Dudás Miklós édesapjának egy százalék esélyt adnak a túlélésre
További Belföld cikkek
- Itt a minisztérium bejelentése, gyökeres változás jön az egészségügyben
- Reagált a kormány a legújabb Magyar Péter-féle hangfelvételre
- Átkot és rontást is levesznek, de füvesasszony is lesz a Miniszterelnökség által támogatott sámánfesztiválon
- A Hős utcai gettónak már a megépítése sem volt jó ötlet, most felszámolják
- „Ennek k..va nagy következményei lesznek, ebből elég volt” – újabb hangfelvétel került ki Magyar Péterről
Dudás Miklós olimpiai bajnok kajakozó 56 éves, rokkantnyugdíjas édesapjára hat bokszoló támadt rá még augusztus 30-án egy benzinkúton. A férfit olyan súlyosan megverték, hogy azóta éber kómában fekszik egy kórházban.
Dudás Mikklós így emlékezett vissza a történtekre: „Megállt két autó, kiszállt belőle hat bokszoló, és elkezdték rugdosni az 56 éves, rokkantnyugdíjas édesapámat. Amikor odarohantam hozzá, engem is ütöttek. Hallottam, ahogy apukám feje a betonba csapódva széttörik.”
Az élsportoló most a Story magazinnak nyilatkozott édesapjának folyamatosan romló állapotáról.
Apu ma már csak árnyéka önmagának, hatvan kilót fogyott, és most arra várunk, hogy Németországból megérkezzen a műkoponya, amit neki gyártottak. Ez nagyjából még két–három hét, de azt már nem biztos, hogy megéri
– nyilatkozta a kajakozó, aki azt is elmondta, hogy édesapja feje jelenleg olyan, mint egy újszülött csecsemőé, így minél előbb szüksége lenne a speciális műkoponyára. Ám annak beültetéséhez nincs megfelelő egészségi állapotban, ráadásul a műtét nyolc órát vesz igénybe. A kóma alatt tüdőgyulladást, agyvérzést, vérmérgezést kapott, jelenleg pedig egy ismeretlen eredetű gyulladással kell megküzdenie.
Hisznek a csodában
Az orvosok szerint egy százalék esélye van az édesapának a túlélésre, a család pedig az utolsó szalmaszálba kapaszkodik.
Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy ez így élet lenne-e egyáltalán. Kiszolgáltatva, a családjára utalva élni, öntudatlanul vegetálni
– nyilatkozta Dudás Miklós, hozzátéve: „Persze bízunk, hiszünk a csodában, igyekszünk minden nap bemenni hozzá, beszélünk hozzá, hátha egyszer csak meghallja, hogy vele, mellette vagyunk. De rettenetes végignézni ahogy napról napra elfogy, és minden egyes perccel száll ki belőle az élet.”