Albert, Lipót
2 °C
12 °C

Gulyás József a szocialista gerrillamarketingről

2008.04.09. 11:31
Gulyás József, az SZDSZ országos tanácsának elnöke nem ad nagy esélyt a koalíció folytatásának. Úgy látja, jelenleg elsősorban az MSZP-n múlik, hajlandó-e változtatni az ország érdekében, vagy továbbra sem vesz tudomást a gazdaság elkeserítő állapotáról. A szabad demokrata politikus szerint a koalíciós szakítással azért még megpróbálják felrázni az MSZP-t, hátha kész változtatni.

A szocialisták azt szivárogtatják, Fodor Gábor Lendvai Ildikóval egyezetve felajánlott nyolc liberális szavazatot arra az esetre, ha a szabad demokraták kilépnének a koalícióból. Van realitása egy ilyen eshetőségnek?

 Ennek a realitása nulla. Egyrészt mert ilyen szándék nincs Fodor Gábor részéről, másrészt nincsenek olyan képviselők sem, akik ne vállalnák az SZDSZ korábbi döntéseit. A koalíció bontását kiváltó Gyurcsány-beszéd másnapján már világossá tettem: a szabad demokrata frakció nem leszalámizható. A szocialisták legfeljebb vágyálmukat fogalmazták meg, amikor Fodor Gábort hírbe hozva ilyen gerillamarketing eszközökkel próbálkoztak.

Fotó: Martiskó Gábor

Az adhatott alapot a kiszivárogtatás komolyan vételéhez, hogy azért hangsúlybéli különbségek vannak, hiszen se ön, sem pedig Fodor Gábor nem szavazta meg az országos tanács (ot) koalíciós szakításról szóló határozatát.

Több szavazás is volt az ot-n, volt amelyikben Gábor tartózkodott, volt, hogy együtt támogattunk egy végül kisebbségben maradt javaslatot, és olyan is volt, amikor különbözőképp szavaztunk. Fontos látni, hogy az alapkérdésekben egységes, és egy irányba tart az SZDSZ. Az kétségtelen, hogy vannak stílusbeli, vagy megközelítésbeli különbségek. Én azok közé a szabad demokrata vezetők közé tartozom, akik hiányolták, hogy a Gyurcsány-beszéd után, még Horváth Ágnes menesztése előtt nem hívta össze Kóka János a rendkívüli ügyvivői testületi ülést, és csak hétfőn a frakció ülés részeként foglalkoztunk először ezzel a kérdéssel.

Kóka János néhány napja azt mondta, nem volt kapkodás.

Ahogy vesszük. Én - és szerintem nemcsak én - szívesebben szántunk volna több időt a lehetséges válaszok, kimenetek megvitatására. Hétfőn reggel 9 és 11 között viszonylag szűk időkeretben zajló vitában hozott a frakció döntést, mely szerint április 30-i hatállyal visszahívja az SZDSZ minisztereit és államtitkárait. Ez egy kellően erős válasz volt Horváth Ágnes menesztésére, de ez még nem a koalíció felmondása. A döntés lehetőséget kínált még a hónap végéig a tárgyalásokra. Estére azonban ezt a kaput is becsuktuk, amikor az ügyvivői testület deklarálta, hogy az SZDSZ nem vesz részt a továbbiakban a jelenlegi koalícióban.

Elképzelhetőnek tart olyan helyzetet, amely felülírhatná a jelenlegi helyzetet, és utat nyithatna újra a két párt közös kormányzása előtt?

Én abból indulok ki, hogy április 27-ig nem fog változtatni az SZDSZ a döntésén, és úgy gondolom, a küldöttek nagy többsége támogatni fogja a pártvezetés és az ot álláspontját, vagyis a koalícióból való távozásra fog szavazni. Más döntésre nem számítok, az viszont egy kérdés, hogy az MSZP kész-e, akar-e új helyzetet teremteni a kormányzótöbbség megtartásáért. A vasárnapi MSZP-elnökségi ülés, és az azóta megtartott frakcióülések után én erre nem sok esélyt látok.

Mi lehet ennek a konfliktusnak a kifutása, ellenzékből hogyan tud küzdeni az SZDSZ a programja megvalósításáért, például a drogfogyasztás dekriminalizációjával mi lesz?

Az SZDSZ nyílt, önálló, értékelvű politikát képviselhet a parlamentben. Kevesebb rossz kompromisszummal, mint eddig. A többségi döntésekhez szükséges szavazataink miatt azonban számítani fog az álláspontunk. A kormányzati ciklus elején bátor határozott cselekvő kormányzást vállaltunk közösen a koalíciós megállapodásban, a miniszterelnök pedig egy új reformkort ígért.

Az SZDSZ azért vállalt szerepet ebben a kormányban, mert meggyőződésünk volt, határozott, következetes politikával lehet Magyarország helyzetét megerősíteni a térségünkben egymással versengő országok között. A 2006 nyarára előállított költségvetési helyzet után fokozott volt a felelősségünk. Ezért is vállaltuk, hogy stabilizáljuk a költségvetést - ez még abban az évben nyáron megtörtént -, hogy újra versenyképessé tesszük a gazdaságunkat, reformokat vezetünk be az egészségügyben, az adók területén, a közigazgatásban, a szociálpolitikában, továbbá folytatjuk az oktatásban.

Ezekből minden jó szándék, és reform verbalizmus ellenére nagyon keveset valósított meg a koalíció. Természetesen van persze nekünk is felelősségünk, hogy milyen a koalíció teljesítménye, mennyire sikerült kellő társadalmi támogatottságot szereznünk a általunk is vitt reformok mögé, de a fő kérdés az, hogy a folytatás tartalmi kérdéseiről van-e közös mondanivalónk az MSZP-vel. Csak azért nem maradhatunk tehát a kormányban, hogy a kormányzati pozícióból adódó előnyeinket megtarthassuk miközben a közösen vállalt programunk feladása zajlik. A népszavassal egy új korszak kezdődött, amire nem reagált jól a miniszterelnök.

Mi lett volna a jó reakció?

Az előzményekről annyit, hogy a miniszterelnök még a népszavazás előtt járt az SZDSZ debreceni frakcióülésén. Én úgy fordítottam le azt, amit a frakció előtt mondott, hogy hiányzik a kellően megalapozott program, folytatódik a politikai kormányzás, közben feladjuk az elkerülhetetlen reformokat, mert már több konfliktust nem kíván felvállalni az MSZP. Szerintem a stabilizációs program, majd az önkormányzati fiaskó után egyre fogyatkozó támogatottság, az egyre rosszabb közvéleménykutatási adatok bénítóan hatottak és hatnak ma még inkább a kormányzati cselekvésre. A valódi cselekvés helyett a napi kommunikációs csatákat igyekszik megnyerni a miniszterelnök. Március 9-e után szükség lett volna arra, hogy a koalíció együttesen korrigáljon. A kormányzati ciklus feléhez közeledve számba kellett volna vennünk hol tartunk, és közösen kellett volna megállapodni - elsősorban az ország gazdasági helyzetére és nem a közvéleménykutatási adatokra tekintettel - a folytatásról, a szükséges kormányzati cselekvés tartalmi kérdéseiről.

SZDSZ nélkül hogyan lesznek reformok?

A támogatásunkkal lehetnek reformok, vagy a gazdaság versenyképességét, a költségvetés stabilitását erősítő lépések, de a szocialisták elszánása nélkül nem. A sodródáshoz nem akarunk szavazatokat biztosítani, nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy a ciklus végéhez közeledve ismét elszabaduljon a hiány. A koalíción belül már sokszor próbáltunk kiküzdeni a szükséges korrekciót, most ezzel a lépéssel talán fölrázzuk a MSZP-t. Adunk esélyt arra, hogy újragondolják: melyik az a politika, ami hosszútávon eredményt hoz.

Jól értem, soha se mondd, hogy soha? Előállhat olyan helyzet, hogy azt mondják a felek: oké próbáljuk meg újra?

Most éppen e helyzettől távolodunk, de ha az MSZP-ben van kellő korrekciós képesség, ha az MSZP-frakcióban van elszánás, hogy a kormányzati ciklus második felében az ország helyzetével összhangban jó válaszokat keressen és adjon, és ehhez biztos parlamenti többségre van szüksége, akkor ehhez az új politikai szándékhoz az SZDSZ-nek viszonyulnia kell. Ma azonban úgy látom, hogy az MSZP inkább megmutatja, mire megy egyedül.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?