Gyurcsány végre kedvére ugrabugrált

–Miért pont én? – kérdezi egy bőrdzsekis férfi az Alexandra Nyugati téri könyvesházában a rendezőtől, aki hosszasan ecseteli a Gyurcsány-blogkönyv bemutató kulturális jellegét, és távozásra kéri, ha nem bír magával. Hogy miért pont ő? Talán mert árpádsávos kitűzőt visel, és a miniszterelnök láttán, inkább magának, mégiscsak könyvesboltban vagyunk, de mégis jól hallhatóan elkurjantja magát: „Mocskos hazaáruló!”

Az eseményen olyan ismert arcok mellett, mint Lamperth Mónika vagy Bauer Tamás – a másik oldalról Fáber Károly, Gonda László –, megjelent vagy száz-százötven Gyurcsány-fanatikus, többen három-négy-öt dedikálandó könyvvel a hónuk alatt, odakint meg vagy két tucatnyi régi Kossuth téri tüntető.

És ott volt Gyurcsány Ferenc szellemi holdudvara, vagyis Dessewffy Tibor és Gréczy Zsolt. Róluk mondta egyszer Gyurcsány, hogy szerencsére nem szervilis emberek veszik körül, hanem olyanok, akik bátran bírálják. Hogy ez mennyire így van, ahhoz elég beleolvasni Gréczy blogjába, ahol csak úgy süvítenek a Gyurcsányt bíráló csípős megjegyzések .

És ott van moderátornak Vágó István is, akiről elterjedt, hogy egy, khm, ellenzéki pártnak, az SZDSZ-nek lesz a listavezetője az európai parlamenti választáson. „A Miniszterelnöki Hivatal nyilván magára parancsolt, hogy adja ki a miniszterelnök blogkönyvét” – fordult ironizálva Hild Katalin szerkesztőhöz, aki elárulta: nem, erről szó sincs. Valójában lelkes olvasója a Gyurcsány-blognak, és amikor azon fórumozók között, akiket nem moderálnak ki, felmerült, hogy ki kéne adni könyvalakban a blogot, ő a kezdeményezés élére állt.

És itt Gyurcsány vette át a szót. Néhány lelkes blogger megkereste őt, hogy ki lehet-e adni könyvalakban a blogját, mire igent mondott, bár kicsit izgul, hogy megállja-e a helyét nyomtatásban. A lelkes arcokat látva biztos megállja, bár az árpádsávos kitűzősnek voltak irodalmi aggályai.

A moderátor Dessewffy-holdudvar jelenlétét kihasználva arról érdeklődött, hogy a világban vajon létező műfaj-e ez, vagy pedig amolyan hungaricum, mint a Rubik-kocka vagy a mezőgazdasági táblaszélek elgyomosodása. Nos, létező műfaj, de mégis speciális: egy miniszterelnököt ugyanis a sajtó ketrecbe kényszerít, a blogban viszont kedvére ugrabugrálhat. És Gyurcsány, folytatta, ugrabugrál is, hiszen őszinte ember, így Klárához fűződő szerelméről éppúgy szívesen ír, mint Totó kutyájáról. (Amúgy Totó kutyával ellentétben Klára asszony ott volt a bemutatón.)

Ugribugri vette át a szót, és őszintén megvallotta, milyen nagy dilemma, hogy milyen mélységig lehet kitárulkozni.

És megosztott egy kulisszatitkot is: a blogja úgy készül, hogy reggel és hét és nyolc között fel-alá sétál az irodájában, és magnóra mondja, hogy mi volt Totó kutyával, hányadán áll éppen Klára asszonnyal, meg ami még a fejében van. Munkatársa megkapja a szöveget, és megszerkeszti, majd, ha jónak látja, a miniszterelnök beleegyezésével javít rajta: „Ez a mondat nem jó, ne vesszünk össze Klárával” – mond mindjárt egy-két példát is.

Itt jegyezzük meg, hogy a fentiek fényében a könyvborító kifejezetten szerencsétlen alkotás, azon ugyanis Gyurcsány Ferenc maga ül egy laptop előtt és elmélyülten gépel, mint akit elkapott a flow.

Vágó elárulja, hogy ő beírta a Gyurcsány-blog keresőjébe, hányszor szerepel a neve… na, kinek… igen, Orbán Viktornak. „Fogalmam sincs” – mondja Gyurcsány egy olyan ember hanghordozásával, akitől semmi sem áll távolabb az Orbán-fóbiánál. „Kétszer” – mondja Vágó. Ennyiben maradnak, de szerencsére ott van Dessewffy, és helyére teszi a dolgokat: a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap jóvoltából elharapózott egy, az ellenfelet lejárató diskurzus. A miniszterelnök viszont, mondja Dessewffy bátran a miniszterelnök szemébe, tartja magát a civilizált beszélgetés normáihoz.

Vágó szintén bátran megkérdezi, mi lesz a sorsa a könyvből befolyó pénznek. Nos, Gyurcsány szerint elfogadhatatlan, hogy egy aktív politikus könyvekből jövedelemre tegyen szert. Szem- és gyomorforgató magatartás ez, mondja, és itt nyilván a kórházban betegeskedő Horn Gyulára gondolt, aki a könyveiért kapott honoráriumból épített villát magának. A lényeg: a könyv bevételét egy komlói székhelyű romatanoda kapja.

A dedikálással másfél óra múlva végzett a miniszterelnök. Amikor végre megjelenik az ajtóban Gréczy társaságában, akkor mindennek lehordják, ahogy az már lenni szokott, majd autóba szállt, és megfordult a körúton. Az egyik tüntetőnél ez volt az utolsó csepp a pohárban: „Nézd a hazaárulót, még a villamossínen is áthajt!”.