Miért utáljuk az osztrákokat?

Szargödör a nyugati végeken

Sokkal szebben nő a kukorica ott, ahol híg sertéstrágyával permetezik, tartja a népi mondás, és az osztrák Bioenergie Gabersdorf GmbH ki is próbálta ezt a gyakorlatban. Persze, nem osztrák földön, hanem magyaron, a Zala megyei Nemesnépen és környékén. Az osztrákok trágyalétárolókat akarnak építeni a Magyarországon, hogy növeljék földjeik hozamát. A magyarok pedig szagolják az osztrák disznószart.

A Rába szennyezése

Ha egy magyar bőrgyár szennyezne egy Ausztriába tartó folyót, akkor Bécs talán már tankjait is megindította volna. Egy osztrák bőrgyár viszont nyugodtan öntheti 2001 óta a trutyit a Rábába, mi hosszú éveken át csak alázatos leveleket írogattunk a császárvárosba, miközben a szennyezés tönkretette a magyarországi Rába-part horgász- és egyéb turizmusát. Persányi Miklós távozásával Fodor Gábor már inkább kurucként viselkedik, legalábbis ami a szavakat illeti. Az más kérdés, hogy július végén ismét arról szóltak a hírek, hogy habzik a Rába, bár a legújabbb hírek szerint mégse. Azért várjuk ki a végét.

Földek felvásárlása zsebszerződésekkel

Külföldiek Magyarországon nem szerezhetnek földet, sokkal jobb az, amikor az anyaföld magyar tulajdonban hever parlagon. A magyar gazda allergiarohamot kap a burjánzó parlagfűtől, és a falu bisztrójában veri el a segélyét. Az osztrákok azonban szépen megművelik a magyar földet (néha meglocsolják egy kis osztrák szarral, hogy jobban nőjön a kukorica), megveszik a lerobbant magyar parasztházakat, és gyönyörűen felújítják, így a magyar ember a gyerekének már nem tud házat venni, mert a szomszédja a reális ár tízszereséért adta oda egy osztráknak.

Ne lopj, magyar!

A nyolcvanas évek végén még úgy hittük, hogy Ausztria a létező világok legjobbika, mi meg a szabadság gyermekei vagyunk, mert vásárolhatunk hűtőgépet egy Bécshez közeli áruházban. Az osztrákok nem örültek a keletről jött vásárlóknak, emlékezhetünk még a "Magyar! Ne lopj!"–táblákra a bécsi boltok kirakatában. (Néhány év múlva gúnyos mosollyal nyugtáztuk ugyanezt a szöveget románul.) És a nagy átverésekre, amikor videomagnó helyett két féltéglát találtunk az otthon kibontott dobozban. Igaz, az ilyen galádságokat általában évekkel korábban disszidált honfitársaink követték el ellenünk. Itthon biztosan nem fertőzte volna őket meg a gennyes osztrák vadkapitalizmus.

Az OMV legyeskedése a MOL körül

Az osztrák olajcég az idén harmadszorra kezdett a piacon ellenséges részvényfelvásárlásba. Nyugat-Európában vagy Amerikában elképzelhetetlen lenne ez a fajta politika, nevezetesen: úgy vásárolni fel nagy mennyiségű részvényeket, hogy előzőleg nem tárják a MOL menedzsmentje elé szándékukat. De hát ez Kelet-Európa, az osztrák mindig is úgy tekintett erre a bús tájra, ahol neki is szabad segget vakarni, orrot túrni, sercinteni. Ráadásul egy MOL–ÖMV-fúzióhoz az Európai Unió versenybizottságának is lenne egy-két szava, mert olyan óriásvállalat jönne létre, amely valószínűleg nem tarthatná meg mindhárom finomítóját vagy a benzinkúthálózatát.

Trianon

Ezt még senki sem tudta megmagyarázni. Hogy a túróban lehetett az, hogy még az osztrákokat is – akik belerángattak minket az első világháborúba, de minimum kart karba öltve meneteltünk bele együtt – magyar területekkel jutalmazták a vesztes első világháború után? A Felsőőrvidék (jórészt a későbbi Burgenland) esetében a döntőbírák nagyon kényesek voltak a nemzetiségi egyensúlyra, nem úgy, mint a Csallóköz vagy más, határmenti, magyar többségű részeknél. Szó, ami szó, a magyarok aránya 9 százaléknyi volt a térségben, Sopron mellett azonban egy sor falu úgy döntött a helyi népszavazásokon, hogy Magyarországhoz szeretne tartozni. Döntésüket egyesek később keservesen megbánták, de ez már egy másik történet.

Eb-rendezés Svájccal

Magyarország az idén harmadszor bukott el foci-Eb-pályázaton. Most a horvátokkal indultunk, előtte egyedül, azelőtt pedig az osztrákokkal. Csúfos bukásunkat az osztrákok a magyarok nyakába varrták, és megfogadták, hogy velünk közösen soha semmire sem pályáznak. Gyorsan partnert váltottak hát, és ezúttal jól választottak. Az Európai és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek székhelyet adó Svájcot. És meg is nyerték a 2008-as EB rendezésének jogát. Na ja, Svájccal mi is befutottunk volna.

A schengeni egyezmény felfüggesztése

Még életbe sem lépett a szabad határátlépést biztosító schengeni egyezmény (2008. január elsején lép majd életbe), az osztrákok már azon törik a fejüket, hogyan bújhatnának ki alóla. Egyrészt októberig állomásoztatnak katonákat a határnál, másrészt a 2008-as foci-Eb idejére biztonsági okokra hivatkozva újra lezárják határaikon a sorompót. Attól nem kell tartani, hogy a magyar drukkerek nehezebben nézhetik meg a helyszínen a válogatott mérkőzését, jelenleg a világbajnokot könnyebben legyőzzük barátságos mérkőzésen, mint Máltát Eb-selejtezőn. A kijutásra esélyes cseheket viszont érzékenyebben érinti a döntés, válogatottjuk meccsein minden bizonnyal hazai hangulatot teremtenek majd, kivéve, persze, ha Ausztria vagy Svájc lesz az ellenfél.

A szabadságharc leverése

Lehetnek akármennyire jók a bilaterális kapcsolatok, megszüntethetjük a határokat a két ország között, nyithatunk cukrászdát Bécsben, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését nem bocsáthatjuk meg a bőrnadrágosoknak. Súlyosbító körülmény, hogy az oroszokkal fogtak minket harapófogóba, a megtorlás pedig több száz áldozattal járt. A szabadságharc történetét újraolvasva hálát adhatunk a sorsnak, hogy most megússzuk egy kis szarszaggal és a Rába habzásával Haynau kései utódjainak működését.