A régészek ma is keresik a verhetetlen hadvezér, Kinizsi Pál földi maradványait

Mint oly sok más, középkorban élt történelmi nagyságunk esetében, Kinizsi Pálnak sem tudjuk a születési helyét és idejét. A történészek szerint 1431–1432-ben láthatta meg a napvilágot. Apját Kinizsi Antalnak hívták, aki néhány jobbágyportát birtokló kisnemesként sokat katonáskodott. Állítólag török fogságba is esett, amikor Hunyadi János vitézeként harcolt. Korai halála után fia, Pál úgy került szinte egyik pillanatról a másikra Mátyás király köreibe, hogy özvegy anyja feleségül ment Magyar Balázshoz, az uralkodó bizalmasához, a későbbi erdélyi vajdához, horvát–szlavón bánhoz.

Magyar Balázs örököse

Kinizsi Pálhoz számos legenda fűződik. Az egyik ilyen történetben molnárlegényként szerepel, aki malomkövön szolgálja fel a frissítő vizet az arra vadászó Mátyás királynak. A jókötésű ifjú mutatványa megtetszett a királynak, aki felajánlotta, hogy álljon be hozzá katonának. Bár ez a história több sebből is vérzik, az azért megfelel a valóságnak, hogy erős testi felépítésű volt. Amikor a Szentszék követe 1490-ben beszámolót küldött VIII. Ince pápának Mátyás király temetéséről, részletesen bemutatta a szertartáson részt vevőket, köztük Kinizsit is, akit közepes magasságú, nap cserzette bőrű, szigorú tekintetű, izmos, robusztus testű férfiúnak írt le.

Karrierjében kulcsszerepet játszott mostohaapja, Magyar Balázs, aki nemcsak fiává fogadta őt, és feleségül adta hozzá 12 éves lányát, Benignát, hanem még örökösévé is tette.

Kinizsi ekkortájt már az ismert hadvezérek közé emelkedett, ugyanis az 1468-as és 1471-es csehországi harcok után a lengyelek ellen vívott 1474-es sziléziai hadjáratban is kitüntette magát, három évvel később pedig már saját serege élén vezetett várostromot Alsó-Ausztriában. A verhetetlen hadvezér hőstetteit Mátyás dúsgazdag adományokkal ismerte el: 1472-ben neki ajándékozta Nagyvázsonyt a hozzá tartozó birtokokkal együtt, míg esküvőjére hozományként Somló várát adta. Kinizsi a nagyvázsonyi várat 1484 és 1486 között építette át. Ekkor húzták fel az ötszintes, 25 méter magas lakótornyot és a nyugati szárny második emeletét, amelyet a nála 38 esztendővel fiatalabb neje, Magyar Benigna úrnő használt.

A kenyérmezei diadal

Katonai pályafutásának egyik csúcspontja az 1479. október 13-i kenyérmezei csata volt. A mintegy tizenötezer fős magyar sereg egyik fővezére volt. Noha a csatáról több forrás tudósított, de ezek egymásnak is ellentmondanak, így nehéz kibogozni, mi is történhetett valójában. Egy ideig az ütközetben valószínűleg a törökök kerültek fölénybe, miután a magyarok egyik vezére, Báthory István erdélyi vajda leesett lováról, és ez pánikot keltett a magyar seregben. Ha minden igaz, a helyzetet Kinizsi nehézlovasságának rohama mentette meg, a vele szemben álló Ali bég tudniillik nemes egyszerűséggel futásnak eredt, amikor meglátta a magyar vérteseket.

A kenyérmezei diadal nagy fegyvertény volt, hosszú időre biztosította a déli végek nyugalmát. Bonfini krónikájában egyébként így örökítette meg Kinizsi csata utáni örömünnepét:

Tetőpontjára hágott a vigalom, s minden katona taglejtésekkel, furcsa mozdulatokkal nevettette társait. Kinizsit is táncba hívták; a kör közepére állt, felkapott egy török hullát, de csak úgy a fogával, kezével még csak hozzá sem nyúlt. Azon ütemesen szökdelni kezdett vele körben.

Lábait a nyereghez kötözték

Mátyás halála (1490) után főkapitányként egyszeriben jelentős politikai befolyásra tett szert, amit azonban nem az elhunyt uralkodó kérése szerint – vagyis fia, Corvin János javára –, hanem Jagelló Ulászló trónra juttatása érdekében használt fel. Így ő vezette azt a sereget is, amely a Tolna megyei Csontmezőn legyőzte Corvin János csapatait, aminek eredményeként a 27 éves herceg kénytelen volt lemondani trónigényéről.

1492-ben ugyancsak Ulászló megbízásából ő számolt le Mátyás egykori fekete seregének zsold nélkül maradt maradékával, amely a Délvidéken kezdett erőszakos fosztogatásba.

Aztán 1494 elején agyvérzést kapott. A nagy hadvezér még ezután sem állt le, mert hordszéken, félig bénán is a török ellen indult. Utolsó nagy csatájában, a szendrői vár ostrománál lábait a nyereghez kötözték, hogy le ne essen a lóról. Szervezete 1494. november 24-én adta fel a küzdelmet.

A halála után is törököt ölt

A törökverő hőst birtokai központjában, Nagyvázsonyban, az általa építtetett pálos kolostorban helyezték végső nyugalomra. A legenda szerint még halála után is törököt ölt. Történt ugyanis, hogy egy janicsár a kolostor romjai közé tévedve észrevette a sírt, és felismerte rajta a nagy hadvezér nevét. Gondolhatta, legalább holtában bosszút áll, és belelőtt a vitéz fedlapon fekvő, márványból faragott másába. De a golyó visszapattant, és megölte a katonát.

A plébániai iratok szerint a Zichy család uradalmi tisztje összegyűjtötte a csontokat. Horváth Márk és Kinizsi Pál maradványait újra eltemették az akkor még használatban lévő templom körüli sírkertben. A hadvezér pallosát, sodronyinge két ujját, valamint a sodronying vassapkáját gróf Zichy Ferenc 1812-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, míg a sodronying 1851-ben került a múzeumba.

Földi maradványait egy régészcsoport immár harmadik éve kutatja. Idén szeptemberben a vázsonykői pálos kolostornál folytadott az ásatás, amelynek kiemelt célja Kinizsi Pál és utódja, Horváth Márk maradványainak megtalálása. A kutatásokat Pátkai Ádám Sándor, a Laczkó Dezső Múzeum régésze vezeti, Felber Zsombor régészhelyettes és Győrffy-Villám Zsombor pécsi régész közreműködésével. A projektet Kandikó Csanád helytörténész, jogász irányítja, míg a szervezést a nagyvázsonyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület látja el.

(Borítókép: Kinizsi Pál mellszobra. Fotó: Magyarépítők)