Kapunyitási pánik a fiataloknál: ezért biztonságosabb még mindig a mamahotel

A kapuzárási pánik elsősorban az idősebb korosztályra jellemző: sokan úgy érzik, hogy nem teljes az életük, ezért mielőbb szeretnének mindent megélni, ami kimaradt. Az utóbbi években azonban a fiataloknál egy hasonlóan érdekes jelenség figyelhető meg: a kapunyitási pánik.

Magyarországon mintegy 900 ezer – 15 és 29 év közötti – fiatal él, akiket az Ifjúságkutató Intézet rendszeresen vizsgál és elemez.

Mi a közös egy budai újgazdag és egy borsodi falusi fiatalban?

„A hallgatóimnak azt tanítom, hogy az ifjúsági életszakasz az ember életének legfontosabb szakasza. Minden lényeges dolog ekkor történik meg, és ami ezt követi, csupán csak ráadás. Ebben az időszakban nagyon komoly döntéseket kell meghozni a fiataloknak, gyakran kényszerek mentén, amelyek egész életükben elkísérik majd az embert” – nyilatkozta az Indexnek Fekete Marianna, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Szociológia Tanszékének vezetője.

A szociológus – aki rendszeresen részt vesz az országos ifjúságkutatások adatainak elemzésében – úgy véli, a mai huszonéves korosztály nagy része anyagi okok miatt egyszerűen nem tud kilépni a nagybetűs Életbe. A másik részének – jellemzően a nagyobb városok lakóinak – pedig rengeteg lehetősége van, ami „agyonnyomja”, így nem tudnak dönteni, ezért halogatnak.

„A fiatalság nem egy homogén csoport, hanem egymással gyakorlatilag nem érintkező ifjúsági rétegekből áll. Mi a közös egy Budán élő, iskolázott, magas státuszú családban élő fiatal és egy hasonló korú, ám egy borsodi zsákfaluba született, etnikai kisebbségben élő között?” – tette fel a kérdést a szegedi szociológus, majd rögtön rávágta: az életkorukon kívül az égvilágon semmi!

A mamahotel biztonsága és a saját életút barkácsolása

Az utóbbi szűk másfél évtizedben, 2010-től 2024 első negyedévéig átlagosan 185 százalékkal emelkedtek az ingatlanárak Magyarországon. Budapesten 230 százalékkal – sok kerületben már egymillió forint felett vannak a négyzetméter árak. Az albérleti díjak 75 százalékkal drágultak ebben az időszakban.

Mégis hogyan tudna elköltözni egy mai fiatal, hogy önálló életet kezdjen komoly családi támogatás nélkül? Marad a mamahotel

– vezette le az SZTE tanára, hozzátéve: a 2020-asz ifjúságkutatás kimutatta, hogy a 20 év alattiak – kevés kivétellel – még otthon élnek, a 24 év alattiak több mint háromnegyedére is ez jellemző. Ami figyelemre méltó, hogy a 25 és 29 év közötti korcsoport 40 százaléka szintén együtt él a szüleivel.

A kapunyitási pánikot úgy is lehet értelmezni, hogy a fiatalok nagyon sok mindent szeretnének, de nem képesek megvalósítani

– közölte Fekete Marianna, hozzátéve: a rengeteg lehetőség nem teszi könnyebbé a nyitást, hiszen olyan sok van, hogy bármilyen életutat lehet „barkácsolni”. Van, aki még 30 évesen sem találja meg a helyét. A jövő nincs még eldöntve, bármi lehetséges, de a jelen is bizonytalan.

Az ifjúsági korszakváltások előtt mindez nem volt jellemző. A Kádár-rendszerben az volt a normál rend, ha a szakmunkásképző elvégzése után a fiatal elkezdett dolgozni az első munkahelyen, ahonnét aztán nyugdíjba is ment, ledolgozva az életét ugyanazon tudáskészlettel. „A mai huszonéveseknek ez már sci-fi, ami teljesen idegen tőlük” – tette hozzá a professzor.

Létezik-e Covid-generáció Magyarországon?

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 2021 nyarán hirdetett meg egy pályázatot a különböző tudományterületeknek, hogy mindenki a maga módszerével vizsgálja meg a koronavírus társadalmi lenyomatait. Fekete Marianna kutatócsoportja tagjaként a szociológia eszközrendszerével vizsgálta meg a jelenséget.

Hogy generációról beszélhessünk, ahhoz egy korosztálynak részesülnie kell egy közös sors megélésében és élményeiben. Kérdés az, hogy a világméretű pandémia létrehozta-e a Covid-generációt? Az a 2-3 év kialakított-e bennük egy értékrendet, változást, közös cselekvési mintákat. Vajon megváltozott-e a világról alkotott képük, mit gondolnak a biztonságról, az egészségügyről, a politikáról?

– sorolta Fekete Marianna, hogy kutatásukban milyen kérdésekre kerestek válaszokat kollégáival és hallgatóival.

A kutatás során komplex módszert alkalmaztak: 1000 fős kérdőíves lekérdezést, valamint egy úgynevezett netfókuszos módszert. Tagek, azaz kulcsszavak alapján az összes létező közösségi oldalról, blogokról, fórumokról, tehát minden nyilvános portálról összegyűjtötték a fiatalok publikus beszélgetéseit, amelyek tartalmazták a megadott kulcsszavakat. Összesen 3,3 milliós adatsort elemeztek.

Világválságok ifjúsága, akiknél felértékelődött az offline világ

„Az eredmény megdöbbentő volt. 2021 második felére a járványdiskurzus eltűnt a fiatalok beszélgetéseiből, egyszerűen nem akartak már beszélni erről, ami jól mutatja, mennyire traumatikus  volt ez számukra. A Covid-időszakból csupán az maradt meg, hogy többet mosnak kezet napközben” – jegyezte meg a szociológus, aki hozzátette: érdekes tapasztalat volt, hogy mennyire őszintén beszéltek a fiatalok a mentális állapotukról, a bezártságról és a karanténról.

Az interjúk során jól kijött, hogy a digitális online generáció számára mennyire felértékelődött az offline világ. Ráeszméltek arra, hogy mennyire fontos a fizikai egészség és a mentális állapot.

A kutatás végső megállapítása az lett, hogy korai még Covid-generációról beszélni, a megélt koronavírus-járvány egyelőre nem teremtett generációt. Bár a tapasztalatok szerint a generációk mindig utólagosan konstruálódnak, ezért elképzelhető, hogy 10-20 év múlva visszatekintve változik a helyzet, a fogalom megtelik jelentéssel.

„Inkább úgy fogalmaznék, ez a világválságok ifjúsága, akik egyik krízisből a másikba esnek, ezért ne siessük el a névadást!” – vélekedett az SZTE docense.

(Borítókép: Ute Grabowsky / Photothek / Getty Images)