Egy bibliai parancsolat alapozta meg a gyártók felelősségét a hibás termékeikért

Több mint három évtizede lépett hatályba a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény, amely kimondta: a gyártót az általánosnál szigorúbb felelősség terheli az olyan károkért, amelyeket a hibás termék más életében, testi épségében vagy más dologban okoz. Aztán tíz évvel később az új Polgári törvénykönyv gyakorlatilag lényegi változtatások nélkül ültette át a termékfelelősségi törvény rendelkezéseit.

A gyártó felelőssége

Menyhárd Attila jogászprofesszor szerint a termékfelelősségi szabályozás azzal hozott újdonságot a hazai kártérítési jogba, hogy

• egyrészt lehetővé tette a gyár­tónak a szerződéses láncolattól független perlését,
• másrészt azzal, hogy viszonylag szűk körben, taxatív módon, a gyártó vétkességétől függetlenül meghatározott esetekben biztosította a gyártó mentesülését a termék hibájából eredő károkért való felelősség alól.

A gyakorlatban ugyanis előfordul, hogy egy termék hibás, és ha ebből következően kárt is okoz, akkor termékkárról beszélünk. A károkozó hibás termék gyártója ezért felelősséggel tartozik. A törvény szerint azokban az esetekben keletkezik termékkár, ha

• valakinek a hibás termék halálát okozta, testi sérülése vagy egészségkárosodása miatt keletkezett kár;
• a hibás termék által más termékben okozott kár 500 eurót (kb. 200 ezer forintot) meghaladja, és a károsodott dolog magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya, és ilyen célra is használták.

A gyártót a termékfelelősség a termék általa történt forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli, míg a károsult a kártérítési igényét hároméves elévülési határidő alatt érvényesítheti.

Ki az én felebarátom?

A gyártó felelőssége egy több mint száz éve született, amerikai esküdtszéki ítéletre vezethető vissza. Az ügyben (MacPherson v. Buick Motor Company) egy MacPherson nevű úriember kártérítésért perelte be a Buick Motor Companyt, mert gépkocsijával balesetet szenvedett. A bíróság 1916-ban az autógyárat marasztalta el, mert az általa gyártott autó kerékfelfüggesztése hibás volt, amit okozati összefüggésbe hoztak a balesettel. Benjamin N. Cardozo bíró a nevezetes ítéletben kimondta:

a veszélyes termékek köre nem szűkül a mérgekre, léteznek egyéb veszélyek; ha hibás a konstrukció, csak a gyártó lehet ezért felelős.

Európában egy 1932-es ügy (Donoghue v. Stevenson) alapozta meg a termékfelelősséget. Az történt ugyanis, hogy két hölgy beült fagylaltozni a skóciai Paisley város kávé­zójába, ahol helyi specialitásként gyömbérsörrel locsolták meg az édességet. Előbb May Donoghue ivott a gyömbérsörből, majd a barátnője a maradék italt kiöntötte a kehelybe. Ekkor vették észre, hogy az üvegből oszladozó csiga pottyant a fagylaltba. A látványtól May Donoghue előbb sokkos állapotba került, majd kiderült, hogy gyomorfertőzést is kapott. A pórul járt nő beperelte a gyömbérsör gyártóját. A kérdés az volt: felelős-e ebben az esetben a gyártó? A bíróság három a kettő ellenében úgy értékelte, hogy igen. A kártérítési perben eljáró Lord Atkin a bibliai „szeresd felebarátodat” parancsot a jog nyelvére így fordította le: „ne okozz kárt felebarátodnak”, és feltette híres kérdését: ki az én felebarátom? Azaz:

Lord Atkin a kérdésre igennel válaszolt, mondván, hogy felebarát mindenki, akinek a termék (gyömbérsör) kárt okozhat. Ezzel megalapozta a termékfelelősség intézményét, amelyről jelenleg EU-irányelv rendelkezik. Lord Atkin sírján pedig a következő felirat olvasható: „Who, then, in Law is my neighbour?” (Akkor a törvény szerint ki a felebarátom?)

Új uniós irányelv

Az Európai Unió termékfelelősségi rendszerét 1985-ben hozták létre. Célja az volt, hogy a károsult személyek kártérítést kapjanak, ha egy hibás termék miatt testi sérülést vagy vagyoni kárt szenvedtek el. Mindössze azt kell bizonyítaniuk, hogy a termék hibás, és a hiba okozta a sérülést vagy kárt.

Ez a rendszer bő két hete jelentősen megváltozott, ugyanis az Európai Unió Tanácsa október 10-én új irányelvet fogadott el a termékfelelősségre vonatkozó uniós jogszabályok aktualizálásáról. Tuzson Bence igazságügyi miniszter szerint a termékfelelősségi szabályok jó hírt jelentenek a fogyasztók és a gyártók számára.

A károsultak könnyebben tudnak majd a bíróság előtt kártérítést követelni. A gyártók számára pedig egyértelműek lesznek a digitális termékekre és a körforgásos gazdaság üzleti modelljeire vonatkozó szabályok

– állítja a miniszter az új uniós irányelvről, amelyet a tagállamoknak 2026 végéig kell a nemzeti jogukba átültetni.

Az újonnan elfogadott termékfelelősségi szabályok nemcsak a fogyasztók javát szolgálják, hanem várhatóan az új technológiák bevezetését és elterjedését is ösztönzik, valamint jogi egyértelműséget és egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak a gyártók számára.

Az irányelv főbb elemei:

• Digitális gazdaság: az új jogszabály kiterjeszti a „termék” fogalmát a digitális gyártási fájlokra és a szoftverekre. Az online platformok – amennyiben gazdasági szereplőként járnak el – bármely más gazdasági szereplőhöz hasonlóan szintén felelősségre vonhatók a platformjukon értékesített hibás termékekért.
• Körforgásos gazdaság: ha a terméket nem az eredeti gyártó ellenőrzése alatt javítják és korszerűsítik, akkor a terméket módosító vállalatnak vagy személynek kell felelősséggel tartoznia érte.
• Bizonyítékok rendelkezésre bocsátása: a kártérítési jog érvényesítése is egyszerűsödött azáltal, hogy a nemzeti bíróságok előtt kártérítést követelő károsultak hozzáférést kérhetnek a gyártó rendelkezésére álló bizonyítékokhoz annak érdekében, hogy alá tudják támasztani a kártérítés iránti igényüket.
• Nem uniós gyártóktól vásárolt termékek: az új szabályok értelmében annak biztosítása céljából, hogy a fogyasztók kártérítésben részesüljenek az EU-n kívül gyártott termék által okozott károkért, a terméket importáló vállalat vagy a külföldi gyártónak az unióban letelepedett képviselője felelősségre vonható a károkért.
• Bizonyítási teher: ha a károsult fogyasztó rendkívüli nehézségekkel szembesül a termék hibájának, illetve a hiba és a kár közötti ok-okozati összefüggésnek a bizonyítása során, a bíróság dönthet úgy, hogy a felperesnek csak azt kell bizonyítania, hogy a termék valószínűleg hibás volt, vagy hogy a kárt valószínűleg a hiba okozta.

(Borítókép: Monty Rakusen / Getty Images)