Megdöntötte a töltőtollak uralmát, majd a dezodorok felé fordult

Schweiger László 1899. szeptember 29-én született egy pesti zsidó családban. Családnevük Bíróra változtatását 1905-ben engedélyezte a Belügyminisztérium. Bíró László érettségi után beiratkozott az orvosi egyetemre, de fél év után kimaradt. Könnyelmű életet élt. Volt hipnotizőr, tisztviselő az Osztrák Elemi Biztosító Társaságnál, később egy petróleumvállalatnál. Közben autóversenyzőként is kipróbálta magát. Tapasztalatait felhasználva automatikus sebességváltót tervezett, amelynek szabadalmát a berlini General Motors vette meg. Festett és szobrászkodott is – képeivel az 1932-es őszi tárlaton nagy sikert aratott.

Sikertelen kísérletek

Mielőtt rátérünk Bíró László leghíresebb találmányának kalandos történetére, szögezzük le gyorsan, hogy

Az első golyóstollhoz hasonló írószerkezetre tudniillik az amerikai John J. Loud kapta az első szabadalmat 1888-ban, de ugyanígy tett 1901-ben Schafer, 1911-ben Michael Baum, 1924-ben W. Linkelmann és L. L. Lorenz is. Ezek a találmányok azonban a gyakorlatban nem váltak be, nem tudták megdönteni a töltőtollak uralmát. Rajtuk kívül is voltak kísérletek, de megfelelő írócsúcs és festék hiányában használható golyóstoll nem készült – egészen 1943-ig.

Újságíró pénzzavarban

Bíró fiatalon újságírással is foglalkozott, szerkesztette a Hongrie-Magyarország-Hungary című művészeti folyóiratot, és olyan nagynevű lapoknak dolgozott, mint a Pesti Napló vagy a Pesti Hírlap. Ám a hírlapírói fizetése nem volt sok, és a sebességváltó szabadalmáért kapott pénz is elfogyott, amikor újabb ötlete támadt. A 8 Órai Újság nyomdájában figyelte, ahogy a rotációs gép hengere a festékanyagot átviszi a nyomófelületre. Ekkor merült fel benne, hogyan lehetne hasonlóképp a tollat is működtetni. Henger alakú tollheggyel kezdte kísérleteit, csak azután tért át a golyó alkalmazására.

Az első, dugattyúval működő golyóstoll prototípusát egy Lasek nevű pesti töltőtollkészítővel csináltatta meg. A festék elkészítésében a vegyészetben jártas bátyja, Bíró György segédkezett. A mintapéldányt megmutatta Goy Andor írógépműszerésznek, aki hajlandó volt támogatni a további kísérleteket. Erre a találmányára „töltőtoll” címmel 1938. április 25-én tette meg a szabadalmi bejelentését a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnál.

Aztán 1938 szilveszterén Párizsba utazott, hogy a toll gyártásához társakat keressen. Januárban összejött az Elveco céggel, amelynek három magyar tulajdonosa segítette a toll tökéletesítését. A kezdeti sikerek után családját is kihívta a francia fővárosba, csakhogy a háború közbeszólt: az üzem haditermelésbe kezdett, a golyóstoll gyártása abbamaradt.

A volt argentin elnök segítsége

A család visszatért Magyarországra, Bíró pedig – mivel látta, hogy a fasizmus előretörésével Európában élete már nem biztonságos – 1940 májusában párizsi barátjával, Meyne Jánossal Argentínába utazott.

Egy tengerparti nyaralásán ismerkedett meg egy argentin úrral, akinek szintén felajánlotta a találmányát. Az idős férfi nem más volt, mint Augustín Pedro Justo tábornok, Argentína volt elnöke. Justo összehozta a feltalálót egy Argentínában élő agilis magyar üzletasszonnyal, Lángné Pogány Máriával, aki hajójegyet küldött Bírónak és Meynének. 1940 nyarán érkeztek Buenos Airesbe, ahol a Láng Lajos és Tsa céggel szerződést kötöttek golyóstoll gyártására. Bíró lemondott részesedése egy részéről Lángék javára, hogy családját kivihesse Dél-Amerikába.

A „tartályos íróeszköz”

Minden erőfeszítése ellenére a golyóstoll még mindig nem volt tökéletes. A dugattyúnyomás helyett ezért más módszerrel próbálkozott.

Közben új tőkéstárs is jelentkezett George Henry Martin személyében. 1943. június 10-én már mint Bíró jogutódja szabadalmaztatta az immár tökéletes, „tartályos íróeszközt”, amelyet világszerte ma is biro pen vagy röviden biro néven emlegetnek. Magyarországon a világháború után, 1947-ben jegyezték be a szabadalmat.

Cigarettaszipkától a golyós dezodorig

Bíró nem állt le, újabb találmányokon törte a fejét. Egy kettős szűrővel ellátott cigarettaszipkát gyártott, majd 1963-ban új műanyagot dobott piacra, amely szilárdságával és az oldószerekkel szembeni ellenállásával felülmúlta az akkor használt legjobb minőségű műanyagot, a bakelitet. De az általa kidolgozott módon működnek manapság is a golyós dezodorok.

Budapesten utoljára 1980-ban járt. Azt tervezte, hogy unokáival újra hazalátogat, erre azonban már nem került sor. 1985. október 25-én Buenos Airesben elhunyt.

Kalandos életútját önéletrajzi regényében (Csendes forradalom – a golyóstoll regénye) írta meg, amely 1969-ben spanyolul, majd 1975-ben magyarul is megjelent.