Szilárda
2 °C
6 °C
Index - In English In English Eng

Idősebbek hullámhosszán

2008.07.17. 08:23
Júniusi adatok szerint a nyugdíjakkal kapcsolatos ígéreteinek köszönhetően az ötven év felettiek között hét pontot javult Gyurcsány Ferenc megítélése. A miniszterelnök szerdán egy fővárosi otthonban ütötte tovább a vasat.

"Nem hittem, hogy ezt is megérem" - törölgeti a szemét megrendülten Magdi néni az zuglói Arany Alkony Paskál Idősek Otthona kertjében. Alig másfél méterre haladt el ugyanis mellette szerda délután Gyurcsány Ferenc, útban a rendkívüli lakógyűlés helyszínéül szolgáló ebédlő felé. Az Index érdeklődésére Magdi néni csak a fejét ingatja és tovább szipog, pedig tanúja sem lehetett a miniszterelnöki vizit legmeghatóbb pillanatának. Miközben a nyitott ajtó előtt a stáb, a fotósok és a biztonságiak várakoztak, az egyik, szobájában felkeresett néni leültette a virággal és ajándékkal érkező kormányfőt, és addig nem is engedte tovább, amíg fel nem olvashatta az alkalomra írt versét.

"Kedves Otthon, szeretem, úgy ahogy van"- szűrődött ki az utolsó strófa egyik sora - Gyurcsány Ferenc félrebillentett fejjel, elgondolkozva hallgatta az állva szavaló idős asszonyt. Ezután felkeresett egy combnyaktöréses nénit a gyengélkedőn, végül pedig beugrott a gyógytornázókhoz, akik a fotósok gyűrűjében már régóta vártak rá. "Jó napot kívánok, bejöhetek?" - kérdezte lezseren az ajtónak támaszkodva Gyurcsány Ferenc. A vakuk villogtak, a nénik izgatottan himbálóztak a zöld gumigömbökön, majd rövid, kötetlen beszélgetésbe elegyedtek a kormányfővel.

A protokollkör letudása után a miniszterelnök a mintegy száz, az ebédlőben összegyűlt lakó felé indult - ekkorra már a medence vize is kisimult a folyosó üvegfala mögött. "Tessék, rálépnek a fűre, amikor már kertészre se futja" - méltatlankodott egy paskálos dolgozó, miután pár fotós a virágágyásokat átugorva előreszaladt. "Minek hívták ide, csak bohóckodik, mi meg statisztálhatunk hozzá - bök a fejével Gyurcsány felé az egyik lakó távolabbról. "Jó lenne, ha a nyugdíjakról beszélne, mert mindenhonnan azt hallani, hogy befagyasztják, és akkor az utcára kerülünk" - aggodalmaskodik a bejáratnál egy kerekesszékes bácsi, miközben beljebb próbál jutni a tömött ebédlőbe. Körülötte mindenki egyetértően bólogat.

A teremben nehéz a levegő, sokan legalább egy órája várnak. Huszár László ügyvezető igazgató "a tulajdonosok, az ügyvezetés, a menedzsment, a dolgozók és a lakók nevében" először üdvözli a miniszterelnököt és Szűcs Erika szociális minisztert, majd megköszöni a látogatást. Bevezetőjéből megtudjuk, hogy az otthon gazdaságilag két pilléren nyugszik: a lakók egyszeri hozzájárulásán és nyugdíján, illetve a fejenkénti normatív támogatáson.

Közben Daróczi Dávid kormányszóvivő odacsúsztatja a miniszterelnöknek címzett, pár nappal korábbi meghívót, amiből kiderül, hogy a nyugdíjak befagyasztásáról szóló sajtóhírek "végtelenül felborzolták" a lakók hangulatát. "Kicsi, de harcedzett seregünk a minőségi ellátásért harcol" - utal a pódiumon a tulajdonosok, az ügyvezetés, a menedzsment, a dolgozók és az egyre kókadtabb nyugdíjasok csapatára a Paskál ügyvezetője, és átengedi az emelvényt Gyurcsány Ferencnek.

Gyurcsány Ferenc ígéri, hogy nem lesz hosszú, mert beszélgetni jött, majd mintegy húszperces előadásba kezd. Elsőként Magyarországot, valamint az otthonban élőket egy nagy családhoz hasonlítja - hátul az első motoros kerekesszék halk surrogással megindul a kijárat felé. "Normális, hogy mindenki abban hisz, hogy neki van igaza, de megfér a sokféle állítás, el kell fogadni, hogy lehet másként is gondolkodni" - mutat váratlan fordulattal kiutat a veszekedős politikai közéletből, ám a fejek tovább konyulnak lefelé.

Amikor a miniszterelnök 15 éve elhunyt édesapjáról beszél és a magányról, a közönség mocorogni kezd. "Önök mögött sokfajta háttér, sokfajta életút áll. Egyedül maradtak, de most új közösséget választottak" - lovagolná meg a figyelem hullámait egy szerinte nyilván az alkalomhoz illő fordulattal, ám az addig viszonylag barátságos hangulat hirtelen fagyossá kezd válni. Gyurcsány érzékeli a veszélyt, és kétségbeesett próbálkozással beszámol a 200 tiszteletbeli magyar konzullal folytatott érdekfeszítő minapi találkozóról. A szűk kijáratnál torlódni kezdenek a kerekesszékek.

Nincs tovább, muszáj kijátszani az adut. A szociális ellátásokról szóló gyors eszmefuttatás után Gyurcsány megígéri: ha a nyugdíjak növekedésének jelenlegi, kompromisszumos kalkulációján (a reálbér-emelkedés és az infláció átlaga) változtatni kell, az nem történhet a nyugdíjak rovására. A miniszterelnök egy pillanatra megáll, várja a tapsot, de nem volt elég erős a mondathangsúly: a közönség nem reagál, pedig nyilvánvaló, hogy mindannyian ezért a félmondatért vagyunk itt. Később, kérdésre válaszolva még megígéri, hogy az év végéig módosítják a szabályokat, lehetővé téve, hogy az energia-ártámogatások a Paskálhoz hasonló otthonokban élőkre is vonatkozzanak, mert a jelenlegi szabályozás tényleg igazságtalan, csak nekik erről eddig senki nem szólt. Kitör a taps.

A nyugdíjasotthonok állami támogatását nem fogja emelni a kormány, mert az itt élők nyugdíja eleve magasabb az átlagnál, és normatívaként az állam már most is közel egy átlagnyugdíjnyi összeget, 6-800 ezer forintot költ évente minden bentlakóra - hűti le a várakozásokat a miniszterelnök, és ezt a szomszéd lakótelepen élő kisnyugdíjas asszony példáján szemléletesen el is magyarázza. "Ha kapna 15 ezer forint nyugdíjemelést, aranyba foglalná a nevünket. Aki tehetősebb, megengedheti magának, hogy beköltözzön egy otthonba, és ez havi 45 ezer forintba kerül a költségvetésnek". A közönség érti és tudomásul veszi. Gyurcsány felköszönti a 101 éves Etus nénit, meghallgatja az érdekképviselet összegyűjtött kérdéseit, válaszol, és felel pár lakó kérdésére is.

Kifelé sodródunk, a miniszterelnök elindul további "fontos dolgokról" beszélgetni a menedzsmenttel, az ügyvivőkkel és a tulajdonosokkal. A dolgozók belekarolnak a nehezen járókba, a szépen gondozott kert benépesül. Magdi néni átszellemülten bólogat.