Háborúra számítanak a Balkánon, miközben a magyar cégek köszönik, jól vannak

„A férjem az 1990-es években Mostarban harcolt, ahol sok barátja elesett. Azóta utálom a szerbeket. A két fiamnak többször mondtam már, hogy bármilyen nemzetiségű lányt elvehetnek, kivéve szerbet” – mondta Ivana, aki családjával négy apartmanházat működtet Split környékén, valamint hatalmas olíva- és gránátalma-ültetvényeik vannak a dalmát tengerparton.

A középkorú horvát hölgy meggyőződéssel állította, hogy a Balkánon újra kitör a háború, mert – mint mondta – a szerbek meg akarják kaparintani a tengerpartot. A NATO-tag Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában többen is hasonlóan vélekedtek, szerintük a béke csak átmeneti.

A véres leszámolás kulturális örökségként

A balkáni puskaporos hordó képzete a 19. században alakult ki. Akkoriban a térséget illető nagyhatalmi vetélkedés, nemzetállami ambíciók valóra váltása és a közösségek közötti rendkívül véres leszámolások zajlottak. Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) professzora megdöbbentő statisztikával szolgált az Indexnek: az egyik doktorhallgatója tavaly kezdte el feldolgozni a balkáni tömegmészárlások történetét. A doktorandusz adatbázisában – amely a 19. századtól kezdődik – túljutott már 730 eseten, de még nem zárta le az 1800-as éveket. A 20. század vérengzéseit még el sem kezdte gyűjteni.

A térség sajátossága, hogy az etnikumközi konfliktusok nem absztraktak. Nagyon konkrét, családok sorsát közvetlenül és többször is érintő sérelmekről van szó. Szinte mindenki érintve van ezekben. A traumák átszövik a társadalmakat, az újabb és újabb konfliktusok pedig felerősítik a sérelmeket

– nyilatkozta az Indexnek Pap Norbert Balkán-szakértő. Bár – tette hozzá a professzor – a félszigeten lassan már nem marad, aki harcoljon.

„Nem számítanék olyan háborúkra, mint amilyenek a 19-20. században voltak, de alacsonyabb intenzitású konfliktusokra mindig megvan az esély” – mondta a PTE tanszékvezető tanára. Úgy véli, a térségben elképzelhető, hogy késekkel, botokkal és gépfegyverekkel felszerelt csoportok, valamint irreguláris erők időnként összecsapjanak.

A balkáni országok számára az egyik legnagyobb kihívást az irgalmatlan mértékű kivándorlás jelenti. Helyenként már komplett falvak is kiürültek, mert lakosaik fejlettebb, nyugati országokba költöztek.

Boszniában is súlyos a helyzet. Egyes becslések szerint 20-25 százalékos az elvándorlási arány.

Strandolás burkában és sörmentes étterem

A csaknem négymilliós Bosznia-Hercegovina lakosságának fele muszlim. A 20. század végén, Jugoszlávia felbomlásával a bosnyákok elkezdték felfedezni kulturális és történelmi gyökereiket. Szarajevóban, Mostarban és több vidéki kisvárosban is viszonylag gyakran látni burkába öltözött muszlim nőket. Például a Bregava folyó partján épült Stolac városkában meglepő volt együtt strandolni egy fekete burkás asszonnyal, aki pancsoló gyerekeit és középkorú férjét kísérte el. Stolac városa „halal desztináció”, vagyis az ide utazó muzulmán turisták számára kimondottan ajánlott.

Sajnálom, nálunk nincs sör. Igyon inkább egy finom kávét!

– ajánlotta egy csinos pincérnő a stolaci mecset melletti étteremben. „A mecset környéke halal övezet, vagyis nincs alkohol és disznóhús” – tette hozzá mosolyogva.

A Balkánt szokták civilizációs ütközőtérségnek titulálni és a világvallások olyan érintkezési felületének, ami magában hordozza valami sorsszerű kiújulását a háborúknak.

Úgy látom, a térségben a vallásosság általánosságban hanyatlik és a vallási szokásoknak megfelelő életforma, viselet, megjelenés nem mély belső meggyőződésből, normakövetésből fakad, hanem többnyire inkább egy elvárt közösségi viselkedés

– mondta el Pap Norbert. A professzor emlékeztetett arra, hogy minimális számban azért jelen vannak muszlim radikálisok. Voltak, és vannak olyanok Koszovóban, Észak-Macedóniában és Boszniában, akik az Iszlám Állam struktúráihoz csatlakoztak. „Ez tény – fogalmazott a Balkán-szakértő –, de ennek a térség életére kifejtett hatása minimális.”

Úgy látom, hogy a Balkán egy mellékhadszíntér a nemzetközi politikában: a konfliktusok dinamikáját nem a helyi ellentétek, hanem térségen kívüli szereplők szándékai, céljai diktálják

– vélekedett a PTE tanára. Hangsúlyozta, nem akkor lesz súlyos válság, amikor a helyiek között megnő a feszültség, hanem akkor, amikor valakik benzint öntenek a régóta izzó parázsra.

A szakértő véleménye szerint az uniós csatlakozás kétféle módon fejthet ki jótékony hatást. A vele járó gazdasági prosperitás csökkentheti a szociális feszültségeket, továbbá az uniós joganyag átvételével, az uniós négy szabadság révén javulhatnak a helyben boldogulás esélyei. Az unió ezenkívül egy szövetség is, mely törekszik rá, hogy megvédje a tagjait, így ezek az új tagállamok erősíthetik a külső beavatkozásokkal szemben az ellenálló képességüket.

Monarchia-nosztalgia és kemény üzleti érdekek

A magyar kormány évek óta határozottan támogatja a Nyugat-Balkán országainak csatlakozását. Pap Norbert szerint ugyanis Magyarországnak évtizedek óta az a politikája, hogy a déli szomszédság ne fenyegetést jelentsen, hanem olyan prosperáló övezet húzódjon, ahol a magyar gazdasági szereplők is megtalálhatják a számításukat. Erre az EU-csatlakozásuk elsőrendű eszköz lehet.

Horvátország és Bosznia-Hercegovina csatlakoztatásával olyasféle állapot állna helyre, mint ami az Osztrák–Magyar Monarchiában egyszer már kialakult. Ez igazából visszatérés egy korábbi fontos stratégiai célhoz

– fogalmazott az egyetemi tanár, aki szerint a magyar kormány ezen a földrajzi területen a korlátozott kapacitásaihoz, méreteihez képest tud aránylag jelentős nemzetközi mozgástérhez jutni, esetenként partnereket, szövetségeseket is nyerni.

Magyarország 1918 után sok évtizeden át ellenséges, az 1940-es évek végétől pedig kifejezetten hidegháborús déli szomszédságban élt. A térséggel kapcsolatos gazdasági kapcsolat, tudás, nyelvismeret beszűkült.

„Az ország tőkekihelyező képessége korlátozott, ahogy a menedzsmentképességek, a térségben elengedhetetlen helyismeret is szűkösen áll rendelkezésre. Ezen hátrányok ellenére Magyarország a méreteihez képest sikeres szereplő, és sikerült találni néhány olyan szektort, amelyben jelentős pozíciókat sikerült szerezni” – közölte a szakember, aki többek között a bankszektort, a távközlést, az építőanyagipart és a turizmust hozta fel példaként.

„A Pécsi Tudományegyetem Balkánnal foglalkozó képzéseinek vezetőjeként látom azt is, hogy milyen fontos a megfelelő ismeretekkel felvértezett szakemberek rendelkezésre állása, és hogy milyen nagyok ezen a téren a hiányosságok” – hívta fel a figyelmet a negatívumokra Pap Norbert. Úgy véli, a kínálkozó befektetési, üzleti lehetőségekhez és a kockázatok értékeléséhez tudás kell és beágyazottság. Az üzleti kultúrában fontos a személyesség, így a jó kapcsolatok kialakítása alapvető. Ha ez megvan, kialakul a bizalom, utána következik az üzlet megkötése. A professzor szerint határozottan megéri a térségben befektetni, és örül az eddigi sikereknek, de több kellene belőlük.

(Borítókép: A Stari Most híd Mostar óvárosában, Boszniában. Fotó: Wolfgang Kaehler / LightRocket / Getty Images)