A magyar klímatörténész elmagyarázta, miért van világvége-hangulat

Az utóbbi 13–14 hónapban sorra dőltek meg a melegrekordok. Magyarországon 1780 óta dokumentálják a napi hőmérsékletet, de ilyen rekordmelegeket az elmúlt 244 évben még nem mértek.

Ezek már olyan jelek, amelyeket nehéz félreérteni

– válaszolt arra a kérdésre Rácz Lajos környezet- és klímatörténész, a Szegedi Tudományegyetem professzora, hogy valóban globális felmelegedés tanúi lehetünk-e vagy csak klímahiszti az egész. A szegedi professzor felelevenített egy több mint két évtizeddel ezelőtti esetet, amikor a Magyar Tudományos Akadémián egy doktori védésen az OMSZ akkori igazgatóhelyettese a bíráló bizottság tagjaként nulla pontot adott egy disszertációra, amely a globális felmelegedéssel foglalkozott. „Huszonhárom évvel ezelőtt egy ilyen hipotézisért az MTA-n még elintézhették az embert” – tette hozzá a klímatörténész.

Izzadunk, de még mindig jégkorszakban élünk

„A globális felmelegedés – a jelek szerint – tartós folyamatnak tűnik, annak ellenére, hogy még jégkorszak van a Földön” – jegyezte meg a professzor, aki YouTube-csatornáján több előadásában is előszeretettel elemzi a témát. A klimatológia definíciója szerint abban az esetben van jégkorszak, ha a pólusokat jég borítja. „A Föld teljes történetének csupán 10 százalékát teszik ki a jégkorszakok. Ez nagyon ritka időszak, amelyben mi jelenleg benne vagyunk” – tette hozzá a klímatörténész.

A klímatörténet a történeti és természettudományos források felhasználásával meg tudja állapítani, hogy az utóbbi 100–500–1000–1500–2000 millió évvel ezelőtt mi történt. A klímatörténelem másik tanulsága: megtudhatjuk, hogy az egykor volt emberiség miként reagált ezekre a helyzetekre.

Nem mi vagyunk az elsők, akik környezeti vagy klimatikus kihívásokkal kerültek szembe. A klímatörténet olyan horizontot nyit meg előttünk, hogy a korábban élt társadalmak hogyan igyekeztek túlélni a környezeti változásokat, milyen jó és rossz döntéseket hoztak meg

– fejtegette a szegedi tudós, aki több európai egyetemen is kutatott és oktatott.

Klímamenekült ősatyák, avagy miért ne vadásszunk mamutra

„Egy indiai ökofilozófus, Dipesh Chakrabarty azt állítja, ha nem lenne technológia, vagyis az embereknek gyűjtögető-halászó-vadászó életformát kellene folytatniuk, akkor a Föld csupán tízmillió embert tudna eltartani. A technológiának kulcsszerepe van abban, hogy jelenleg nyolcmilliárdan vagyunk a kék bolygón” – válaszolt a tudós arra a kérdésre, hogy tud-e azonosulni azokkal a nézetekkel, amelyek sajátosan értelmezik a „vissza a természetbe” rousseau-i kijelentést.

Afrikában ugyanis a Szahara sokáig szavannás terület volt, ahol a jelenleg kiszáradóban lévő Csád-tó helyén Fekete-tenger méretű beltenger húzódott. Az időjárás változásával rengeteg klímamenekült érkezett keletről és nyugatról Egyiptomba. Jó példa erre a Teremtés könyve, amely beszámolt arról, hogy a zsidó ősatyák a hosszan tartó szárazság miatt hogyan költöztek Egyiptom termékeny földjére, ahol a fáraók szolgálatában évszázadokig gyakran a legalantasabb munkákat kellett végezniük.

Mózes története a migrációnak olyan vonatkozására hívja fel a figyelmet, amellyel általában nem foglalkozunk. Az Exodus, vagyis mintegy másfél milliós olcsó munkaerő kivonulása az egyiptomi gazdaságból teljesen tönkre vágta a fáraó birodalmát. Intő jel ez a mai kor indusztriális társadalmainak is

– hívta fel a figyelmet a kutató, aki hozzátette, az emberi tevékenység igenis hatással van a klímaváltozásra.

Az ember már a legkorábbi időkben is hatással volt az éghajlat alakulására, Gál Tamás klímakutató kollégájának kedvenc példáját idézve: a nagy jégkorszak végén, amikor az emberek már az összes mamutot levadászták, amelyek ennek következtében már nem tudták kitaposni a nyírfahajtásokat, a kisarjadó erdőknek pedig sokkal kisebb a fényvisszaverő képességük, mint a hómezőknek, ilyen módon a mamutok kiirtása hozzájárult a klíma melegedéséhez. De lehetne említeni a római rézipart is, amely az első globális környezetszennyező volt a világon. Még a grönlandi jégmintákban is megtalálták a rézszemcsék nyomait.

Hamarosan újra szőlőt termelhetnek Angliában

A klímaváltozás sokszor történelmi folyamatokat indított be, jelentősen átrajzolva bizonyos társadalmak mindennapjait. Például római optimumnak nevezzük azt a csaknem négy évszázados időszakot, amikor Európában a Kr. u. 1. század végétől egy melegebb és szárazabb időjárás köszöntött be. Ezekben az évszázadokban például a Kárpát-medence klímája a mai észak-olaszországihoz hasonlított. A római meleg időszaknak köszönhetően olyan területek is bekerültek a mediterrán világba, amelyek korábban nem tartoztak ide: Gallia, Germánia, Pannónia és Britannia. Britanniában a római időszakban szőlővidékek voltak.

Ha így haladunk – köszönhetően a globális felmelegedésnek – visszajöhetnek az angliai szőlővidékek

– jegyezte meg Rácz Lajos. Hozzátette, a római optimum a harmadik században ért véget – ezt onnan tudjuk, hogy akkortól kezdtek fűtési rendszereket építeni a római villákba Pannóniában. A hűvössé és csapadékossá váló klíma indította be a népvándorlások időszakát is, amely végül a Nyugatrómai Birodalom végét jelentette.

A vikingek és a jeges londoni fieszta

A 9. század végétől kezdődött újra – a római optimumhoz hasonló – felmelegedés, a középkori meleg időszak, amely kedvező feltételeket teremtett az észak-atlanti viking hódításokhoz: elhajóztak Izlandra, Grönlandra, és csaknem fél évezreddel Kolumbusz előtt Amerikába is.

Dickens (1812–1870) történeteinek tanúsága szerint gyakori esetnek számított Angliában, hogy télen megfagytak az emberek vagy hogy a Temzén vastag jég keletkezett, ahol – adó- és helypénzmentes – vásárokat tartottak a londoniak. Mátyás királyt is ebben a klímaperiódusban koronázták királlyá a Duna jegén.

A holland történelemben a 16–17. századot a „hering évszázadának” nevezik. A globális lehűlés miatt a heringek a Norvég-tengerről délebbre, Hollandia partjaihoz húzódtak le. Ebben az időben az angol és leginkább a holland halászflották tulajdonosai rendkívüli vagyonokra tettek szert. Az egyébként ellátási problémákkal küzdő Európában a tengerparti népesség élelmezésével nem voltak gondok, ők pedig kulcsszerepet játszottak a földrajzi felfedezésekben és a gyarmatbirodalmak kiépítésében.

A nagy francia forradalmat hét szűk esztendő előzte meg kedvezőtlen időjárással, rossz termésekkel és pusztító éhínségekkel, ami sok mindent megmagyaráz a kortársak elkeseredettségét és a forradalom brutalitását illetően.

Légkondicionáló és a forró világvége

A jelenkori klímaváltozás sokakban világvége-hangulatot vált ki, a tudományos kutatás azonban különböző valószínűségű állításokat tud megfogalmazni a jövőre nézve, ráadásul csak azzal tudunk dolgozni, amit most ismerünk.

Egyetértek Lányi Andrással abban, hogy sarlatánság annak a kijelentése, hogy ekkor és ekkor lesz vége a világnak

– jelentette ki a klímatudós, aki szerint kihívások és kedvezőtlen tendenciák vannak ugyan, de nem látjuk még a folyamat végét.

„Gál Tamás meteorológus kollégám mesélte, hogy vizsgálták a magyar jövedelmi szintek és a klímaberendezések vásárlása közötti kapcsolatot. Budapesten inkább a tehetősebbek szereltetnek be klímát, Szegeden azonban ez már alapeszköznek számít. A Tisza-parti városban a 35–40 fokos meleg idő már elviselhetetlen, itt már bármi áron szükség van erre” – ismertette a tudós a kutatás egyik eredményét. 

Dipesh Chakrabarty indiai tudós egy tanulmányában részletesen foglalkozott azzal, hogy jelenleg egy indiai család számára a gyerekek továbbtanulása szempontjából a klímaberendezés megvásárlása a legfontosabb befektetés, mivel a párás és meleg helyiségekben lehetetlen tanulni.

(Borítókép: Egy férfi egy háztetőn nézi a közeledő lángokat, ahogy a Springs-tűz tovább növekszik 2013. május 3-án a kaliforniai Camarillo közelében. Fotó: David McNew / Getty Images)