Gyurcsány: Tessék otthon hisztizni

Vetítéssel kezd a választmány, a Kabaré című film kockái peregnek. Helyszín a 30-as évek Németországának egyik kocsmai kerthelyisége. Kerítése előtt SA-egyenruhában feszítő legény énekel a diadalmas német jövőről. Az italozó közönség kezdetben idegenkedve nézi, majd enyhül, végül felállva zengi a nótát a náci erőszakszervezet tagjával. Az áthallás nem kérdéses, ha a társadalom nem lép fel időben a szélsőségesek (lásd: Magyar Gárda) ellen, akkor elharapódzik a métely.

Az antifasisztázás után Simon Gábor választmányi elnök arról beszél, hogy nemcsak e jelenségek miatt járja át szomorúság a választmány szívét, ugyanis búcsúzni kell, most ül utoljára a testület a Köztársaság téri székház falai között. Márpedig a választmány szereti ezt a helyet, hiszen ide köti őket az MSZP története, itt ujjongtak Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc választási győzelmekor. Magával is visz mindenki egy darabkát a "Köztérből" - a szocialista főhadiszállás óriás puzzle formájában van kirakva az aulában, a tagok darabonként rakják zsebre.

2010 is az enyém

Gyurcsány nem lamentál sokat a székház sanyarú sorsán. Röviden közli, hogy az 1989-ig élő struktúrának nem folytatása a 90-ben startoló rendszer, így a lakáscsere helyes lépés. A választmánnyal ellentétben ő nem is búcsúzik, sőt, politikai síkra váltva, maradást ígér. Az ellenzéknek és saját pártjának egyaránt megüzeni: a 2010-es választásokon vele kell szembenézniük. Ahogy a következő három évben is. Ugyanis Gyurcsány ahogy az előző egy évre, úgy a folytatásra sem ígér könnyű utat. De - összegzi a miniszterelnök az eddigi etap tanulságait - mi már tovább jutottunk, mint riválisaink, akik még mindig egy illúziót (szabadság és felelősség helytelenül értelmezett viszonya) próbálnak eladni. A pártelnök szerint az ellenzék "fejlődése" pusztán annyiból állt, hogy elárulták eszméiket, megijedvén a polgárosodás nehézségeitől a haza és a hatalom közül az utóbbit választották.

Kádár porladó keze

A miniszterelnök ezt joviális megértéssel figyeli, hiszen szerinte mindnyájan Kádár köpönyegéből bújtunk ki, és megszoktuk, hogy egy diktatúra elrendezi helyettünk az életünket, szabadnak lenni viszont nehéz. (A választmány zárt ülésén felszólították Gyurcsányt, most már hagyja abba az előző rezsimmel való példálózást, ne szkanderezzen Kádár porladó kezével.) A kormányfő interpretációjában 2007-ben Magyarország nem egy szimpla politikai keresztútnál áll; dönthet, hogy félmegoldást választ, visszafordul, vagy előre megy. (Gyurcsány Ferenc világossá tette, hogy legyen is bármilyen erős a konszolidációs vágy a pártban, a harmadik megoldás az üdvözítő.)

Primitív viták

Az elméleti alapvetéseket kevés aktuálpolitika követi. Mert a politika nem az - magyarázza a miniszterelnök a Zuschlag-ügyre utalva -, hogy mit szól ahhoz, hogy X-et vagy Y-t elfogták. Ez nem Magyarország kérdése, csak a Fidesz és az MSZP közötti villogás. Az igazi kérdés, hogy hagyja-e az MSZP, hogy két pártszóvivő primitív vitája határozza meg a politikát. A miniszterelnök biztosan nem. Igaz, ennek az az ára, hogy - Gyurcsány egy évvel ezelőtti jóslatának megfelelően - a szocialista párt népszerűsége a teljes lakosság körében húsz százalék alá esett.

Itt a magyar Pravda

No, de alulról szép feljönni, s az MSZP erre készül: a következő év a partnerségé, a kapcsolatoké és a párbeszédé lesz. A szocialisták Gyurcsány ígérete szerint olyan intenzitással szövik kommunikációs hálójukat, mint a kampány idején. Első körben, hogy értse is a tábor, miről beszél a kormány, Kérdések és érvek címmel szerveznek össznépi tréninget, majd októbertől december közepéig a kormány és az MSZP nagyjai roadshow-znak 1300 településen. Elkezdődik a felkészülés a következő három év három kampányára (népszavazás, EP-választás, parlamenti választás), nekifognak a kampánystábok kiválasztásának, fejtágítókat tartanak a különböző szervezetek irodavezetőinek, és októbertől kéthetente megjelenő újságot nyomnak, 30 ezer példányban.

Párduc, tehén, giliszta

Mielőtt azonban a párttagságot győzné meg, Gyurcsánynak saját kormánykoalíciójával kell zöldágra vergődnie, hisz hosszú hetek óta feszül egymásnak az MSZP és az SZDSZ az egészségbiztosítási reform kapcsán. A miniszterelnök mind a két pártot le is teremti, s fejükre olvassa, hogy sehova nem vezet az egészségügy körül kavargó purparlé. Aminek során, von le lélektani következtetéseket Gyurcsány, sokan a frusztrációjukat vezetik le, s arról vitatkoznak a politikusok, hogy ki is az erősebb. "Tessék otthon hisztizni. Ugyanis most joggal érzik az emberek, hogy a politikusok megkergültek, mert párducmintáról, tehénfoltokról, gilisztabordáról, és tigriscsíkról vitatkoznak az egészségügy kapcsán" - igazítja el pártját a kormányfő. (A tehénfolt az MSZP által favorizált regionális alapú modellre utal, a párducminta a háziorvosi körzetekkel számoló szisztémára.)

Nem elég nagynak lenni

Ráadásul amit az MSZP akart, azt Gyurcsány szerint ebben a konfliktusban elérte: egységes maradt a társadalombiztosítási rendszer, állami többségű tulajdonrésszel. "Nem volt elég 2005-ben megtanulni, hogy nem elég nagynak lenni, de a többséget is biztosítani kell". (A miniszterelnök Szili Katalin kudarcba fulladt államfői jelöltségére utalt.) A kormányfő úgy látja, nincs mese, szeptember végére meg kell állapodni, hogy októberben törvény születhessen, és jövő év elején elkezdődhessen az új egészségbiztosítási modell bevezetése. Gyurcsány nem állt ki egyik modell mellett sem, csupán annyit jegyzett meg: bármelyik megoldás is valósul meg, a betegek ellátása biztosított. Az érintett képviselőket azonban a betegeknél most jobban izgatja a miniszterelnöki dörgedelem lereagálása. Nem szoktam hisztizni, nyilatkozik egyikük, míg egy másik a büfé sarkában ígéri, hogy lemond, hadd legyen boldog a Gyurcsány (de persze nem mond le).