A második világháború utolsó hónapjaiban Gyömrőn és annak vonzáskörzetében már javában zajlott a romeltakarítás, az igazgatás újbóli megszervezése, vagyis a mindennapi élet újraindítása. Ekkor azonban szörnyű időszak vette kezdetét a környéken, melyről Szeibert-Erdős András, a gyömrői Hankó István Művészeti Központban tartott előadást a tragikus események 80. évfordulója alkalmából.

Kiszúrták a szemét, kivágták a nyelvét, levágták a nemi szervét

„1945 elején kommunista karhatalom szerveződött, melynek tagjai járták Gyömrőt és a környékbeli településeket, ahol mondvacsinált indokokkal begyűjtötték az akkori falusi elit tagjait: főjegyzőket, jegyzőket, irodatiszteket, földbirtokosokat, papokat, de még egy postamestert is. Általában azt mondták nekik, hogy fasiszta tevékenység miatt feljelentették őket. A későbbi áldozatok mind ártatlanok voltak, ezért engedelmeskedtek, hiszen úgy gondolták, tisztázni tudják magukat, nem is sejtették, hogy mi vár rájuk.”

A kommunisták átadták őket a gyömrői rendőrségnek, majd a főszolgabírói hivatal pincéjében brutálisan megkínozták és megverték ezeket az embereket

– tudtuk meg a történésztől. 

Voltak, akiket halálra kínoztak, az esetek többségében az elkövetők kegyetlen módszerekkel dolgoztak, akadt olyan áldozat, akinek kiszúrták a szemét, kitépték a nyelvét és levágták a nemi szervét.

„Nem válogattak az eszközökben. A legjellemzőbb gyilkossági módszer az volt, hogy kivezették az áldozatokat egy elhagyott területre, ahol agyonlőtték őket. Olyan is előfordult, hogy látszólag elengedték a fogvatartottakat, majd kijelölték számukra a távozás útvonalát, ahol meglepték őket, és kegyetlenül kivégezték ezeket a személyeket. A hozzátartozóknak rendszerint azt mondták, hogy megszöktek a fogságból, ami természetesen nem volt igaz. Huszonegy gyilkosságról tudunk, de ez a szám sokkal magasabb is lehet” – mondta az erőszakkutató.

A gyilkosok a sírba vitték a szörnyű tettüket

Szeibert-Erdős András szerint a gyilkosoknak többféle indítékuk is lehetett.

„A tanúvallomások alapján több indíték is felmerült, de ami a legvalószínűbb, az a hatalomféltés, bosszúállás, valamint a szimbolikus szembenállás a kommunisták és a Horthy-korszak falusi elitje között. Nehéz megbecsülni, de tekintélyes létszámú lehetett a tettesek száma, 35-40 főre becsülöm.”

Az akkori kommunista vezetésnek nem volt érdeke, hogy részletesen kivizsgálja a gyilkosságokat.

Először csak eltűnésekként kezelték a történteket, 1945 áprilisában már miniszteri szintre került az ügy, addigra egyértelművé vált, hogy gyilkosságok sorozatáról van szó. Ugyan kiadtak 48 elfogatóparancsot, de csak 21 személyt tartóztattak le, két hét múlva azonban őket is elengedték 

– mondta Szeibert-Erdős.  

„1948-ban az összes elkövető amnesztiát kapott, de nem csekély részük már nem tartózkodott Magyarországon. Mivel akkoriban Gyömrőn és környékén sok szlovák élt, a tettesek között is akadtak szlovákok, akik a magyar–csehszlovák lakosságcserével elhagyták az országot. Az áldozatok leszármazottai még évtizedekig félelemben éltek, a tanúk egy része a rendszerváltozás után sem mert névvel nyilatkozni. Az 1990-es vizsgálat idejére a gyilkosságok az akkori hatályos büntetőjog értelmében elévültek, így a tettesek soha nem kapták meg méltó büntetésüket, és a sírba vitték magukkal szörnyű titkukat” – zárta ismertetőjét a történész.

Kisfaludy András rendezésében 2002-ben dokumentumfilm készült a gyömrői gyilkosságokról:

(Borítókép: A gyömrői gyilkosságok 80. évfordulója 2025. március 24-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)