Az alkotmánybírák lesöpörték a szuverenitásvédelmi törvényt támadó jogvédői panaszt

A szuverenitásvédelmi törvényt egy éve fogadta el az Országgyűlés. A jogszabály felállította a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amely feladatkörében eljárva többek közt

• szuverenitáskockázat-értékelési módszertant alakít ki és alkalmaz;

• a vizsgálat alá vont szervezetektől vagy személyektől beszerzett információk és adatok értékelésével elemzi a nemzeti szuverenitás érvényesülését;

• javaslatokat és ajánlásokat fogalmaz meg a Magyarország szuverenitásának védelmét célzó intézkedésekre;

• évente nemzeti szuverenitásjelentést készít;

• kutatást végez és finanszíroz a nemzeti szuverenitás érvényesülésének társadalmi, gazdasági, kulturális, intézményi és jogi feltételrendszere javítása érdekében;

• feltárja és vizsgálja a más állam, valamint külföldi szervezet és természetes személy érdekében végzett érdekképviseleti tevékenységeket, információk manipulálására irányuló és dezinformációs tevékenységeket, valamint a demokratikus vita, az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket;

• feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával megvalósuló tevékenysége befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére, illetve a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak vagy ilyen tevékenységet támogatnak.

A törvény szerint a hivatal vizsgálati eljárása során bizonyítási jellegű cselekményként „a vizsgált szervezet, valamint az adott ügyben érintett állami vagy önkormányzati szerv kezelésében levő, a vizsgált üggyel összefüggésbe hozható összes adatot megismerheti, arról másolatot készíthet, és az összes ilyen iratba – ideértve az elektronikus adathordozón tárolt iratokat is – betekinthet, illetve azokról másolatot kérhet”.

Brüsszel Luxembourghoz fordult

A magyar jogszabály kiütötte a biztosítékot Brüsszelben. Az Európai Bizottság (EB) nem is késlekedett sokat, hiszen februárban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen „az uniós jogot sértő nemzeti szuverenitásvédelmi törvény miatt”.

És miután a magyar kormánynak az uniós aggályokra adott válaszait nem fogadták el Brüsszelben, Didier Reynders, az EB igazságügyi biztosa októberben közölte, hogy a törvény a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága elé kerül.

Civilek a törvény ellen

A jogszabály a hazai jogvédőktől is kemény kritikákat kapott. A Transparency International Magyarország június 19-én, egy nappal azután, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal „külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolása és támogatása” miatt vizsgálatot indított a szervezet és a vele szorosan együttműködő Átlátszó ellen, a hivatal fellépése miatt az Alkotmánybírósághoz fordult.

Alkotmányjogi panaszában többek közt azt kifogásolta, hogy olyan jogosítványokkal ruházták fel a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amelyekkel élve korlátozás és indokolás nélkül hozzáférést igényelhet az indítványozó és az indítványozóval kapcsolatba kerülő bármely személy vagy szervezet összes adatához. Emellett szóvá tette, hogy

A Transparency International Magyarország indítványához kapcsolódva a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty Magyarország másfél hete amicus curiae (a bíróság barátja) beadványt juttatott el a Donáti utcába, amihez további 28 civil szervezet csatlakozott. Állásfoglalásukban további érveket igyekeztek felhozni amellett, hogy a törvény sérti az Alaptörvényben rögzített, a véleménynyilvánítás szabadságához, a tisztességes hatósági, illetve bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot, miközben rendelkezései ellentétesek a jogállamiság elvével, és nemzetközi szerződésbe is ütköznek.

Elutasították, illetve visszautasították

Alkotmánybírák november 5-én kezdték tárgyalni az ügyet, és tíz nap alatt döntésre jutottak. Pénteken hozott határozatukban (előadó alkotmánybíró Juhász Imre, a testület elnöke) több pontjában elutasították, illetve visszautasították az alkotmányjogi panaszt.

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy

Ami pedig a hivatal jogállását, feladatait, a vizsgálati eljárására vonatkozó rendelkezéseket és az azzal összefüggő jogkövetkezményeket illeti, az alkotmánybírák arra a következtetésre jutottak, hogy a hivatal olyan független, autonóm államigazgatási szerv, amely sem a szuverenitásvédelmi törvény, sem az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016-os törvény fogalomrendszerében nem minősül hatóságnak, és nem folytat közigazgatási jogi értelemben vett hatósági ellenőrzést sem.

A hivatal a törvény alapján nem rendelkezik a vizsgálati eljárásával összefüggésben közvetlen szankcionálási lehetőséggel; az eljárást követő jelentésben tett megállapítások önmagukban nem minősülnek szankciónak, azok jogi kényszerítőerővel közvetlenül nem rendelkeznek. Emellett közvetlenül nem jogosult jogkövetkezmények alkalmazására sem, ezért eljárására a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog védelmi köre nem terjed ki.

Két különvélemény

A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs különvéleményt, míg Márki Zoltán, Patyi András és Handó Tünde párhuzamos indokolást csatolt.

Hörcherné Marosi Ildikó különvéleményében elismerte ugyan, hogy a magyar jogrendszerben és államszervezetben kitüntetett helye van a hivatalnak, mindazonáltal szerinte a törvényből hiányoznak azok a garanciális rendelkezések, amelyek a hivatal eljárását a szakjogi szabályozás szintjén összhangba hozzák a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal. Ezért szerinte

Schanda Balázs a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése tekintetében osztotta Hörcherné Marosi Ildikó álláspontját.

(Borítókép: Az Alkotmánybíróság épülete 2021 márciusában. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)