Épp az ellenkezőjére sült el a Hitler elleni merénylet 1944. július 20-án

Claus von Stauffenberg az egyik legrégebbi és legelőkelőbb dél-németországi katolikus családba született 1907-ben. Apja II. Vilmos württembergi király főudvarmestereként látott el magas hivatalt, míg anyja a napóleoni háborúk porosz hőse, Gneisenau tábornagy unokája volt.

Háborús hős az összeesküvők között

Gyermekük, Claus fényes katonai karriert futott be: a porosz tisztikar tagjaként 1939–43 között Lengyelországban, Franciaországban, később Észak-Afrikában szolgált.

A háborús hős 1944-től a németországi tartalékos haderőnél lett vezérkari főnök.

Korán bekapcsolódott a Führer elleni összeesküvésbe, amely a német vezérkarból indult ki Hans Oster, Ludwig Beck és Erwin von Witzleben tábornokok vezetésével. Ők már 1938 őszén tervet szőttek a hatalomátvételre és Hitler megbuktatására. Már ebben a szervezkedésben is részt vett von Stauffenberg. A müncheni konferencia azonban, amelynek révén Németország háború nélkül megszerezte a Szudétákat, felborította az előzetes elképzeléseket, hiszen Hitler népszerűsége az egekbe szökött, így a magas rangú tisztek letettek tervük megvalósításáról.

1943 márciusában is merényletet kíséreltek meg Hitler ellen, amikor bombát raktak arra a repülőgépre, amellyel Szmolenszkbe, a keleti frontra látogatott, ám a szerkezet nem lépett működésbe. Aztán 1944 nyaráig még további három alkalommal próbálták meggyilkolni őt. Sikertelenül.

A Valkűr-hadművelet

A Führer még 1943-ban utasítást adott a Valkűr-terv kidolgozására, amelynek elnevezését a skandináv mitológia valkűrjei ihlethették, akik a háború hálóját szőtték. A tervet az indokolta, hogy a szövetségesek fokozódó bombázásai, a nagy tömegben dolgoztatott kényszermunkások és a háborútól megviselt német társadalom egyre növekvő elégedetlensége belső lázadást eredményezhet. A terv arra szolgált, hogy az alapján cselekedni tudjanak a náci rendszer védelmében.

Ezt a tervet magas rangú Wehrmacht-tisztek és szervezkedő politikusok fordítottak át a Hitler-rezsim megbuktatására.

Mindeközben az összeesküvőket sürgette az idő, hiszen 1944 júniusában a szövetségesek partra szálltak Normandiában, megkezdődött a városok bombázása, miközben a szovjetek kelet felől visszaszorították a Wehrmacht egységeit.

Von Stauffenbergék célja a Führer eltávolítása mellett az volt, hogy a totális vereség előtt véget vessenek a háborúnak, kedvezőbb békét köthessenek, mint 1919-ben. Ezt a célt szolgálta a Valkűr-hadművelet, melynek három legfontosabb eleme:

1. Hitler likvidálása,
2. az SS és a Gestapo kiiktatása, majd
3. a hatalom megszerzése volt.

A Valkűr-hadművelet, amennyiben az akciót sikeresen hajtják végre, alapjában változtatta volna meg a történelmet, civilek és katonák millióit, országok tucatjait mentette volna meg a pusztulástól. Nem így történt.

A merényletkísérlet

A Hitler elleni merénylet terve 1944. július 1-jén lépett végső szakaszába, amikor is von Stauffenberg ezredest kinevezték a tartalékos erők vezérkari főnökévé. Július 20-án ő rejtette el a bombát tartalmazó táskát a tárgyalóasztal alá a Führer kelet-poroszországi, Farkasverem (Wolfschanze) nevű főhadiszállásának helyzetmegbeszélő barakkjában.

Von Stauffenberg a terveknek megfelelően részt vett a 12.30-kor kezdődő megbeszélésen. És miután a vezérkar tagjai megérkeztek a barakkba, az előzetes forgatókönyvnek megfelelően az ezredest az adjutánsa a telefonhoz hívatta, s ezért távoznia kellett a helyszínről.

Hitlernek azonban hatalmas szerencséje volt, ugyanis Heinz Brandt ezredes, aki közvetlenül mellette állt, a megbeszélés alatt távolabb tolta az útjában lévő táskát Hitlertől, akit ráadásul a vastag tölgyfa asztal megvédte a robbanástól, és így csak könnyebb sérüléseket szerzett. Nem szólva arról, hogy az élesítéskor hiba csúszott az ellenállók számításába, mert csak a töltet fele robbant fel.

A detonáció következtében négyen vesztették életüket, de a szobában lévők többsége – Hitlerrel együtt – megúszta a merényletet. Ezt nem tudhatta von Stauffenberg, mert a robbanást látva biztos volt abban, hogy sikerrel járt, ezért egy repülőgépen villámgyorsan Berlinbe utazott, hogy megindítsa a Valkűr-hadművelet második szakaszát, az SS és a Gestapo kiiktatását.

A Führer hajtóvadászata

 A merényletkísérlet után az őrjöngő Hitler valóságos hajtóvadászatot indított, s halállal büntette mindazokat, akikről feltételezhető volt, hogy tudtak az összeesküvésről. Sokan meg sem várták, hogy értük jöjjenek, és öngyilkosságot követtek el: így tett Henning von Tresckow tábornok a keleti fronton, Günther von Kluge az őt Berlinbe szállító repülőgépen. Míg a rendkívül népszerű Rommelnek felajánlották az öngyilkosság lehetőségét, sőt állami temetést is kapott.

Von Stauffenberget és három társát (Friedrich Olbricht tábornokot, Albrecht Mertz von Quirnheim ezredest, valamint szárnysegédjét, Werner von Haeften főhadnagyot) még a merénylet napjának éjjelén agyonlőtték.

A merényletről 2008-ban Valkűr címmel háborús filmdráma készült, amelynek főhősét Tom Cruise alakította. Állítólag az egész film ötlete onnan eredt, hogy a világhírű amerikai színész véletlenül meglátta von Stauffenberg fotóját, és miután oldalról hasonlított az ezredesre, utánaolvasott a történetnek, ami azonnal megtetszett neki.

(Borítókép: Adolf Hitler és Benito Mussolini meglátogatja a megrongált kelet-poroszországi főhadiszállást, miután 1944 júliusában Hitler ellen merényletet követtek el. Fotó: Hulton-Deutsch Collection / Corbis / Getty Images)