Giorgio, a nemzeti oldal önjelölt hőse

"Maguk a Hírtévések? - kérdezi tőlünk a Giorgio édesanyja a folyosón.

"??????"

"Már azt hittem, hogy csak kommunisták vannak itt" - derül fel végül arca egy kollegina láttán, aki kérdése hallatán kibontakozik a házi készítésű izraeli zászlóját szorongató Satu bűvköréből. A kivételes kommunikációs képességekkel megáldott tüntetésvégrehajtó egyébként már Giorgo édesanyját is elbűvölte, legalábbis erre mertem következtetni abból, hogy puszival üdvözlik egymást.

Logikai magasiskola

Tekintse meg képeinket! Klikk a képre!

Miután a megszokott közönség helyet foglal az ismerős teremben, a szerény tanítónő benyomását keltő ügyésznő megtartja kivételesen száraz vádbeszédét. Egyetlen retorikai fordulat telik tőle. "Ha hihetünk a szemünknek, és higgyünk a szemünknek", akkor a videófelvételeken olyan embert látunk, aki nem lóg ki a tömegből.

A dialektikus logikán edződött három védő teljesítménye azonban kárpótolt a vádbeszédért. Futó ügyvéd úr azonnal igen magasra teszi a mércét. Két tanú is alátámasztotta, hogy valaki valamilyen szert adott védencének, így Giorgio "megalapozottan került olyan tudatállapotba", amilyenről beszámolt.

Majd nekilát tételesen szétzúzni a garázdaság vádját, kezdve azzal az egyszerű levezetéssel, hogy Giorgio tettében nem volt semmi kihívóan közösségellenes, hiszen ha lett volna, akkor a rendőrség beavatkozott volna, márpedig nem avatkozott be. A zászlóégetésből pedig hiányzik az erőszak, hiszen a zászló tulajdonosa, a harmadrendű vádlott kifejezetten örült annak, hogy elégetik tulajdonát.

Grespik és a szürke macska

A nap jogi sztárja egyértelműen Grespik ügyvéd úr, aki arra építi stratégiáját, hogy védence, B. Miklós másodrendű vádlott egyszerűen politikai véleményét fejezte ki. És jól választott, a politika és az összesküvés-elmélet az ügyvéd úr igazi terepe, de háromnegyed órás beszédében néha hajlandó volt kitérni olyasmire is, aminek az "ő logikáján belül semmi értelme".

A vádlottak 95 százalékban keresztény hazánkban "jogosan indíttattak politikai véleménynyilvánításra" Barangó kijelentése után, kezdi védőbeszédét, és egyébként is milyen felháborító, hogy Barangó neve és arca - eltérően védencéétől - nem jelent meg a sajtóban.

"Amit szabad az ügyészségnek, azt szabad a védelemnek is" - fogalmazza meg rögtön az elején jolly joker érvét a bíró felvetésére, hogy mi lenne, ha rátérne a tárgyra. Amit az ügyész csinált, az is pont olyan, mintha egy áruházi lopás esetében hosszasan arról lenne szó, hogy az elkövetők az áruházba menet megláttak egy szürke macskát, próbálja megvilágítani a közönségnek kedvenc kifejezése, az "irreleváns" jelentését.

Tekintse meg képeinket! Klikk a képre!

De más i-betűs idegen szavakkal is meghitt viszonyban volt "A tüntetést saját inerciarendszerén belül kell értelmezni", magyarázza, "csendesen, vigyázz állásban nem lehet tiltakozni". Hazafias tüntetésekre eddig soha senki nem ment felfegyverkezve, ezért békések voltak, bár a jelszavak sérthették a politikai ellenfelet.

"Békés, békés, békés, illetve békés célú" - mondja önmagától meghatottan egy negyedórás fejtegetés vége felé, melyet az emberjogi egyezményekben és az alkotmányban rögzített gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságnak szentelt. "A békés tüntetés mindig jogszerű, még akkor is, ha nem jelentették be előre", vonja le végköveteztetését, majd készségesen felajánlja, hogy becsatolja az 1950-es római egyezményt.

Nem volt rá szükség. Így rá is fordulhatott a "másokban megbotránkozást kelt" kifejezés szemantikájára. "Mások"-on itt egyértelműen az "egyívású" égetőket kell érteni, az ő körükben pedig "nem volt riadalom, épp ellenkezőleg, egyetértés, támogatás, eufória".

Vigyenek poroltót!

A zászlóégetés Grespik úr meggyőződése szerint a politikai vélemény kifejezési formája. A Tilos Rádió előtt a tárgy megsemmisülésének nem volt semmilyen közvetlen hatása másokra: "biztonságos, négyméteres körben 15-20 centis lánggal égett". Ő is hivatkozik a Futó ügyvéd úr által előkotort esetet, amikor egy petárdát robbantottak egy bérház belső udvarán, de nem okozott senkiben és semmiben kárt. Majd váratlanul hozzáteszi, a petárda "természetes használati módja a megsemmisülés". Sajnos nem bontja ki a hasonlatot minden ízében; én önerőből az önégető izraeli zászlóig jutottam.

Grespik úr egy anekdotával illusztrálja, hogy Magyarországon eddig nem számított kihívóan közösségellenesnek, ha valaki zászlót éget. Egyszer a tüntetők például be is jelentették, hogy izraeli zászlót szeretnének égetni a Kossuth téren. A rendőrség azt mondta nekik, szóljanak a tűzoltóknak. Azért menjen egy tűzoltókocsi, mert zászlót égetnek az aszfalton? - kérték ki maguknak a tűzoltók. Vigyenek egy poroltót!

A zászlóégetés nem bűncselekmény vagy szabálysértés. Az sem volt az, fejtegeti tovább Grespik ügyvéd úr, amikor a rendőrök a Gesztenyéskertben csizmás lábbal tapostak egy magyar zászlóra, majd dzsippel ráhajtottak.

"Gördüljünk tovább!" - javasolja a bíró.
"Amit szabad az ügyésznek, ..."
"A szónoklatot pedig nekem szánja!" - próbálja tönkretenni a bíró az ügyvéd nagy napját, melyen még egy rövid pantomimgyakorlattal is meglepte közönségét. De nem sikerül neki, a hallgatóság a végén lelkes tapssal jutalmazza a véleményszabadság "fékezhetetlen agyvelejű" bajnokát.

A rendreutasítást követő szünetben Giorgio anyja külön is gratulál neki. Grespik úr finoman összeérinti sarkát, és szerényen megbillenti jól fésült fejét. Sőt még a beszédére készülő Giorgiónak is akad elismerő szava.

Egércincogás ezer watton

Zétényi ügyvéd urat sem zavarta, hogy a vád nem közösség elleni izgatás, hanem garázdaság. Vagy negyedóráig boncolgatta a vonatkozó alkotmánybírósági döntéseket, majd a szalmabábut lemészárolva diadalmasan jutott el a következtetésig: nem büntetőjoggal kell formálni a politikai stílust, ezt a menthető botlást nem szabad kriminalizálni.

Tekintse meg képeinket! Klikk a képre!

Az eddigi tárgyalási napokon visszafogott ügyvéd a végére tartogatta munícióját. Futó ügyvéd úr észjárásához méltó módon mutatta meg, hogy a zászlóégetés része volt a bejelentett demonstrációnak. Evidencia ugyanis, hogy egy tüntetés addig tart, amíg fel nem oszlik vagy fel nem oszlatják. Eléggé el nem ítélhető ugyan, hogy "nagy nehezen égési sérüléseket okoztak a zászlónak", de riadalom akkor keletkezett, amikor az esemény bekerült a médiába, amikor "egy egércincogást 1000 wattos hangerővel lejátszottak".

A viszontválaszok már-már baráti hangulatban zajlottak, csupán Grespik úr azon szerény "védői véleménye" okozott kisebb fennakadást a kafkai gépezetben, mely szerint az ügyésznő politikai megrendelést teljesít vagy tudattalanul azt hajt végre, a per pedig valójában a jogállamiság és az európaiság szakítópróbája.

Hová lett másfél órám?

"Sokat gondolkodtam, hogy a koncepciós per vége felé mit mondjak - kezdi az utolsó szó jogán Giorgio, és az eddigi rögtönzés helyett belekezd hajnalban befejezett kéziratának felolvasásába.

Dolgozatának lényege: "szupertitkos tudatmódosító technológiákkal" "megfosztották szellemi önrendelkezési jogától"; "koholt intenciók jutatták kiprovokált úton" addig, hogy viselkedése "mutálódjon". Eltűnt az életéből másfél óra, és még most is egy erdőben érzi magát iránytű nélkül. (A beszéd végére egyébként el is hiszem, ő tényleg egy másik univerzumban él.)

"Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok notórius zászlóégető, nem kívánok könyveket, embereket égetni" - hangsúlyozza gépszerűen szótagolva, mint akinek az ufók belepiszkáltak a beszédközpontjába.

Egy érthetetlen hiszekeggyel fejezi be: "Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, egy új európai szociális megszületésében".

Ha-ha-ha, vesztettetek!

Az impulzív B. Miklós az utolsó szó jogán gyorsan felhergeli magát. Még Satu mester is csóválja a fejét, hogy azért nem kellene kiabálni a bíróval. De hát a másodrendű vádlottnak nehezére esik kimondani, hogy "izrael állam" a "cionista ..." helyett, tekintve, hogy ezt az egész hajtóvadászatot "az izraeli nagykövetség szervezte politikai vonalon".

"Nincs más mondandója" - kérdi a bíró B. Miklóstól, aki hirtelen elhallgatott, és leült. "Így már nem, hogy állandóan beleszólnak" - válaszolja sértődötten, pedig lenne miről beszélnie, a titkosszolgálatokról, meg hogy itt el akarják hallgatni az igazságot.

B. Miklós másfél óra múlva, negyed három tájban azért némi elégtételt szerez a hatalom gépezetével szemben. "Ha-ha-ha, vesztettetek - kiállt fel kárörvendőn a folyosón az ítélethirdetésre várva -. Meghalt az első magyar Irakban."

A politika mint drog

Az ügész által kért pénzbüntetésnél enyhébb, makarenkói 3-3, illetve egy éves próbára bocsátás láthatóan mellbe vágja a vádlottakat. Giorgio és anyja például egészen addig nyugodtan hallgatja az ítélet indoklását, amíg a bíró azt nem mondja, hogy Funk doktort "a szubjektív tünetek kritikátlan elfogadása elvitte el az orvosi valószínűségtől a lehetőségek világa felé", az igazságügyi orvosszakértők viszont..

Tekintse meg képeinket! Klikk a képre!

"Én ott voltam, micsoda vizsgálat volt" - kiabál felháborodottan az anya, majd bírói felszólításra boldogan kiviharzik a teremből. Legalább nem kell ezt hallgatnia.

"Medgyessy Péter meg fogja érteni, hogy Magyarországon ilyen rendszernek nincs jövője" - bonyolódik Giorgio még mélyebben a politika áldozatának szerepébe. Egy időre ugyan csendben marad, mivel a bíró figyelmezteti, hogy kiküldi a hallgatóságot, és akkor nem lesz kinek játszani, de már nem lehet kizökkenteni nagypolitikai paranoiájából. Az utolsó megszólalási lehetőségét arra használja, hogy megpróbálja feltornászni magát a nemzeti oldal hősének szerepébe.

"Természetesen fellebbezek. Tartozom három-négy millió embernek, akik kitartottak mellettem. A Fidesznek, az MDF-nek, szövetségeseiknek..." - kezdi válaszát egy egész' egyszerűen megválaszolható kérdésre, de a bíró beléfolytja a szót.

B. Miklós viszont váratlanul eltekint a politizálástól. "Ha nem kaptunk volna semmit, akkor is fellebbeznénk" - válaszolja immár lehiggadva, miután elhessegette az öngyilkosság gondolatát, melyet a hatalom packázása váltott ki belőle.

Kifelé menet van még egy kis "rohadt ávós buzerátorozás", de mindenki gyorsan lelép. Satu a jogerős ítélet kihirdetése utánra halasztja tervét, mellyel egész nap a Hírtévénél házalt, hogy a kamera előtt, arccal vállalva felgyújtja izraeli zászlócskáját. A társaság legtutyimutyibb tagja viszont erkölcsi felháborodásában úgy érzi, eljött a tettek ideje, és a bíróság lépcsője előtt remegő kézzel felgyújtja Satu házi készítésű papírzászlóját, majd a hamut gondosan összeszedi. Balhét azért nem akar. Akciójára egyedül egy kereskedelmi tévé stábja vevő, de ismereteim szerint nem sikerült képernyőre kerülnie.