Puntigámon túl roma skanzen

Győr "Magyarország hatodik legnagyobb városa", "az ország legdinamikusabban fejlődő megyéjének székhelye", "a külföldi tőke kedvelt állomása" - ez a vonatablakból úgy néz ki, hogy percekig megy a vonat a várost övező ipariparkgyűrűn keresztül. Utána persze jön a szocializmusból itt maradt kistelekövezet, majd lerobbantabb gyárépületek között beér az állomásra, ami 2010-ben már nem így néz ki, de most még csak 2005 ősze van.

Ha viszont a látogató átküzdi magát a Városházával szemben álló nyomasztó téren, és a sétáló utca elején álló információs pavilonban beszerez egy ingyenes belvárostérképet meg egy Győri estet, attól kezdve minden rendben a jelenben is. De azért én jövőbe vezető útikönyvként hónom alá vágtam a város pályázatát is.

A címe: "Világok talákozása"; és persze generációké, kultúráké, vallásoké, keleté és nyugaté, minden találkozik benne, amit csak a pályázati kiírás elvár. Szlogenje: "Technika, kultúra és környezet - A jövő harmóniája". És vannak benne tömegével olyan szavak, hogy régió, tudásközpont, innováció, versenyképesség, közösségi tér.

A pályázati nyelvben a dokumentum nem hoz forradalmit, de a kitartó olvasó elnyeri a jutalmát. "Az európai jövő záloga, hogy miként leszünk képesek a technika kihívásait fogadni... Hogyan tudunk a kultúra eszközeivel választ találni a felgyorsult világ sokdimenziós kérdéseire". Nehéz ügy, de semmi vész. Győr, Európa "boomrégiója", "Centrope" potenciális "nagykövete" már most "megtestesíti, hordozza a 21. század második évtizedében meghatározóvá váló európai eszméket."

Egy másfajta kulturális minőség bölcsője

A Széchenyi Egyetem mellett például új épületet emelnének, mely akár Győr "új jelképévé is válhat, a későbbi időkben is emléket állítva a kulturális fővárosi címnek". Lenne benne neotechnológiai múzeum, a város ipari értékeinek bemutatására, konferenciaközpont és kutatóbázis, az egyetemen regionális könyvtár és klub. Generációk Háza épülne, extrémsport-park, lenne digitális város, bővítenék a parkolási rendszert, folyó- és vízpart rekonstrukciót végeznének.

Félnapos kirándulásom alatt én a turisztikai vonzerőfejlesztésre és a városrehabilitációra összpontosítottam. Győr "kalmárváros", ugyanakkor "Magyarország műemlékekben harmadik leggazdagabb városa", áll bédekkeremben. És pontosan ilyen a belváros. Rengeteg barokk kori épület, a földszint mindenhol a konzumálásra berendezve. De két napot azért simán el lehet múzeumokban tölteni.

Koncepciójuk lenyűgözően egyszerű. Kigondoltak egy sétaútvonalat a Nemzeti Színháztól a Rába túlpartján elterülő Kossuth Lajos utca harmadáig, a két végpont között pedig felújítanának mindent, amivel egyébként is illene valamit kezdeni.

A kiindulópont a Nemzeti Színház előtti tér, melyet jelenleg a gördeszkás srácokon kívül szinte senki sem használ. Negyedóránként ha akad egy ember, akiben van lelkierő, hogy átvágjon e lépcsőkkel nehezített sivárságon. Útikönyvem szerint itt 2010-ben aszfalt helyett az "1000 színű Európa mozaikja" lesz, betonvirágtartók helyett utcabútorok, új világítás, és nem lenne a betonoszlopokra szerelt Nemzeti felirat sem.

A Czuczor Gergely utcán haladva a Széchenyi térre jut a sétáló. 2010-ben itt is új burkolat utcabútorokkal, meg akácfák, mint a régi képeslapokon, amikor piacok, gyűlések, vásárok helyszíne volt. Napjainkban 20-25 rendezvénynap és 30-40 vásári nap "visz pezsgést a térre", a fennmaradó napokon jórészt a családi galambetetők mekkája.

Napóleon 1809. augusztus 31-én egy éjszakát töltött Győrben. Az ún. Napóleon házban a város Európa Követséget rendezne be, hogy az unió országai kulturálisan bemutatkozhassanak, a földszinten Európa Kávéház lenne, melynek "asztalainál Európa napisajtója olvasható és a környező országok cukrászati remekei kóstolhatók meg".

Úgy általában pedig a "műemléképület rekonstrukciója folytatja azt a hagyományos magas minőséget, amelyért Győr az Európa Díjat kapta 1989-ben, és egy másfajta magas kulturális minőség bölcsőjét hozhatja létre".

A sétaútvonal felénél, a Bécsi Kapu téren áll a használaton kívüli Taverna, melyben 2010-re kétszintes galéria, kávéház, információs központ lesz, és persze üzletek. Megnyílna a kazamatarendszer, a Káptalandomb alatti püspökségi járatokkal. "Itt, mivel régen börtönként üzemelt, alár börtönmúzeum is kialakítható."

A városrehabilitáció magasretorikája

A városban évek óta folyik a zsidó hitközség 1868-70-ben épült zsinagógájának felújítása. A leendő koncetteremmel egy nagy baj van: a Kossuth Lajos utca elején áll, melynek "18. századi utcaképét éppen a mellőzés mentette át a 21. századra".

"... bedeszkázva várnak a régi üzletek, a Kék golyó, az Aranybárány és a Puntigám is rég bezárt, nem hallani a Lakatos gyerekek Bécsig híres hegedűjátékát, Gül baba kertészetében elhervadtak a rózsák, a rác templom harangját elnémította a fogyatkozó idő, megcsendesedtek a zajos műhelyek, rég nem kacagnak az újvárosi lányok"

Nem, továbbra sem egy Krúdy-imitátor lokálpatrióta novellájából idézek, hanem bédekkeremből, de ez a rész annyira megtetszett a pályázatíróknak, hogy a Kossuth Lajos utca rehabilitációjának megvalósíthatósági tanulmányába is betették.

A régi Kossuth utca "Európa kapuja", "a háború előtti időkig kereskedelmi, iparos- és kulturális központ, Európa vallási, etnikai kisebbségeinek közös otthona. A várfalon kívül rekedt másság lakóhelye."

Ma viszont a "közbiztonság hiánya egyre lehetetlenebbé teszi a győri közélet kihelyezését", a roma népesség aránya a településrészen meghaladja a 10 százalékot, magas a bűnözés, alacsony az iskolázottság, nagy a szegénység, erősen leromlott a környezet.

"Szép jó napot! Hallott arról, hogy felújítanák az utcát?" - kérdezem az egyik kapuban üldögélő öreg cigányasszonytól. "Beszélik, de ki tudja, mi az igazság?" - válaszolja a lakonikusan. "Egyszerűbb lebontani, mint felújítani" - vélekedik az udvaron üldögélő két harminc körüli munkanélküli férfi.

Ilyen épületből több tucatot láttam a Városház közig, ahol a kisebb térré táguló utcán Kossuth Lajos és hitvese megkövülten nézi a putrit. Már bocsánat a kifejezésért. A város 180 millió saját és 3,6 milliárd forint uniós pénzt szán a rekonstrukcióra, melyben benne van a Bábszínház, a Fesztiváliroda, a Tücsök Ház, a kézműves műhely, meg éttermek és kávézók, macskakőburkolat és kandellábervilágítás a roma lakosság integrációjára.

Újjászületik a Bercsényi liget is, melyben ma igényesebb hajléktalanok le sem ülnek borozni, viszont egészséges környezetben sétálnak a kutyák, parkolnak az autók, törik fel őket a feltörők, és helyszínelnek a rendőrök, ott jártamkor legalábbis.

Gyilkos versenytársat kap a Zsuzsi borzó, tőle 10 méterre állna az egykor híres Puntigám étterem mása, ahol a "sétában megfáradt idelátogató megérdemel egy pohár pincehideg pannonhalmi fehér bort."

De mi akadályozza majd meg a turistát, hogy bora után további hungarikumok után nézzen? Bármennyire kerestem, a pályázatban a leghalványabb utalást sem találtam arra a festett falra, erőtérgenerátorra vagy akármire, ami meggátolhatná őt e kalandban.

A bédekkerem szerint a Puntigámon túl, "a horgásztavak közelében kialakításra kerülő 'skanzen' a hagyományos földépítési technikákat mutatja be a környéken élő roma kisebbség identitásának, múltjának felelevenítésére, felértékelésére alapozva". Nem szoktam berezelni, ha terepen szocializálni kell, de ezekbe a házakba nem mertem bemenni, csak benézni. A látottak alapján bátran mondhatom, rémesen jó lesz nekik, ha egy skanzennel felértékelik nekik a kollektív önazonosságtudatukat.

De cinikusabb lettem. 18. századi mezővárosi hangulat, öt felekezet templomja, pár kulturális intézmény ide vagy oda, ez azért olyan díszletutca lenne. Nem annyira a kultúra keltené életre, hanem a fogyasztás, amire a turista valószínűleg hajlmos is lenne a Zene Szentélyébe tett látogatása után.

Biztosan még több pénz összejönne rehabilitációra, ha Győr lenne 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa, és simán le is tudnák bonyolítani, de a pályázatban én nem találkoztam semmi eredetivel. Mintha csak önérzetből adták volna be, minden különösebb meggyőződés nélkül. Ha például elképzelik, hogy övék lesz a győztes pályamunka, minimum elolvastják egy keményebb szívű olvasószerkesztővel, aki hajlandó a helyesírási hibákat is kijavítani.