Meglepően sok magyar elégedett a munkahelyével, ön közéjük tartozik?

Miért szürke a hétköznap, ha lehet színes, izgalmas, élettel teli is? Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen benyomásokat szerzünk, miközben dolgozunk, már csak azért sem, mert a Tárki kutatása, a Demográfiai folyamatok és családformák pluralizációja Magyarországon rámutatott, hogy egy átlagos magyar felnőtt a családján és a munkahelyén kívül összesen alig két-három közösséghez tartozik életében. A NIQ (korábbi nevén: Nielsen), a Dreher és Steigervald Krisztián generációkutató arra a kérdésre kereste a választ, hogy Hol veszítik el az optimizmusukat a magyar fiatalok?, miután arra jutottak, hogy váltáskor a tapasztalt dolgozók többsége könnyen alkalmazkodik az új környezethez, kedveli a kollégáit és nehéz kibillenteni a nyugalmából, míg a fiatalabb társaik sokkal inkább kitettek a munkahelyi hangulatnak.

Mindig csak mások panaszkodnak?

Jó kiindulópont, hogy az 1000 fős, országos, reprezentatív online felmérés alapján a magyar munkavállalók legnagyobb számban megbízható és nyugodt személyiségnek írják le magukat, akik odafigyelnek mások érzéseire, és nem jellemző rájuk a panaszkodás. Ugyanakkor a fiatalabb kollégák ezzel szemben sokkal nagyobb arányban hajlamosak szorongásra, stresszre, melankóliára. Steigervald Krisztián szerint ők a kezdeti lendületüket viszonylag gyors váltások után a második-harmadik munkahelyüknél veszítik el.

A kutatás előremutató eredménye, hogy a hazai munkavállalók többsége elégedett a munkahelyével és kollégáit is kedveli. Ennek ellenére minden harmadik válaszadó számolt be arról, hogy munkatársai rendszeresen panaszkodnak a saját munkájukkal kapcsolatban. Sokukat zavarja ez a hozzáállás, és többen úgy érzik, negatív hatással van a közérzetükre. Különösen igaz ez a 18–35 év közötti korosztályra, őket kedvetleníti el leginkább, ha a kollégáik negatívan állnak a környezetükhöz.

Néha észre sem vesszük, hogy akkor is a negatívumokat emeljük ki az újonnan érkezőknek, amikor valójában szeretjük a munkahelyünket. (Ezzel a felismeréssel összefüggésben indított kampányt a fiatalok optimizmusának megőrzését célozva a Dreher is.)

Amikor a pozitív visszajelzés motivál

A válaszadók 43 százaléka szerint – az anyagiakon kívül – a legmotiválóbb hatással a pozitív visszajelzések vannak rájuk a mindennapokban. Különösen igaz ez az 55 pluszos korosztályra (53 százalék), míg meglepő módon kevésbé a fiatalokra (35 százalék). A generációkutató meglátásai azonban egészen új megvilágításba teszik ezeket az eredményeket:

„A XX. század végéig úgynevezett szülői tekintélyelvű nevelés volt az általános, így akkoriban jellemzően negatív tartalmú motivációban hittek. Ezzel szemben az utóbbi 20-30 évben a válaszkész nevelésben, de főleg a digitális platformokon sokkal gyakoribb a pozitív visszajelzés is. Az utóbbi esetben így a dicséret inkább alapvető elvárássá változott, a mindennapok működésének szerves részévé. A jelenléte nem feltétlenül emel, a hiánya viszont tönkretesz” – állapította meg Steigervald Krisztián.

Steigervald Krisztián generációkutató 2024. május 15-én

Fotó: Filep István / MTI

A kutatás mélyebben vizsgálta a csoportokban való működés és az azokhoz való alkalmazkodás nehézségeit is.

• A magyarok 64 százaléka kortól függetlenül állítja magáról, hogy könnyen beilleszkedett az általános, illetve a középiskolás közösségbe,
• a felsőoktatásban tanulóknál ez az érték már 72 százalék.
• A munkahelyeknél tovább nő a pozitív élmények aránya: pályakezdőként 77 százalék,
• a jelenlegi helyükkel kapcsolatban pedig 82 százalék állította, hogy minden rendben ment a csapatba való belépésnél.

A következő olyan életszakasz, amelyben a munkahelyen kívül is ismét tömegesen kerülnek új közösségbe a felnőttek, már a gyerekvállaláshoz kötődik. A játszóterek, majd a bölcsődék, óvodák, iskolák szülői csoportjaiba a magyarok kétharmada megint könnyen illeszkedik be. Az átlagnál sokkal kevésbé igaz ez a fizikai munkát végzőkre (60 százalék), illetve az 55 pluszos korosztályra (42 százalék), akik nagy valószínűséggel már az unokájuk révén kerülnek ezekbe.

Csökkent a csoporthoz tartozás vágya

Kapcsolódva a bevezetőben említett megállapításhoz a Tárkitól, a család és a munka mellett a hobbik esetében jellemző még, hogy új emberekkel találkozunk. Stegiervald Krisztán szerint a hazai és a nemzetközi kutatásokból is két trend rajzolódik ki:

a sportolás népszerűsége erősen növekedett az elmúlt 20-25 évben, de a koronavírus-járvány óta jelentősen csökkent a csoporthoz tartozás vágya.

Ezt a NIQ és a Dreher kutatása megerősíti: a válaszadók 77 százaléka foglalkozik rendszeresen a hobbijával – legtöbben egyéni sportokkal vagy sütés-főzéssel töltik az idejüket (42-42 százalék).

Ezután következnek kedveltségben a játékokhoz (31 százalék) és a művészetekhez (24 százalék) kapcsolódó kikapcsolódások. A csoportosan végzett sportokat – amelyek mindenképpen valamilyen közönséghez való tartozást jelentenek – kevesebb mint a magyarok ötöde jelölte meg hobbijának.

(Borítókép: Helen King / Getty Images)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!