Itt a lista, mit ne egyen, ha le akar fogyni

Élet vagy étel? Négy-négy betű ugyanabból a készletből, csupán a mássalhangzókat cseréltük fel. Ha egy szókereső játékban hamarabb gondolunk a kajára, mint a ketyegőre, könnyen lehet, hogy a magyarországi felnőtt lakosságnak ahhoz a kétharmadához tartozunk, amely túlsúlyos vagy elhízott.

Tavasszal – miután megjártuk a Szent Imre Kórház lipidológiai osztályát – már gyakorlati példákon keresztül beszámoltunk arról, hogy az életmódváltás és a megfelelő orvosi segítség kulcsfontosságú a pluszkilók elleni harcban, a dietetikus és obezitológus szakemberek mellett beleértve a mozgásterápiát is. A Szent Imrének pedig Bedros J. Róbert a főigazgatója, aki a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapító elnöke is, így első kézből számolt be az Indexnek a háttérben zajló szakmai, tudományos munkáról, s annak eredményeiről. Most pedig, ahogy beköszöntött az ősz, visszatértünk a nagy állami fogyókúra helyszínére.

A Budapest XI. kerületi, Tétényi úti egészségügyi intézmény nem éppen egy alpesi wellnesshotel, de tiszta, rendezett, és a falai közt minden feltétel adva van ahhoz, hogy aki befekszik ide egy hétre, a lipidológiai osztályra, az lendületet vehessen egy jobb minőségű élethez vezető úton. Hónapokra, jobb esetben évekre. Ráadásul államilag finanszírozott formában, a részvétel lehetősége pedig akár hathetente adva van, ha valaki egyszer már bekerült a rendszerbe.

A cél ugyanis véletlenül sem az, hogy egy elhízott embernek legyen néhány jól mutató pillanatfelvétele saját magáról, mielőtt újra a sajtburgerek és a cukros üdítők felé veszi az irányt, sokkal inkább a tartós siker. Egyszerre legfeljebb 15-en fekhetnek be, de annyiféle résztvevő gyűlik össze kor, nem, életút alapján, hogy ez a kis csoport is képes leképezni a hazai társadalmat. A magam részéről, ha mehetnék egyágyas szobába, akkor is inkább a szobatársakat választanám. Ezúttal is két különleges emberrel, egy csodálatos iparművésszel és egy ragyogó elméjű csillagásszal hozott össze a jó szerencse, hogy osztozzunk néhány négyzetméteren – és a kórházi diéta gyötrelmein.

Ha valaki teljesen elhagyja magát, az a comebackért kiáltva nem a legszívesebben látott vendég, aki viszont egy-egy bent töltött hét között a privát szférájában is láthatóan odafigyel a táplálkozására és a mozgásra, az bármikor újra jelentkezhet. Nos, az első, márciusi alkalommal kereken négy kilogramm ment le rólam hétfőtől péntekig, most, szeptemberben a kilépő mérlegeléshez képest is további mínusz négyben voltam a startmezőn, a betegfelvételkor. Spoiler: folytatva a szimpatikus számsort, újabb négy kilótól szabadultam meg odabent. Aki ismer, tudja, hogy nem 60 kilogramm vagyok – talán az általános iskola ötödik osztályában lehettem annyi –, hanem több mint a duplája, igaz, van is hozzá kereken 2 méteres testmagasságom. Ezt amiatt talán nem árt megjegyezni, hogy nem jelentek konkurenciát az etióp vagy kenyai hosszútávfutók számára.

Tyson? Pogacar? Federer? Egyik sem 

Igaz, néhány éve szabadidősportolóként több félmaraton is került a lábaimba, de mára a futócipő helyett a kerékpártúráké lett a főszerep, amit tenisszel, valamint alkalmanként boksszal egészítek ki. Egy bokszzsák nemcsak hatékony stresszoldó, ha kitartóan ütjük, hanem kiváló kardioedzés is, a koordináció és a reflexek javításával pedig a rugalmasságot és a mobilitást is magasabb polcra emeli. A bringázás vagy a tenisz előnyei is relatíve ismertek, az egyik oldalon érdemes kiemelni az állóképesség és a kitartás ízületkímélő fejlesztését, a másikon pedig a gyorsaság és reakcióidő javulhat úgy, hogy közben a teljes testünket megmozgatjuk. De közel a negyvenhez már nagyon úgy néz ki, Mike Tyson, Tadej Pogacar és Roger Federer sem lesz belőlem. Egészséges ember viszont még lehetek, éppen erre gyúrok.

Fél év távlatából megállapítható, hogy sokat javult a konyha, igaz, az ételekre az első látogatáskor sem volt különösebb panasz. Az első ebéd az álmainkban remélt nyolcfogásos degusztációs menü helyett egy zöldségleves volt (szigorúan tészta nélkül) roston sült csirkemellel és parajfőzelékkel, ami kezdetnek egyáltalán nem volt rossz.

A továbbiakban a praktikusan zabkorpával dúsított üres levesek folytatásaként találkoztunk natúr sertésszelet-lecsó kombóval, tökfőzelékben úszó csirkemellszelettel, párolt gombával párosított csirkecombbal (ennél sportosabb csirkét nem sokat láttunk eddig). Uzsonnánk visszatérő elemeként kopogtatott a világ legkisebb almája, a vacsora pedig rendszerint egy pohár joghurt vagy kefir formájában öltött testet, Korpovit keksszel. A teás termoszt a nővérek többszöri kérésünkre sem cserélték le sem sörcsapra, sem gin-tonik-szökőkútra, így maradt a – jó értelemben vett – retró menzás ízvilág. Az eddigi felsorolásból talán kitalálható, hogy a reggeli sem Eggs Benedickt volt lazaccal és avokádóval, gyakran találkoztunk ellenben paradicsommal, kígyóuborkával, de megtalálta az utat az osztályunkra a túrókrém, a főtt tojás, a párizsi és a trappista sajt is – no nem egyszerre, csakis külön-külön, hogy tudjuk, hol a helyünk.

Dietetika és pszichológia

A lipidológiai osztályon végzett terápiás program nem pusztán extrém kalóradeficitből áll. Minden nap vérnyomásméréssel, majd teljes testet átmozgató gyógytornával indul, de az órarendben a dietetika éppúgy szerepel, mint a pszichológia, csoportos tanácsadás formájában. A gyakorlati tapasztalatok alapján nem túlzás, az elhízás elleni küzdelemben fontos szerepet kapnak a csoportos foglalkozások és a hosszú távú szakmai támogatás. Hatványozottan érvényesül ilyenkor, hogy mindenki máshogyan ugyanolyan. Hogy ki miért akar lefogyni, az személyes, egészségügyi és társadalmi összefüggésekre is visszavezethető. Esztétikai és önbizalmi okok éppúgy meghúzódhatnak a háttérben, mint a könnyebb mozgás és a fizikai aktivitás vágya.

A tudatosabbak ugyanakkor egyenesen szembenéznek a súlyos egészségügyi kockázatokkal, nevezetesen a krónikus betegségek megelőzésével vagy kezelésével. Egy biztos, a jobb életminőség mindannyiu(n)k előtt ott lebeg, márpedig a súlycsökkenés javíthatja a fizikai állóképességet, energiát és rugalmasságot ad, ami hosszú távon jobb életminőséget eredményez. Gyakran a gyerekek pontosabban fogalmaznak, mint a felnőttek: jelzésértékű, hogy az „apa miért van kórházban?” kérdésre a négyéves fiam azt a választ adta, hogy „mert óriási a hasa”, a hatéves lányom viszont jóval messzebbre ment: „hogy majd a gyerekeimnek a nagypapája lehessen”. Így azért könnyű észnél lenni, nem kell a szomszédba menni egy kis motivációért.

Alapszabályok, amelyeket be kell tartani 

A napi 600 kalóriát otthoni körülmények között nem lehet, de nem is kell, sőt nem szabad tartani, ellenben a dietetikai szolgálat 1500 kalóriás étrendet javasol férfiaknak, 1200-ast nőknek a folytatásra. Mintaétrendek, kalóriatáblázatok sok helyen fellelhetők ma már, aki keres, az talál. Az első és legfontosabb, hogy a régi, rossz beidegződésekhez képest az ajánlatuk szerint mérsékelni kell a zsír-, és csökkenteni a szénhidrátfogyasztást. A „zöldség, gyümölcs minden mennyiségben” a gyakorlatban azt jelenti, hogy naponta ötször is ehetünk például

• brokkolit,
• paradicsomot,
• sárgarépát,
• hagymát,
• almát,
• narancsot,
• borsót vagy éppen
• lencsét.

A köreteknél ugyanakkor nem árt észnél lenni, de például alkalmi barátságot kis mennyiségben a barna rizzsel vagy a durumliszttel is ápolhatunk. Jó hír, hogy viszonylag szabadon fogyaszthatók a fehér húsok, tej, tejtermék esetében viszont az alacsony zsírtartalmú keresendő, akkor is, ha joghurtról, kefirről vagy túróról van szó. Amikor azt hallom, fogyókúra alatt igyunk legalább 2 liter vizet, nem igazán ijedek meg, hiszen a 3-4 liter is nagyon könnyen teljesíthető, szinte jobban csúszik, mint ifjúkoromban a viceházmester olaszrizlingből. Azt sem árt tudni, hogy az étvágycsökkentést a főleg növényekben előforduló növényi rostok vagy hozzáadott korpák biztosíthatják.

Ha azt a kérdést teszem fel, mi az a három dolog, amire a kiegyensúlyozott élethez szükség van, kissé elméleti, de az a válaszom, hogy: 1. Mentális és érzelmi jólét. 2. Egészséges kapcsolatok. 3. Célok és értelmes tevékenységek. Ennél jóval gyakorlatiasabban közelíthetünk, ha az energiaszegény étrend alapigazságait kutatjuk. A szakemberek tudására, tapasztalatára támaszkodva azt mondhatjuk, a diéta energiaszegény, zsírszegény, mérsékelten fehérjebő, hozzáadott cukortól mentes, rost- és folyadékbő. Fontos, hogy a nyersanyag-válogatás és a konyhatechnológia mindig ez alapján történjen. Az öt étkezésre vetített többször kevesebbet alapelv is nagy igazság, a napi szénhidrátbevitelt ugyanakkor nem érdemes tartósan 120 gramm alá csökkenteni, hacsak nem akarunk Jojó Köztársaság uralkodói lenni. 

Mi az, amit mindenképp kerüljünk?

Feltételezve, hogy nem vagyunk saját magunk ellenségei az életmódváltásban, a magyaros rántást vagy a bő zsírban sütést kerüljük, így a lángost, a rántott húst vagy a fánkot egy darabig lehetőség szerint ghostoljuk. De a stoptáblát meglátva nemcsak az ételek elkészítésénél kell satufékeznünk, hanem a nyersanyagokat is szükséges alaposan megválogatnunk. A gabonafélék közül például kerülendők a finomlisztes kenyerek, pékáruk. A látványpékségek termékeit, így a kakaós csigát, sajtos rudat, tepertős pogácsát, lekváros párnát vagy mákos patkót nem nekünk találták ki, hanem azoknak a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, akik kétszer annyit esznek, mint mi, de 40 kilósak vasággyal. Róluk lepereg ezeknek a termékeknek a magas a zsiradék- és cukortartalma, rólunk sajnos nem.

Ugyanígy tiltsuk el magunkat a zsíros túrótól, a 20 százalékos tejföltől, a 30 százalékos tejszíntől, a gyümölcsjoghurtoktól, a zsíros sajtoktól és a cukros tejkészítményektől is, mint például a puding. Nem cél, hogy bárki zokogva olvasson tovább, de még az istenített zöldség-gyümölcs kategóriában is van tiltólista, lássuk! Kerülendők a hagyományos módon készült szárazhüvelyes ételek (például csülkös bableves), helyettük inkább készítsünk babsalátát vagy zsírszegényen sűrített leveseket! De a magas cukortartalom miatt nem várt meglepetéseket tartogathat a mazsola, az aszalt szilva, a banán, a szőlő, a szilva, illetve minden kandírozott gyümölcs.

A húsok, a húsfélék viszont egyáltalán nem az ellenségeink, de teszünk egy szívességet magunknak, ha a toplistánkat nem a szalámi-, kolbász-, hurka- és szalonnafélék, a kenőmájas és a tepertő vezetik. Az ételek elkészítéséhez az olajok használata abszolút javasolt, a zsíroké (liba, kacsa, disznó, kókusz) nem, mint ahogy a tepertőkrém és a zsíros vajkrémek iránti rajongásunk is távolabb taszíthat minket a céljaink elérésétől. Nemhogy a cukros, de a light vagy zero üdítők se segítenek minket, bár nincs kalóriatartalmuk, paradox módon étvágyat gerjesztenek. Ugyanígy nem ajánlottak a gyümölcslevek (a 100 százalékosat is beleértve) és a szörpök, az energiaitalok sem – a magas cukortartalmuk miatt. A 10 millió virológus, biztonságpolitikai szakértő, sportközgazdász és „nem iszom, csak alkalmaként” országában halkan jegyezzük meg, hogy az alkohol fogyasztása sem ajánlott.

És persze nem árt néha emlékeztetni magunkat arra, hogy hány hétből áll egy hónap, pláne egy év – úgy már nem is hangzik olyan rosszul a várható eredmény. Mielőtt elgyengülnénk, és kisiklana az egészségvonat, érdemes az addig megtett útra gondolni. Winston Chruchillt idézve „a siker nem egy végső cél, a kudarc nem végzetes: az a fontos, hogy folytassuk."

(Borítókép: Németh Emília / Index)