Szél, eső és Szentlélek a tüntetésen

„Ahol fúj a szél és esik az eső, ott jelen van a Szentlélek” – idézte a Felvonulási téren összesereglett tüntetőknek a nemrég elhunyt II. János Pál pápa szavait a rendezvény egyik szervezője. Amikor szavai elhangzottak, szél alig-alig fújt és éppen az eső is elállt, de aztán – ha hinni lehet a néhai Karol Wojtyla panteisztikus elméletének – a szent szellem meg-megmutatta magát, mert egyre hidegebb lett, feléledt a szél és a tüntetés vége felé az eső is újra eleredt.

Sokan voltak

A katolikus, református és evangélikus iskolák azért szervezték a tüntetést, hogy jövőre a felekezeti intézmények is ugyanannyi állami támogatást kapjanak, mint az önkormányzati iskolák. „Nem kegytárgyakra kell a pénz, hanem arra, hogy alapvető feladatunkat, az oktatást el tudjuk látni, ugyanolyan feltételekkel mint más iskolák” – mondta a tüntetést megnyitó szónok. Számításaik szerint a 2006-os költségvetés tervezete az egyházi közoktatási intézményektől összesen mintegy 5-6 milliárd forintot von el.

A szervezés kétségtelenül profi volt, nagy színpadot építettek, a hátsóbb sorokban kivetítőkön is lehetett nézni az eseményeket, a Budapesti Rendőr-főkapitányság pedig kedves gesztusként meleg teát osztogatott.

A résztvevők számát nehéz megbecsülni, a legegyszerűbb, ha azt mondjuk: nagyon sokan jöttek el az ország minden szegletéből a Felvonulási térre. Hardy F. Gábor a megmozdulást szervező Szülő Közösség vezetője a mikrofon előtt először húszezerre becsülte a létszámot, néhány perc múlva azonban megszólalt benne Rákay Philip és már kétszer ennyi embert látott.

Főként gimnazistakorú diákok jöttek és legalább annyi pedagógus és szülő, jöttek apácák, papok, mozgássérültek, elhoztak egy kis csoport hat-hét éves gyermeket is, akik gyertyák gyújtogatásával múlatták az időt, és ott volt jónéhány más tüntetésről ismert nyugdíjas is, akik egykor vagy egyházi iskolába jártak vagy szeretnek ilyen jellegű megmozdulásokon részt venni.

Érdeklődő diákok

Ez politikamentes tüntetés – hangsúlyozta már az elején a rendezvény vezetője. Szavaira a tüntetés kezdetén leginkább egy kis táblácska cáfolt rá a tömeg kellős közepén, amelyre valaki azt az értelmes kérdést írta fel, hogy „Gyurcsány, ember vagy???”. A szervezők később ismét nyomatékosan felszólítottak mindenkit, hogy a politikai tartalmú vagy a politikusokra utaló táblákat vegyék le.

Fent a színpadon a szónokok beszéltek, lent a téren a tüntetők egymással beszélgettek. Két gimnazista lány az egyik közeli iskolából jött, mint mondták, mindenki eldönthette, hogy a tüntetésen vesz részt vagy bennmarad a suliban és összevont foglalkozáson vesz részt. Az egyik miskolci általános iskolából a teljes tanári kar Budapestre utazott, de mint egyikük elmondta: diákjaik még kicsik, őket nem akarták ide elhozni, úgyhogy az igazgató tanítási szünetet rendelt el az iskolában.

Kicsit odébb egy tizedikes fiú, aki kilétét nem kívánta felfedni, azt mondta: azért jött el, mert érdeklődik a politika iránt és nem ért egyet „a finanszírozások megnyirbálásával”. Azt azonban mg hozzátette, lehet, hogy jobb lett volna, ha az iskolában marad, mert nagyon fázik.

Boldogasszony anyánk

A tömegben összefutottunk annak a kiskunfélegyházai iskolának a csoportjával is, amelyről az terjedt el, hogy a diákoknak kötelezővé tették volna a megjelenést. Az egyik tanárnő, aki éppen a gyerekek összeterelésével foglalatoskodott kérdésünkre azt mondta: jó, ha a diákok egynegyede van itt, ők teljesen önkéntes módon jöttek el, a többiek pedig otthon maradtak és nekik tanítás van. Az MTI jelentése szerint Mayer Tamásné az iskola igazgatója szerint intézményük a média és a politikai kampány "áldozatává" vált, "mert valójában egy kommunikációs félreértés történt egy osztályfőnök és egy szülő között". Mint kifejtette:a szülői közösség által kezdeményezett felhíváshoz mindenki saját akaratából csatlakozott.

A tüntetés végén egy százfős csoport gyalog elindult az Oktatási Minisztériumhoz, hogy petíciójukat átadják a miniszternek, amelyet addigra mintegy 19 ezren írtak alá. Az OM épülete előtt elénekelték a Boldogasszony anyánk című katolikus himnuszt, majd a Christus vincit, Christus regnat kezdetű éneket.

A minisztérium szűk előterébe aztán mindenki szeretett volna bejutni, hogy kicsit felmelegedjen és lássa, ki is veszi át a petíciót. Ezt leginkább az a tiszteletreméltó hölgy sínylette meg, aki ügyeit intézni jött volna a minisztériumba, de a tömeg miatt egyszerűen nem jutott be az ajtón: „mi ez kérem, mi folyik itt?” - méltatlankodott az asszony.

A tárca részéről végül Friss Péter, a közoktatás fejlesztési főosztály vezetője vette át a petíciót Hardy F. Gábortól. A jelenlévők közül néhányan a minisztert követelték. „Hol van Magyar Bálint, már két hete tud róla, hogy ide fogunk jönni” – kérdezte valaki. – „Biztos melegszik valahol” – szólt közbe egy úr, de azonnal lecsitította valaki azzal, hogy „őrizzük meg a méltóságunkat”.

Minden gyermek egyenlő

Az Oktatási Minisztérium a petícióra adott válaszközleményében kifejti, hogy a tárca egyetlen elvhez köti magát, amikor az egyházi és önkormányzati fenntartóknak nyújtott támogatás mértékéről kialakítja álláspontját: gyermek és gyermek között nem tesz különbséget, minden gyermek egyenlő.

A minisztérium ugyanakkor érthetetlennek tartja, hogyan lehet "hívő emberek diszkriminálásáról", "egyházüldözésről" beszélni, amikor a tények világosan mutatják, hogy az egyházi közoktatás támogatása 2000-2005 között kétszeresére nőtt, ugyanezen időszakban az önkormányzati közoktatás támogatása 84 százalékkal lett nagyobb. A támogatás eltérő ütemű növekedését részben az egyházi szektor létszámnövekedése okozza.

Míg 2001-ben az egy tanulóra jutó támogatás még az önkormányzati közoktatásban volt nagyobb, ezt követően az arány megfordult és egy főre vetítve jelenleg az egyházi intézményekben tanulók támogatása nagyobb. Az oktatási tárca továbbra is kifejezetten helytelennek tartja, hogy "erre a politikai demonstrációra számos diák nem szabad akaratából jött el" és a demonstrációt tanítási időben tartották.