Van, ahol eltörölték, van, ahol nem hajtják végre, másutt viszont dívik a halálbüntetés

A Halálbüntetést Ellenzők Ligájának indítványára az Alkotmánybíróság 1990. október 24-én nyilvános ülésen hirdette ki azt a határozatát, amely alkotmányellenesnek nyilvánította a halálbüntetést. Az alkotmánybírák két alkotmányos tételre hivatkoztak:

• minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz,
• életétől senki sem foszt­ható meg ön­kényesen.

A nevezetes ügynek Ádám Antal (1930–2020) volt az előadó alkotmánybírója, aki később a döntés kulisszatitkaiba is betekintést engedett: „A testület huszonnégy fő érvet sorakoztatott fel álláspontja mellett, miközben hosszú hónapokon át huszonhárom kontraérvet is megvizsgált. A véletlen úgy hozta, hogy a huszonnegyedik érv a justizmord volt, azaz ha valakit tévedésből kivégeznek, nem lehet újraéleszteni, a téves ítélet alapján végrehajtott kivégzést soha nem lehet helyrehozni.” (1990 óta is előfordulhatott volna justizmord, gondoljunk például a 2002-es móri mészárlásért tévedésből elítélt, kilenc évvel később felmentett Kaiser Ede esetére.)

Halálbüntetés-párti jogászok

Azért akadt alkotmánybíró, aki egyáltalán nem értett egyet a halálbüntetés eltörlésével. Strausz János (1934–2020) korábbi büntetőbíró, aki 1998 és 2004 között volt a Donáti utcai testület tagja, egy interjúban „különvéleményt” fogalmazott meg:

A halálbüntetés eltörlése csak egy a XX. század sok dogmája közül, ami nem igaz [...] Ilyen korszakban prédikálni a halálbüntetés eltörlése mellett cinkosság a bűnnel, kvázi bűnpártolás.

Ugyancsak a halálbüntetés pártján állt az 1-es számú ügyvédi igazolvány birtokosa, Bárándy György (1919–2014) is, aki szerint ez a büntetés különösen elrettentő, így visszatartó hatású, a tévedés lehetősége ugyanakkor aránylag kicsi. Azzal is érvelt, hogy az állam számára olcsóbb a kivégzés, mintha életfogytig börtönben tartaná a bűnözőket, ráadásul az életfogytig elítélt terroristák vagy bűnözőtársaik számtalan újabb bűncselekmény elkövetésével próbálhatják meg kikényszeríteni társaik szabadon engedését. Úgy vélekedett, hogy a modern társadalomban a bűnözés elleni harc háborúként is felfogható, így a halálra ítéltek áldozatok a bűnözői oldalon.

A halálbüntetés ellenzői elsősorban az elméleti jogászok közül kerülnek ki, akiknek elméletileg száz százalékig igazuk van. Mi viszont, akik többnyire gyakorlati jogászok vagyunk, elsősorban gyakorlati szempontokat tartunk szem előtt.

Pálinkás György (1929–2004) a Legfelsőbb Bíróság egykori büntetőbírója, aki 1976 és 1989 között talán a legtöbb köztörvényes ügyben hozott halálbüntetést, sohasem rejtette véka alá a véleményét.

Saját, néhány évtizedes tapasztalatom az, hogy korábban a rabló, különösen az idősebb áldozatokat »csupán« összekötözte, manapság viszont igen gyakran értelmetlenül, legtöbbször brutális módon megöli, talán azért is, mert nincs meg az a rizikó, hogy tette miatt esetleg a saját életével kell fizetnie

– írta Requiem egy jogintézményért című cikkében. A legendás bíró borúsnak látta a jövőt: „Ha a törvényi szankció nem elégíti ki többé a társadalmi igazságérzetet, ellentét támadhat a jogi és erkölcsi tudat között. Amennyiben a konfliktus tartós, a jogszféra bizonyul majd gyengébbnek, és az élet elleni bűntettek nyomán a múltnak olyan kísértetei jelennek meg (esetleg burkolt formában), mint a vérbosszú.”

A közvélemény masszívan halálbüntetés-párti. Ezt támasztja alá a Závecz Research nemrégiben készült felmérése is, amely szerint a megkérdezettek csaknem kétharmada (64 százalék) támogatná, hogy súlyos bűncselekmények esetén halálbüntetés is kiszabható legyen.

Besze Imréné és Vadász Ernő

Az utolsó halálra ítélt nő hazánkban Besze Imréné volt, akit a korabeli sajtóban „fejszés gyilkosnak” neveztek, 1969. február 2-án végezték ki az egri börtön udvarán. Az 53 éves asszony 1967 őszén kilenc fejszecsapással végzett 72 éves áldozatával, akinek a pénzét is magához vette. A holttestet éjjel ásta el a kertjében, majd másnap tizenhárom dömper földet hozatott rá. Az utolsó szó jogán – több mint egyórás beszédében – tagadta a bűnösségét, és azt állította, hogy férje a tettes, ő csak a holttestet segített kivinni a kamrába.

A halálbüntetés történetéről szóló összefoglalók állandó szereplője Vadász Ernő, aki önhibáján kívül vált ismertté, mert a brutális rablógyilkosság elkövetésekor, de később sem tudhatta, hogy ő lesz az utolsó hazánkban, akit a halálbüntetés 1990-es eltörlése előtt ki is végeznek.

Vadász Ernőt 1988. július 14-én hajnali ötkor az utolsó honi ítélet-végrehajtó, Pradlik György akasztotta fel. Áldozatához hasonlóan szintén híres ember lett, 2009-ben tévéinterjú is készült vele. Ebből megtudhattuk, hogy hivatalosan börtönőr volt, és feleségén kívül senki sem tudta, hogy valójában hóhér. Két segédjével tizenkét évig járta a fegyintézeteket, Budapesten kívül Vácott, Győrben, de a szegedi Csillagbörtönben is ő hajtotta végre a halálos ítéleteket. Aztán munka nélkül maradt.

Nemzetközi kötelezettségek

A halálbüntetés esetleges visszaállításának ma jogi akadályai vannak, hiszen több nemzetközi szerződés, amely kimondja a halálbüntetés tilalmát, kötelezi Magyarországot:

• Az Európai Emberi Jogi Egyezményhez fűzött 6. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke kimondja: „A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni.” (Kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény)
• A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához fűzött Második Fakultatív Jegyzőkönyv 1. cikke rögzíti: „A jelen Jegyzőkönyv részes államainak joghatósága alá tartozó személyeken nem szabad halálbüntetést végrehajtani.” (Kihirdette az 1995. évi II. törvény)
• Az Európai Unió tagjaként hazánkra is kötelező a 2000 decemberében elfogadott, az Európai Unió Alapjogi Chartája 2. cikkének 2. pontja, amely leszögezi: „Senkit sem szabad halálra ítélni vagy kivégezni.”

Európa kivégzésmentes terület

A múlt év végéig a világ 112 országa teljesen, további 144 pedig – jogilag vagy gyakorlatilag – eltörölte a halálbüntetést. Az Amnesty International adatai szerint 2023-ban 52 országban szabtak ki új halálos ítéletet. A jogvédő szervezet szerint tavaly 16 országban 1153 dokumentált kivégzést hajtottak végre. A legtöbbet Kínában, azzal együtt, hogy a büntetés alkalmazásának valódi mértéke ismeretlen, hiszen ezeket az adatokat az ázsiai országban államtitokként kezelik. Ugyanez a helyzet Észak-Koreában és Vietnámban is.

Iránban 24, Szaúd-Arábiában hat nőt végeztek ki. Iránban legalább hét nyilvános kivégzést is rendeztek.

Jelenleg az Egyesült Államok 21 államában engedélyezett a halálbüntetés, míg 23 államban már betiltották. Hat államban hivatalosan engedélyezett ez a büntetés, de a helyi kormányzó rendelete alapján nem hajtják végre az ítéleteket.

Európa 2023-ban kivégzésmentes terület maradt. Oroszországban 1999 óta moratórium van a kiszabott halálbüntetések végrehajtására. Belarusz az egyetlen európai ország, ahol manapság is engedélyezett a kivégzés, sőt tavaly kiterjesztették a halálbüntetés kiszabásának lehetőségét a hazaárulást elkövető tisztségviselőkre és katonákra is.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)