2000. január 1.
A szájüregem a tegnap éjszakától még mindig furán zebuvizelet-ízű, de boldog vagyok, mert rájöttem, mihez fogok kezdeni. Ki nem fogod találni, kedves naplóm: politikus leszek. Az egész igazából azon múlott, hogy a Pistáéknál a buliban találkoztam Medgyessy Petivel, akit eddig csak felszínesen ismertem. Most egyfelől minden szembejövőnek húszezrest akart ragasztani a homlokára, másfelől olyan érdekes dolgokat mondott a hangképzési problémákkal küszködő tengerimalacoknak kifejlesztetett fogszabályzójáról, hogy leültem vele trécselni, és úgy álltam fel, hogy ha törik, ha szakad, egyszer én fogok az ő helyén ülni. Nem, nem a logopédusnál, hanem a bársonyszékben, ugye érted a célzást, kedves naplóm?
(…)
A feljegyzések sora itt sajnos megszakadt. Így is torokszorító élmény volt szembesülni azzal, hazánk miniszterelnöke milyen elkötelezett állattenyésztő. Sok sikert a magyar agráriumnak!