Tasnádi György szerint egy könyörtelen pénzszivattyú lehet az új Nemzeti Galériából

Mint arról beszámoltunk, a japán SANAA építésziroda tervei alapján kezdhetik el a Városligetben megépíteni az új Nemzeti Galériát. A csaknem 50 ezer négyzetméteres épületet a Petőfi Csarnok helyén húzzák majd fel. Tasnádi György építészmérnök, belsőépítész az Építészfórum oldalán kritika alá vette a tervezett beruházást, és alternatívákat is felvázolt a galéria új otthonára.

Mint írja, tíz éve a Nemzeti Galéria Városligetben megépítendő új épületére kiírt pályázatot két terv is megnyerte, de végül ezek egyike sem valósulhatott meg, szerinte ugyanakkor „az eltelt évtized időtávolsága okot ad arra, hogy a mai helyzetnek megfelelően értékeljük újra a helyzetet.”

A japán alkotócsoport, amely a megvalósításra alkalmasnak talált tervet megalkotta, megjelenítette az épületen a japán kultúrához kötődő jegyeket, és Tasnádi György szerint „dekonstruktív japán pagodaszerűséget hoztak létre”.

A Magyar Nemzeti Galéria lényegi funkcióját tekintve nemcsak közgyűjteményi célokat szolgál, hanem fontos nemzeti identitásformáló intézmény is. […] Ezt a magyar identitásformáló intézményt kívánjuk most egy japán identitást hordozó, de a kulturális hagyományok rendjét szimbolikusan lebontó épületben elhelyezni. Érdemes volna ezt a helyzetet újragondolni

– hangsúlyozza. Tasnádi hozzáteszi, ha ránézünk a Nemzeti Galéria új épületének terveire, feltűnő a térpazarlás, valamint a „tékozló nagyravágyás”, amit elgondolkodtatónak nevez különösen ebben a gazdasági helyzetben.

Megemlíti, hogy a látványtervbe helyezett műalkotások elhelyezéséből arra következtethetünk, hogy a japán tervező a művészegóból következő ideát követi, aminek lényege, hogy a műalkotásokat egymástól nagy távolságra helyezik el, hogy „azok ne sértsék egymás hatását”, de Tasnádi szerint ez minden esetben bukást eredményez, mivel a közönség a jó értelemben vett zsúfoltságot kedveli, a túlméretes terek az üresség érzetét keltik az emberekben.

Jó volna látni valami racionálisabb és magyar kultúrából fakadó épületet, amelynek az elsődleges funkciója a magyar művészeti alkotások méltó bemutatása

– jegyzi meg Tasnádi György.

Mint írja, a Nemzeti Galéria új épülete pár négyzetméter híján 54 000 négyzetméter lesz, de Tasnádi György számításai és a meglévő adatok szerint ebből eddig csupán 25 200 négyzetméternyi terület terveiről tudni, ugyanakkor az egyik belső látványterv megadja a választ arra, hogy mi lehet a további körülbelül 25 ezer négyzetméter sorsa.

„Annak ellenére, hogy már ismerjük a számokat, a képen látható térpazarlás mégis megdöbbentő. […] Az új Nemzeti Galéria tervezett épülete két pláza együttes méretével vetekszik. […] Ez a nagyságrend valóban hatásos, sőt világrengető. Ez azonban valahol riasztó is” – fogalmaz Tasnádi, majd kitér arra is, hogy ezt a sok felületet és térfogatot fenn is kell tartani, fűteni kell, világítani, szellőztetni, takarítani, felújítani, és szerinte ha ehhez nem társul olyan funkció, amely ezek fedezetét kitermeli, akkor „ez csak egy könyörtelen pénzszivattyú”. Kiemeli, hogy a fentiek alapján

Tasnádi szerint új megoldásra van szükség, erre pedig két javaslatot is tesz. Az első, hogy épüljön fel az egykori Iparcsarnok arányait és murális díszítettségét pontosan követő, új funkciókkal bővített modern építészeti alkotás, a második pedig, hogy a Tőzsdepalota épületét vásárolja vissza az állam, és oda települjön be a Nemzeti Galéria.

Az Iparcsarnok

Tasnádi György szerint az Iparcsarnok tökéletesen illeszkedett a Városliget arculatába, szerinte mára a magyar államiság egyik szimbolikus épületeként is jelen van az emlékezetünkben, és „egyértelműen kötődik a magyar identitásunkhoz”.

Megjegyzi, hogy több szempontból sem lehetséges, hogy visszaépüljön az Iparcsarnok műszakilag korszerűsített kópiája, ezért inkább azt javasolja, hogy építsék újra az épületet a lehető legpontosabban, de ez gazdagodjon a mai tudással és képességekkel. „Kortárs alkotás szükséges, amelyik híven idézi fel az egykori alkotók nagyszerűségét és mutatja a mai kvalitásokat is” – írja.

Az Iparcsarnok egy olyan ikonikus épület, amely valaha ugyancsak bőkezűen járult hozzá identitásunk egészséges fejlődéséhez. Ez az a többlet, amit nem látni a dekonstruktív japán pagodaszerűségben, bármilyen jó kiállításokat is rendeznek benne

– fogalmaz Tasnádi. Hozzáteszi, hogy amennyiben a második javaslat valósulna meg, szerinte akkor is érdemes volna megépíteni az Iparcsarnokot, „mert oly sok csodás értékünk pihen múzeumi raktárakban”.

A Tőzsdepalota

Ez a javaslat Tasnádi György szerint egyszerűbb, és a Tőzsdepalota turisztikai szempontból is jól megközelíthető helyen van. Szerinte az épület belső felosztása jó lehetőséget ad a nagy kiállítóterek kialakítására is, valamint a korábbi funkciók miatt magas védelmi fokozatú épületről van szó, amely a felbecsülhetetlen értékű műtárgyak miatt fontos tényező.

Megjegyzi, hogy mivel régi épületről van szó, számolni kell azzal, hogy a Nemzeti Galéria igényeit kicsit összetettebben lehet majd kiszolgálni, mint egy direkt erre tervezett épület esetében, ami azt is jelenti, hogy a tervezettnél valamivel több területre lenne szükség.

Akadályt jelenthet az, hogy a Tőzsdepalota úgy omlik szét elhagyatottságában, hogy eközben magántulajdonban van. Reménykedjünk, hogy az épület visszavásárlása megoldható

– teszi hozzá Tasnádi György.

Zárásként leírja, hogy már pár hónapja tesztelik a felvetéseket internetes fórumokon, ahol többségében lelkesednek az emberek a két javaslatért. Szerinte ezek után érdemes lenne szakmai fórumokon is megvitatni a megoldási lehetőségeket.