Kitakaríthatja az EU az egészségügyi törvényt
További Belföld cikkek
- A kormány „egyházi szereplőkkel” bővítené a nevelőszülői hálózatot, de az egyházakat nem értesítették
- A virológus figyelmeztetett: van nagyobb veszély a Covidnál
- Rászoruló gyermekeknek gyűjt karácsonyi ajándékokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat
- Harminchárom éves bűnügy végére tett pontot a rendőrség, elfogták a paloznaki gyilkosság egyik elkövetőjét
- Nagyszabású konferenciát szerveznek a reformátusok a kegyelmi botrány feldolgozásáról
Ha kell, az egészségügyi törvény kapcsán az MSZP megkockáztatja, hogy újra belelép ugyanabba a folyóba, amiből egyszer már kiparancsolta az Európai Unió. Egyes szocialisták szerint a magyarázat egyszerű: nagy a politikai nyomás, az egészségügyi törvényre rá kell december 17-én bólintania a parlamentnek. Így a szocialisták megkockáztatták, hogy a szinte naponta újragyúrt jogszabálytervezetbe az EU számára esetleg tolerálhatatlan elemeket emeljenek be.
Az egyik disszonáns passzus szerint például a felálló pénztárak vezérigazgatóit (akik egyébként kötelezően a kisebbségi magánbefektetők emberei) 75 százalékos támogatással kell posztjaikra kinevezni. Ám az unió szabályai szerint a gazdasági társaságok belső működési mechanizmusait (lásd: személyzeti politika) nem szabad törvénnyel regulázni, azokat kizárólag a vállalkozások alapszabályai rögzíthetik.
"Ez egy túlbiztosítási elem, mert annyira meg akartuk kötni a magánbiztosítók kezét, mintha a pénztárak már teljes egészében magántulajdonban lennének" - magyarázza egy szocialista a szigor miértjét. Csak hát az MSZP tervez, az unió pedig végez: amennyiben kitakarítja a koalíció törvényéből a nem EU-konform részeket, fura helyzet állhat elő. Ugyanis akkor a 22 pénztár darabonként rendezi majd a menedzsment kiválasztását, jogállását.
Az persze tompíthatja majd a káoszt, hogy az állam birtokolja minden pénztár 51 százalékát, de az újraírt alapszabályokban azért gyengülhetnek a köztulajdonosi jogok, ha több lesz a menedzsmentben a magánbefektető érdekeit képviselő ember. A pénztárak vezetőségében ülő három állami delegált (a három "magánemberrel" szemben) ellensúlyozhatná az ilyen típusú törekevéseket. Csak hát egyikük az egészségügyi minisztérium küldöttje, márpedig uniós normák szerint egy miniszériumi ember még egy állami vállalkozásnál sem kívánatos személy, és ugyanúgy lapátra kerülhet, mint a menedzsment összetételére vonatkozó, már említett törvényi elképzelés.
Ráadásul önáltatás lenne azt hinni, hogy az unió szemet huny az egészségügyi törvény kilengései felett. Ugyanis nemrég eljárást indított a lex Mol elfogadása miatt. A stratégiai állami vállalatok ügyeit rendező jogszabály pedig épp a menedzsmenteket betonozta be, illetve lehetővé tette, hogy a Magyar Energia Hivatal (mint kormányzati ellenőrző szerv) egy tagot kinevezzen az igazgatótanácsba, a végrehajtó testületbe és a felügyelőbizottságba az energiaellátás szempontjából stratégiailag fontos cégeknél. Az unió pedig mind a "vezérkari gyakorlattal", mind az állami megbízottal szemben kifogást emelt.
Más szocialista vélemények szerint azonban nem ilyen borús a helyzet. Ezt az álláspontot erősítheti, hogy információink szerint a jogszabálytervezetet végigfésülő igazságügyi tárca nem talált kivetnivalót a javaslatban, mondván: szemben például a stratégiai vállalatokkal, a pénztárak egy speciális területen dolgoznának, ahol nem tiszta piaci viszonyok uralkodnak.