BME-s hallgató: A kialakult helyzet csupán a látlelete egy mélyen gyökerező problémának

Mint arról az Indexen is beszámoltunk, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Villamosmérnöki és Informatikai Karának gólyatáborában a szervezők megtiltották, hogy a résztvevők óvszert vigyenek magukkal. Az Egyetemi Hallgatói Képviselet (EHK) elnöke, Radácsi Kristóf akkor a 444 megkeresésére azt írta, szerintük ha a fiataloknál nincs óvszer, akkor szexelni sem fognak.

Mindez országos hír lett, több politikus és közéleti személyiség is nemtetszését fejezte ki, a Momentum ifjúsági tagozata, a TizenX a BME bodajki táboránál óvszereket rakott a kerítésre, a hormonmentes.hu pedig szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében ismertette, hogy több mint 200 ezer forint értékben támogat 100 darabos óvszercsomaggal tíz egyetemistát a tanév kezdete alkalmából.

A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene nevű, Gál András ügyvéd (korábbi vízilabdázó), Péterfy-Novák Éva író és emberi jogi aktivista, valamint Mérő Vera emberi jogi aktivista által alapított szervezet Facebook-oldala több bejegyzést is megosztott, amelyekben követőik azt írják le, miként élték meg saját gólyatáboraikat. A történetekről itt írtunk bővebben.

A kizárólag oktatási témákkal foglalkozó Eduline-nak pedig több, a BME gólyatáborában részt vevő hallgató írta le, hogy történtek az óvszertiltásnál durvább dolgok is a táborban, többek közt stopperrel mért tusolás és pisilés, elkobzott ételek és gyógyszerek, mindössze 2-3 percnyi étkezés. Egy meg nem nevezett személy beszámolója szerint, a gólyatábor inkább hasonlított egy kiképzőtáborra, mintsem egy gólyatáborra. Többen is a felsőbb évesek megalázó magatartásáról számoltak be, ami miatt sokan idő előtt otthagyták a tábort.

A lap szerint nem ez lehetett az első alkalom, hogy a frissen egyetemre kerülők integrációját segítő tábora ilyen lehetett. Egy másik cikkben több olvasói levelet összegeznek, s ezekben azt állítják, már a kétezres években is hasonlóan zajlottak a táborok.

A botrány nyomán a BME Kommunikációs Igazgatósága augusztus 21-én közleményt adott ki, amiben bejelentették, hogy az egyetem munkacsoportot hozott létre, hogy felülvizsgálják gólyatáboraik szabályozását, és azt ígérték, hogy a tapasztalatok és a kihívások alapján mindenki számára megnyugvást jelentő, biztonságot adó és a méltóságot garantáló szabályokat alakítanak ki.

Rendőrt hívtak a nyaralók a gólyatábor miatt

A napokban újabb fejlemény látott napvilágot a BME gólyatáborával kapcsolatban. Szerkesztőségünk ugyanis olyan információhoz jutott egy levél alapján, amely szerint olvasónk az egyetem táborától nem messze próbált nyaralni, kisebb-nagyobb sikerrel, a balatonlellei tábor közelében, ahol mint írta, egész napos, hajnalig tartó rigmusokba szedett vezényelt ordítás, káromkodás, ordító zene kísérte a tábori turnusokat.

„Gyerekeink, unokáink itt ismerkedtek a legordenárébb káromkodásokkal, az egész napos részegség vezényelt rigmusaival” – állítja az Index olvasója. Beszámolója szerint reménytelen harcot vívnak a helyzet rendezésének ügyében a helyi önkormányzattal. A rendőrségen többször is bejelentést tett, az egyenruhások állítása szerint már rutinszerűen szállnak ki a helyszínre, intézkedésük pedig rövid időre hoz csak enyhülést.

A Somogy Vármegyei Rendőr-főkapitányság megkeresésünkre elárulta: a kérdéses helyszínről a gólyatábor ideje alatt bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével kapcsolatos bejelentés a rendőrségre nem érkezett. Ugyanakkor az Index más nyaralóktól is úgy értesült, hogy többször is kihívták a rendőröket a zaj miatt. A BME Kommunikációs Igazgatósága is azt írta lapunknak, hogy „az idei BME Gólyatáborok ideje alatt nincs tudomásunk a tábort érintő lakossági bejelentésről, hatósági intézkedés nem történt”.

Olvasói levél egy BME-s hallgatótól

Csütörtök éjjel érkezett szerkesztőségünkbe egy olvasói levél, melyben Andorfi István, a BME elsőéves fizikus doktoranduszhallgatója, aki az alap- és a mesterképzést is az BME-n végezte, leírta véleményét a fentebb történtekkel kapcsolatban. Írását változtatás nélkül közöljük.

„Augusztus hónapban úgyszólván az egész magyar média a BME-től volt hangos. No nem az Egyetem épületeinek statikai és esztétikai állapotáról, az oktató-kutató gárda életkori megoszlásáról, a laboratóriumok felszereltségéről és biztonságáról, az Egyetem anyagi helyzetéről, vagy a modellváltás/modellfejlesztésről esett szó, de nem is a kiváló publikációkról, a hallgatók eredményeiről, de még nem is az egyetemi rangsorokban elfoglalt helyekről, hanem a gólyatáborokról.

A cikk, amely jelen levél megírására közvetlenül késztetett Kecső Richárd augusztus 22-i Többször is rendőrt hívtak a Balatonlellén nyaralók a BME gólyatábora miatt című írása. A cikk tartalmára való konkrét reakcióm egy személyes emlék az én gólyatáboromból (2019). Nálunk a szervezők különösen odafigyeltek arra, hogy a balatonlellei (némely pletykák szerint már csak ideig-óráig) BME-s tulajdonú táborhelyen este 10 után kerüljük a kültéri hangoskodást, a programokat a jól hangszigetelt nagyteremben tartottuk, és igen, az is szóba került, hogy e szabály megszegése hatósági intézkedést is vonhat maga után. Ahhoz viszont nem kell gólyatábornak, pláne nem BME-s gólyatábornak lenni, hogy több száz „összeterelt” tizennyolc éves fiatal, főleg némi alkohol társaságában hangoskodjon. Az, hogy ez zavaró a környéken lakók számára, sajnálatos. Az, hogy ez a helyzet megoldásra vár, bizonyos. Talán, ha egy luxusszálloda épülhetne a helyén...

Ez az egész kialakult helyzet viszont véleményem szerint csupán a látlelete egy ténylegesen súlyos és mélyen gyökerező problémának, nevezetesen annak, hogy társadalmi szinten milyen szegényes fogalmaink vannak a „közösség” fogalmi kereteiről és mibenlétéről.

Amikor (és bizonyos vagyok benne, hogy ez az elsöprő többségre igaz) egy felsőbb éves arra szánja magát, hogy ideje egy jelentős részét arra fordítsa, hogy gólyatábort szervez, akkor higgyük el, hogy nem az a célja, hogy porig alázzon nála esetenként csupán egy-két évvel fiatalabb gólyákat, hanem az, hogy bevonja őket egy közösségi élménybe, na és itt kezdődnek a problémák. Merthogy ezek a gólyatáborok azok, amiket a felsőbb évesek fel tudnak kínálni a gólyák felé közösségi élmény címén. Mélység és valódi tartalom nélkül, széles gesztusokkal a semmi ünneplése zajlik (vö. nemzeti politika). Velem is elhitették, hogy az egyetemi közösség ilyen. S amikor én éreztem ennek az ürességét, a semmilyenségét, akkor elkeseredtem. S milyen jó volt már az első héten tetten érni ezt a hazugságot. Nekem sikerült, mert olyan társakra találtam, akikkel igazi közösségi élményt tudtam megélni, amely nem feloldja és kilúgozza az egyént, hanem összeköti az egyéniségeket, és ezeken a kötelékeken tud építkezni.  

Biztos vagyok továbbá abban is, hogy a gólyatábor szervezői nem azért állítják ezt a közösségi látszatot a gólyák elé, mert valami gonosz terv megvalósításán dolgoznának, hanem egészen egyszerűen azért, mert ők maguk sem kaptak semmilyen alternatívát a jól megszokott alapjáraton pörgő közösség mellé, sem otthonról, sem a baráti köreikből, sem az egyetemen, sem pedig az úgynevezett társadalomból.

Sajnálatos az is, ahogyan a fent nevezett cikk beszámol róla, hogy a környéken nyaraló kisgyermekek esetlegesen egy gólyatábor kiszűrődő, vagy esetleg kiáradó hangjaiból tanulják meg a vulgáris kifejezéseket. Én viszont felvetném azért azt a kérdést is, hogy mit állít ezzel szemben a család, az iskola azon kívül, hogy az a társadalmi norma, hogy ezt „nem illik”. Sok gyermek például nagyon szép angol szavakat használ. A magyar szavak helyett.

Nos, hát a „fiatalok” (amely kifejezésnek pont ugyanannyira nincs semmi értelme, mint hogy a fehér keresztény heteroszexuális férfiak ilyenek meg olyanok), „nem tudnak viselkedni”. Ahogyan sosem tudtak. Sőt, szerintem bizonyos kérdésekben lehetnénk komiszabbak is. Csak gondolkozzunk el egy kicsit, hogy milyen minták, és milyen példamutatás van a „mai fiatalok” előtt!

Az, hogy az egyetemen belül igazi közösségi élmények és közösségi működés valósuljon meg, természetesen elsősorban az egyetemisták, a felsőbb évesek feladata, és ebben magamat is a felelősség terhe alá helyezem. Én hiszem azt, hogy az ember életének értelmet a közösség vállalása, alakítása ad, ez viszont mindenki számára feladat! S azt kérném, hogy mielőtt morállá gyúrjuk egy egyetemi gólyatábor, egyébként ténylegesen – finoman szólva – megkérdőjelezhető történéseit, gondolkozzunk el a fent említetteken!

Az úgynevezett gumióvszer-botrányhoz pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy attól, hogy a hal feje esetlegesen büdös, még könnyen találhatunk a hát-, vagy farokúszó környékén finom, ízletes húsdarabokat. Egy ideig.

Végezetül pedig még annyit megjegyeznék, szintén a fent említett cikkre hivatkozva, hogy a bicskei gyermekotthonnal ellentétben a BME gólyatáboraiban szexuális erőszak áldozatai – tudtommal – nincsenek. Vagy legalábbis olyanok nincsenek, tudtommal, akik a táborban szenvedtek volna szexuális erőszakot. Olyanok, akiket ez az örökkön moralizáló, és saját semmilyenségében annyit fürdőző társadalom nem tudott megvédeni otthon, az iskolában, a gyermekotthonban, esetleg a nyílt utcán, előfordulhatnak. De ők nem azért sikoltoznak, mert szexuális erőszak áldozatai lettek. Lehet, hogy csupán élvezik azt, hogy kiszakadtak abból a közegből, amely megengedte megtörténni velük azt, aminek soha, semmikor nem szabadott volna.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!