Valami nagyon kellene a bulinegyedbe az ott élők szerint

A városi levegő szabaddá tesz címmel készített tanulmányt és közvélemény-kutatást a Republikon Intézet a Közös Erzsébetvárosért Egyesület megbízásából. Az anyag első része az európai szórakozónegyedekkel kapcsolatos trendeket vizsgálja, második fele az erzsébetvárosi bulinegyed kialakulásával foglalkozik, a harmadik pedig a helyi lakosokkal végzett 3000 fős közvélemény-kutatást közöl, amely segít pontosabb képet kapni arról, hogy mi a helyi lakosok hozzáállása Budapest szórakoztatónegyedéhez. A kutatás eredményéből szemlézzük most a legérdekesebbeket.

Kertvárosból vigalmi negyed

A mai Erzsébetváros területe a XVIII. századig beépítetlen volt, ekkor költöztek oda azok az iparosok és kereskedők, akik a pesti városfallal körülvett részről kiszorultak. A korabeli kertes házakkal telített negyed emlékét őrzik az olyan utcanevek, mint a Kertész, az Akácfa vagy a Nagydiófa. Többemeletes „magasházakat” csak az 1838-as nagy árvíz után kezdtek felhúzni a környékre, ekkor költöztek oda a nagypolgári és arisztokrata családok is.

Az egyre nagyobb és zsúfoltabb Terézvárosról 1873-ban választották le a ma Erzsébetvárosként ismert kisebb területet, ahol ekkor már nemcsak Magyarország, de Európa egyik legnépesebb zsidó közössége lakott és épített fel két zsinagógát, köztük a Dohány utcait is, amely Európa legnagyobb zsinagógája. A század végén már jelentős kulturális és gasztronómiai élet jellemezte a környéket, a pezsgő kerületben kávézók, éttermek és mulatók várták a vendégeket a hét hat napján éjfélig. A virágzásnak a második világháború vetett véget, amikor 70 ezer embert zsúfoltak össze az erzsébetvárosi gettóban.

A háború az épületek többségét megkímélte, a lakosság jelentős része (a náci és nyilastervekkel ellentétben) túlélte a háborút. A szocializmusban megszűnt a korábban jellemző izgalmas kulturális és közösségi élet, a magántulajdonú vállalkozások bezártak. A környéket a szürkeség, az elhanyagoltság és a bűnözés jellemezte még a 90-es években is. Számos századfordulós házat a 2002-es UNESCO világörökségi felvétel és az ÓVÁS! Egyesület, valamint az azóta megszüntetett Kulturális Örökségvédelmi Hivatal mentett meg a lebontástól.

Kocsma a romokon

2004-ben nyílt meg az azóta kultikus és világhírű Szimpla Kert, amely formabontó koncepciójával egy egész városrészt indított el a változás útján. A Kazinczy utca egyik romos házának alsó szintjére tervezett bár alternatív városi valóságot hozott létre azzal, hogy a kerület rejtett részét nyilvánossá tette. Aki oda belépett, a történelem, az építészet és a kortárs kultúra olvasztótégelyében találta magát, miközben vendégként ücsörgött egy pesti lakás átalakított szobájában, vagy éppen a belső udvaron koncertet hallgatott.

mely a II. világháború előtti korszakhoz hasonlóan kávézók, bárok és szórakozóhelyek tucatjaival vált a város bulinegyedévé a 2010-es évekre. A két korszak közötti jelentős különbség a turizmus fejlődése, hiszen a 21. századra a budapesti bulinegyed legalább annyira szól az oda látogató külföldieknek, mint a városi közönségnek. Sőt! A kerületi lakosok és a vendéglátóhelyek közötti konfliktusok többek közt ide vezethetők vissza: a bulinegyed egy nemzetközileg keresett turistacélpont lett – annak minden előnyével és hátrányával. A zaj, a szemét és a közbiztonság kérdésének kezelése közös érdek, hiszen a kerület természetes fejlődését meggátolni nem érdemes, kezelni viszont minden szereplő számára fontos lesz a jövőben is.

Tiltás vagy szabályozás?

A 2018-as érvénytelen (a lakosság kevesebb mint 16 százaléka adta le szavazatát) népszavazási kísérlet után, melyben a szórakozóhelyek éjféli bezárásának eldöntését a lakosságra bízta volna a kerület vezetése, 2019-től a szabályok pontosítására és betartatására helyezte a hangsúlyt az önkormányzat. A jelenlegi szabályozás előírja a vendéglátó egységeknek, hogy este tíz és reggel 8 óra között nem végezhetnek áruszállítást, éjfél után fogyasztás nélkül is mindenki számára biztosítaniuk kell a mellékhelyiségek használatát, valamint intézkedési tervet kell kidolgozniuk a közterületi alkoholfogyasztás megakadályozására. Az önkormányzat kötelezővé tette a szórakozóhelyek számára zajmérő eszköz felszerelését és egy akusztikai szakértő igazolásának beszerzését. A kritériumok között szerepel, hogy a szórakozóhelyeken egyidejűleg csak annyian tartózkodhatnak, amennyi a katasztrófavédelem előírásainak megfelel, ennek ellenőrzésére forgalomszámláló berendezést kell felszerelniük. Az önkormányzat előírta a szórakozóhelyeknek a rájuk eső járdaszakasz napi egyszeri nagynyomású takarítását, és megtiltotta nekik, hogy éjfél után műanyag poharakat adjanak ki a vendégeknek. Az erre a célra létrejött munkacsoport által kidolgozott kritériumrendszer alapján Belső-Erzsébetvárosban azok a szórakozóhelyek tarthatnak nyitva, amelyek teljesítik a feltételeket, az így kapott engedélyt azonban évente meg kell újíttatniuk.

Hogy csak az egyik legtöbbször emlegetett kérdést említsük: ha a szórakozóhelyeknek fix időpontban, egyszerre be kell zárniuk, akkor jelentős embertömeg zúdul a városrészre, ami a mostaninál sokkal nagyobb zajjal járhat, ráadásul a szálláshelyükre túl korán visszatérő turisták valószínűleg komoly házibulizásba csapnának az este hátralévő részében.

A történelmi tanulságok és a nemzetközi példák is azt mutatják, hogy a szórakozó-, kulturális negyedek organikus fejlődésének megakadályozása helyett a helyi vezetésnek a lakossággal és a helyi kereskedőkkel együttműködve, egy hosszú távú terv mentén érdemes finoman terelgetni a történéseket. Ilyen koncepció lehetne például, ha a szórakozás mellett a kultúra és a művészetek is hangsúlyosan teret kapnának a mostani bulinegyedben, kapcsolódva a világháború előtti korszak virágzó kulturális életéhez.

Az egyediség, a helyi gasztronómia és művészet előtérbe helyezése mellett szól az is, hogy a 21. század új generációs turistái a kötelező látnivalók és a tömegtermékek helyett sokkal inkább kíváncsiak a helyi lakosok életére, világlátására és kézműves termékeire.

Hasonló előnyök, hasonló problémák

Európa szórakoztató-, kulturális negyedei többnyire ugyanazokkal a megoldandó feladatokkal szembesülnek, mint az erzsébetvárosi bulinegyed. A közbiztonság, a megemelkedett forgalommal járó nehézségek, az ingatlanárak növekedése és az ezzel járó lakosságcsere nem egyedi budapesti problémák. Párizsban, Berlinben, Barcelonában és Madridban is az a cél, hogy a helyi vállalkozóknak és a városi turizmusnak fontos bevételi forrást jelentő negyedeket élhetővé és vonzóvá tegyék a helyi lakosok számára is. 

Erre a legjellemzőbb példa a madridi Chueca negyed, ahol a közösségi, művészeti események, érzékenyítő interaktív programok segítségével egy sokszínű és konfliktusoktól mentes negyedet sikerült kialakítani. A helyi önkormányzat egész évben fórumokon konzultál a helyi lakosokkal, valamint a civil és érdekképviseleti szervezetekkel, és a visszajelzések alapján alakítja a negyed szabályozását. Emellett kiemelt hangsúlyt fektet a közbiztonságra és a köztisztaságra annak érdekében, hogy a helyi lakosok ne elszenvedői, hanem haszonélvezői legyenek a területnek.

Madridhoz hasonlóan Barcelonában is sikerült a művészeti és szórakozónegyed, az „El Raval” sokszínűségét konfliktusmentesen megőrizni, a turisták áradatával azonban már nem tudott megbarátkozni a helyi lakosság. Az 1990 óta 4,5-szeresére nőtt forgalom túl sok lett a lakóknak, és tüntetéseket szerveztek ellene, melynek eredményeképpen 2028-tól megtiltják a rövid távú lakáskiadást a városban. A drasztikus lépés eredményeit még nem látjuk, de lehetséges, hogy a tiltás miatt elszaporodnak majd az illegális szállások, és a turisták számának csökkenése helyett csak az adóbevételek csökkenését fogja elhozni az intézkedés.

A helyiek véleményének figyelembevétele, a mindennapi politikai harcok és a gazdasági szempontok összehangolása nem könnyű feladat, éppen ezért is lehetnek előremutatók az olyan kutatások, amelyek tükrözik a lakosság véleményét és támpontot nyújthatnak a kompromisszumos szabályalkotás felé.

Buliznak-e a helyiek?

A 3000 fős mintán alapuló kutatásban a válaszadók körülbelül 20 százaléka lakik a bulinegyedben, 80 százaléka távolabb, de szintén a hetedik kerületben. Külön hangsúlyt kap a mintán belül az aktív és passzív lakosok elkülönítése aszerint, hogy a válaszadók milyen arányban veszik igénybe a helyi szolgáltatásokat. Aktív lakosnak számít az, aki hetente legalább egyszer jár a kerületben étterembe, kávézóba, kocsmába vagy szórakozóhelyre, vagy havonta legalább egyszer megy színházba, koncertre, múzeumba, kiállításra vagy egyéb programra. A VII. kerületi lakosok 27 százaléka tartozik ebbe a csoportba.

A passzív lakosság körébe kerültek azok, akik soha nem járnak a kerületben vendéglátóhelyre és soha nem keresnek kulturális programokat, vagy ha igen, ritkábban, mint évente. A VII. kerületi lakosok 30 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Azok a válaszadók, akiket nem lehet egyértelműen aktívnak vagy passzívnak tekinteni, egy harmadik, semleges csoportba kerültek. Szintén fontos adat lehet az életkori eloszlás: Erzsébetváros egy viszonylag fiatalos kerületnek számít, így a megkérdezettek majdnem fele 40 év alatti lakos volt.

Az iskolázottság tekintetében a kerület az országos átlag felett áll, a lakosság majdnem 70 százaléka legalább érettségivel rendelkezik, és a kutatásból kiderül, hogy az aktivitás és az iskolázottság együtt jár. Minél magasabban kvalifikált valaki, annál inkább keresi a szórakozási lehetőségeket. A területi megoszlásban is jelentős a különbség: a kerület belső részén élők gyakrabban járnak programokra, mint a külkerületiek, és bár a vendéglátóhelyek jelentős része a turizmusra építi vállalkozását, a helyi lakosok 38 százaléka jár legalább havonta egyszer étterembe, kocsmába vagy kávézóba. Ugyanez a szám az aktív csoportba sorolt lakosok között már 80 százalék.

Kulturális programok tekintetében is hasonló arány figyelhető meg, vagyis az aktív lakosság háromnegyede havonta legalább egyszer látogat színházba, koncertre vagy kiállításra a kerületben.

Értékelnek a lakosok

A szolgáltatások színvonalát az aktív lakosok egytől ötig tartó skálán négyesre, míg a passzív lakosok hármasra osztályozták. Az, hogy a kerületben élő passzív lakosok gyengébb osztályzata annak köszönhető-e, hogy eleve elutasítják ezeket a helyeket, vagy annak, hogy kipróbálták őket, de kevésbé tetszett nekik, a kutatásból nem derül ki. A kulturális és a gasztronómiai életre is igaz, hogy a külkerületben élők elégedetlenebbek, mint a belső rész lakói.

A bulinegyed utcáiban lakók 70 százaléka szerint jó dolog a bulinegyed, és a külkerületben lakók 57 százaléka is egyetért azzal, hogy a kerületet ez a negyed teszi hangulatossá. Ugyanebben a kérdésben élesebb a határvonal az aktívnak és a passzívnak számító lakók közt: az arány itt 77 és 31 százalék, tehát akik nem használják, azoknak nem is fontosak a bulinegyed szolgáltatásai.

A kutatás a kerület történetének szellemében rákérdez a zsidó hagyomány és kultúra ápolására is. A lakosok ebben elég egyértelműen foglalnak állást: a teljes minta 72 százaléka egyetért abban, hogy ezt a hagyományt ápolni és támogatni kell, 18 százalék inkább nem ért egyet, és 8 százalék szerint egyáltalán nem kell támogatni és ápolni ezt a hagyományt. A belvárosi aktív, diplomás fiatalok közt a legmagasabb az egyetértők száma, míg a passzív lakosság ebben is passzívabb és kevésbé támogató.

Problématérkép

Ahhoz, hogy a negyed élhető legyen, tisztázni kell, hogy milyen hiányosságokat éreznek a lakók. A kutatásból kiderül, hogy a legtöbben a zajt (21 százalék), a koszt, szemetet (17 százalék) és a vandalizmust (13 százalék) jelölték meg a negyed legnagyobb problémájaként. Érdekes adat, hogy a bulinegyedet nem használó passzív lakosság kiemelt problémának látja a droghasználatot és a prostitúciót (19 százalék), míg az aktív lakosok ezt nem élik meg problémának (5 százalék). Itt is

A turizmus fellendülését az aktív lakosság 78 százaléka örömmel fogadja, míg a passzívaknak csak 46 százaléka gondolja jónak a trendet. A lakosság körülbelül 51 százaléka nem, 48 százaléka viszont korlátozná a turizmust a negyedben, így ebben a kérdésben a leginkább megosztott a kerület. Egyértelműbb a kép a programok terén, ahol még a turizmust támogató aktív lakosság többsége is egyetért azzal, hogy a programok nagy része nem a helyi lakosoknak szól. A passzív lakosság 54 százaléka gondolja úgy, hogy probléma a túl kevés kulturális program a városrészben, vagyis feltételezhetjük, hogy őket további színházi, zenei vagy képzőművészeti programokkal be lehetne vonni a negyed vérkeringésébe.

Szintén problémának tekintik a külváros elhanyagoltságát a lakók, ezzel még a belvárosiak is többségében egyetértenek. Ahogyan azzal is (70 százalékban), hogy a vendéglátóhelyek jót tesznek a kerület gazdaságának. Az autóforgalom korlátozását a minta 2/3-a támogatná, de csak azzal a feltétellel, ha ez a lakosok autóira nem vonatkozna.

Záróra

A már korábban említett záróra kérdése az egyik legvitatottabb pontja a negyednek. Jelenleg 200 helynek van engedélye arra, hogy éjfél és reggel 6 óra között is üzemeljen. Akik a záróra mellett érvelnek, úgy gondolják, hogy a vendégek a zárás után eltűnnek a negyedből, de legalábbis nem tartózkodnak majd a kerület utcáin, nem szemetelnek vagy vécéznek köztéren. Az éjféli zárás azonban nem biztos, hogy ezt eredményezné, hiszen az egyszerre utcára tóduló, további bulizásra vágyó embertömeg hatalmas zajt és forgalmat generálna, ami további konfliktusokhoz vezethet.

Na de nézzük, mit gondolnak a lakosok! A teljes minta 21-21 százalékban ért egyet vagy utasítja el az éjféli zárást, és jelentős 56 százalék nem tudja eldönteni, hogy mi lenne a jobb megoldás. A negyedet aktívan használók 35 százaléka elutasítja a zárást, és 10 százaléka ért egyet vele, míg a passzív lakosság 38 százaléka egyetért, 9 százaléka pedig elutasítja a zárást, vagyis ebből is az derül ki, hogy a negyedet nem használók örülnének jobban a zárásnak.

Megkérdezték a lakókat az este 10 órás zárásról is. Ezt a lakosság nagy része elutasítja, azonban szembetűnő, hogy az éjféli zárást támogatók 60 százaléka szívesen látná a 22 órai zárást is, így ők valószínűleg egyáltalán nem örülnek semmilyen esti nyitvatartásnak a kerületben, és többségük egy még korábbi kötelező zárást is támogatna. Érdekes adat, hogy a zárást jobban támogatják a külvárosban élők, mint a belvárosiak, vagyis akik a helyzetet közelebbről ismerik, kevésbé érzik problémának, mint akik távolabb vannak tőle.

És végül… az ananászos pizza

Az erzsébetvárosiak 53 százaléka elfogadó az ananászos pizzával, és csak 18 százaléka utasítja el teljes mértékben ezt a receptet, így ha más kérdésekben van is tennivalójuk a helyi vendéglősöknek, az ananászos pizza miatt nem kell aggódniuk.

(Borítókép: Bulinegyed 2018-ban. Fotó: Bődey János / Index)