ben alakult, hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság emberiesség vagy háborús bűncselekmények, illetve agresszió esetén jár el. De csak akkor

• ha elmarad a hazai felelősségrevonás, vagy
• csak látszólagos, a cselekmény súlyát el nem érő, formális elmarasztalás történik.

A Római Statútum tizenhat különböző, emberiesség elleni bűncselekményt sorol fel, közöttük például az emberölést, a népirtást, a rabszolgaságot, a lakosság deportálását vagy erőszakos kitelepítését, a kínvallatást és a prostitúcióra kényszerítést. A statútum 8. cikkelye határozza meg a háborús bűncselekményeket attól függően, hogy a fegyveres konfliktus nemzetközi, azaz országok közötti, vagy nem nemzetközi, azaz lázadó csoportok vagy állami és nem állami fél közötti. Összesen 74-féle ilyen háborús bűncselekményt különböztet meg a statútum.

Az ENSZ keretein belül

1998-ban az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretein belül hozták létre a Római Statútumot, amely 2002. július 1-jén lépett hatályba, és így megkezdhette működését a Nemzetközi Büntetőbíróság. A statútumot Magyarország 2001-ben országgyűlési határozattal erősítette meg. Azt azért tudni kell, hogy

A Nemzetközi Büntetőbíróság működését, amely nem államok közötti vitákkal, hanem egyéni büntetőjogi felelősséggel foglalkozik, kezdetek óta rengeteg kritika érte. Szóvá tették, hogy csak kevés eljárást indított, és azokat is elsősorban afrikai államok állampolgáraival szemben. Első ítéletei a kongói polgárháborút érintették: az egyikben gyermekkatonák toborzásáért és alkalmazásáért, a másikban a polgárháború során a békés lakosság lemészárlásáért, tömeges nemi erőszakért, fosztogatásokért szabtak ki hosszabb börtönbüntetéseket.

A bíróság főügyésze 2023 márciusában elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen is azzal vádolva, hogy felelős az Ukrajnában elkövetett háborús bűnökért.

Hányattatott sorsú törvényjavaslat

Bármennyire is hihetetlen, de a Római Statútum szövegét magyar nyelven a mai napig nem hirdették ki. A Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának és a Statútum 8. cikkére vonatkozó kampalai módosításának kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot T/10722. számon eredetileg Trócsányi László akkori igazságügyi miniszter terjesztette be a parlamenthez, még 2016 májusában. Őt és kormányát (ahogy az előző baloldali kormányokat) sem lehet megvádolni kapkodással, hiszen az egyezményt már huszonhat éve, 1998. július 17-én fogadták el az államok – köztük hazánk – képviselői.

Az első Orbán-kormány képviselője – a 2296/1998. (XII. 30.) Korm. határozatban foglalt felhatalmazás alapján – 1999. január 15-én írta alá a Római Statútumot, amit az Országgyűlés annak rendje és módja szerint a 72/2001. (XI. 7.) OGY határozattal megerősített, majd ennek nyomán a megerősítő okirat letétbe helyezése 2001. november 30-án megtörtént.

Igen ám, de 2002 óta nem tudták elérni a hol egymást váltó, hol a korábbi tevékenységüket folytató magyar kormányok, hogy a statútumot törvényi formában beiktassák a magyar jogrendszerbe. Az egyik vitatott rendelkezése, a 27. cikk (1) bekezdés így szól:

A jelen Statútum a hivatalos minőségre való tekintet nélkül egyaránt vonatkozik minden személyre. Semmilyen körülmények között sem mentesíti az adott személyt a jelen Statútum szerinti büntetőjogi felelősség alól különösen az állam- vagy kormányfői tisztséggel, kormány- vagy parlamenti tagsággal, választott képviselői vagy kormányhivatalnoki tisztséggel járó hivatalos minőség, és mint olyan, nem indokolja a büntetés mérséklését.

Ehhez képest a T/10722. számon jegyzett indítvány végül mégis az Országgyűlés elé került, és 2016. május 25-én rendben meg is tartották a törvényjavaslat általános vitáját. Minden felszólaló – pártállásra tekintet nélkül – helyeselte a javaslatnak azt a megoldását, hogy a képviselői és egyéb mentességek tekintetében úgy módosítják az odavágó törvények szövegét, hogy az abban

foglalt mentelmi jog nem jelenti akadályát a […] felelősségre vonásának a Magyarország által elismert joghatósággal rendelkező nemzetközi bíróság joghatósága alá tartozó büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt.

Nem tartóztatnák le Putyint

Az átiktatott törvényjavaslat 2021 tavaszán újra felbukkant az Országgyűlés üléstervében T/383. számon, de az indítvány azóta sem jutott el a részletes vitáig.

Hogy akkor most mi van a statútummal? Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter tavaly márciusban arra a kérdésre, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének elfogatóparancsára letartóztatnák-e Magyarországon Vlagyimir Putyint, azt válaszolta:

Hozzátette: dualista alapon állunk, nemzetközi egyezmény elfogadása önmagában nem válik a belső jog részévé, csak ha kihirdetik, ami azért nem történt meg, mert a magyar Alaptörvénnyel ellentétes az egyezmény.

(Borítókép: A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) épülete Hágában. Fotó: Alex Gottschalk / DeFodi Images / Getty Images)