Régiek és újak harca az MSZP-ben

„Mi már letettünk valamit az asztalra” – hallható a generációváltáson áteső szocialista párt „régi” tagságától: az országgyűlési képviselőktől, a helyi tótumfaktumoktól, azoktól, akik tavaly vesztesei lettek a Kovács László–Medgyessy Péter-tandemet váltó Gyurcsány Ferenc–Hiller István-páros hatalomra kerülésének. Ez a mondat egyre gyakrabban kerül elő érvként arra a kérdésre, hogy kik lesznek a párt egyéni képviselőjelöltjei a 2006-os országgyűlési választásokon.

A kicserélődött vezetésű MSZP öregjei közül sokan elvesztették miniszteri, államtitkári, helyi pártvezetői pozíciójukat, de a két parlamenti választás között ez a pozícióvesztés nem okoz különösebb feszültséget. A régiek, ha kényszeredetten is, de elviselték ezt a helyzetet, mert valamennyire kárpótolja őket az, hogy megmaradtak parlamenti képviselőnek, így továbbra is „közel vannak a tűzhöz”. (Mivel jár egy képviselői hely? Hát azzal, hogy a gazdasági szféra rajtuk keresztül tud magának különféle támogatásokat kilobbizni. De már itt is megjelennek az új vállalkozók, akik nem férnek hozzá a kiterjedt holdudvarral rendelkező képviselőhöz, ezért csinálnak maguknak egy újat. Jó példa erre a halasi Zuschalg János esete. A már lemondott képviselő a Népszabadság szerint úgy alakíttatta a dolgokat, hogy a vállalkozók kizárólag rajta keresztül igényeljenek központi támogatást, a régieket kifúrta, vagy érdekeltté tette abban, hogy őt támogassák.)

A veteránok ideje lejárt?

Hogy mit is tettek le a „régiek” az asztalra? Erre a kérdésre általában az a válasz, hogy a pártok közül egyedülálló módon az MSZP már kétszer is kormányra került. Tény, egyéniben 2002-ben jól teljesített az MSZP, a párt veteránjai közül többen egyszerűen biztos befutók, említhetjük Keleti Györgyöt, aki eddig egyéniben mindig legyőzte ellenfelét, vagy Hajdú Lászlót, a XV. kerületi polgármestert, aki három választáson győzött, esetleg Jánosi Györgyöt, aki kétszer volt nyerő.

A választásokhoz közeledve a párt vezetése úgy határozott, hogy az egyéni választókerületekben már 2005 tavaszán meg kell nevezni a szocialisták képviselőjelöltjeit. Sok helyen változásra lehet majd számítani, ami sokak szerint a párton belül eddig nem látott mértékű feszültséget fog generálni. Az előbb említett képviselők közül ugyanis az utóbbi kettőnek, hiába eddigi sikerességük, az indulás jogáért meg kell majd küzdenie pártbeli ellenfeleikkel. De hasonló méretű belső harc várható még számos választókerületben is, előhozva az eddig lappangó belső feszültségeket a pártban.

Nagy kérdés, hogy azokban az egyéni választókerületekben, amelyben eddig bizonyíthatóan a szocialista politikus személyéhez volt köthető a párt sikere, a Gyurcsány Ferenc, Hiller István karrierjéhez hasonló gyorsasággal pozíciót szerző és parlamenti mandátumra aspiráló fiatalok mennyire lesznek, lehetnek eredményesek? Meg tudják-e ennyi idő alatt csinálni magukat?

Sikerükhöz először a régiekkel szemben a választókerületben meg kell szerezniük a többséget, amihez Hiller Istvántól várnak segítséget. Nem is hiábavaló reménykedés ez, hiszen az új pártvezetés a régiekkel szemben szívesen segít az újaknak, cserébe a Hiller István vezette elnökség lojalitást vár el. Hiller pártelnök tolmácsolásában azt várják el a tagságtól, hogy „támogasd, vagy hallgass".

Már nem háló és még nem struktúra

Miután a Kovács László által kialakított, de az európai parlamenti választás után összedőlt pártstruktúrát Hilleréknek még nem sikerült újraszőniük, a párt ki van téve a homályos hátterű pártkarrieristáknak, mondják a változásoktól egyre inkább ódzkodó régiek. Az új vezetés viszont a régikkel szemben bizalmatlan, hiszen Gyurcsány és Hiller jóformán alig egy év alatt jutott el a csúcsra úgy, hogy egyszerűen megelőzték a karrier lépcsőfokain komótosan haladó politikusokat. A bizalmatlanság – tehát – kölcsönös.

Hiller István vezette csapatnak szüksége van lojális párttagságra és erős legitimitásra. Feltétlen lojalitást viszont csak azoktól várhatnak, akiket – nem egyszer a régieket kiütve – ők juttattak pozícióhoz. A lojalitásért cserébe még azt is elnézik az ifjú titánoknak, hogy nem egy helyen fantomtagok beléptetésével kerültek a helyi szervezetekben hatalomra. Ebben a bizalmatlan légkörben nem csoda, hogy a pártelnök mára – ahogyan egyik informátorunk fogalmazott – paranoiássá vált, az elnökség pedig elszigetelődött.

A kérdés az, hogy Hillerék a lojalitásra épülő pártstruktúra építését, vagy a 2006-os választási sikert tartják-e fontosabbnak, amelynek egyik releváns eleme az egyéni választókerületkben indított szocialista politikusok személye, az ő tapasztalatuk elismertségük. Gyurcsány Ferencnek a választási siker a fontosabb, ezért a pártháló újraszövésének kérdése egyelőre háttérbe szorult, és a kormányfő, valamint Hiller pártelnök a túlélésre játszanak. Számos pártfórumon elhangzott, hogy a párt újjászervezése a 2006-os országgyűlési majd az önkormányzati választások után esedékes, így a fantomtagság kérdése, a régiek-újak szembenállása mind-mind olyan kérdés, amiről egyelőre nagy a csend.

Az, hogy a feszültségeket a következő bő egy évben Hiller István mennyire tudja majd kontroll alatt tartani, erősen kérdéses. Amit a két választási forduló között el lehetett bagatellizálni, az a választási harcban – konkrétan az egyéni képviselők kiválasztásakor – elemi erővel tör a felszínre. Nem véletlen, hogy Hiller István és az országos elnökség az egyéni képviselőjelöltek kiválasztásának kérdésében vétójoggal ruházta fel magát.

A pártelnök képességeiről azonban megoszlanak a vélemények. „Rossz kommunikátor” – mondta több informátorunk is.

Ki vezesse a kampányt?

Hiller Istvánt a kongresszuson ugyan nagy többséggel választották meg elnöknek – ami elsősorban annak tudható be, hogy a Medgyessyt leváltó és Gyurcsány Ferencet megválasztó tagság forradalmi hangulatban volt, és megújult erővel szállt harcba a Fidesszel –, mára ez a lendület alábbhagyott és egyre többször hallani a pártelnököt bíráló hangokat.

Az viszont bizonyos, hogy 2006-ig Hiller marad a pártelnök, akit tempójával a kormányfő egyszerűen magával ráncigál. Úgy hírlik, hogy Gyurcsány saját kezébe vette a párt irányítását, és kommunikációs tanácsadói a kampányra átköltözhetnek a pártházba.

Az első komolyabb csörte pont a 2006-os kampánystáb felállítása körül várható. Úgy tudjuk, a pártban még nem alakult ki végleges álláspont arról, hogy a kormányfő vagy a párt köré épüljön a választási felkészülést irányító csapat.