Horn Gábor: Nem ezt akartuk
További Belföld cikkek
- Kikapott a kormánypárti jelölt, független képviselő került be az önkormányzatba Sátoraljaújhelyen
- Viharlos szélre, hófúvásra és nagyon sok hóra figyelmeztetett a Magyar Közút
- Két magyar túrázó rekedt a szlovén Kamniki-Alpokban, nem tudják kimenteni őket
- Demszky Gábor: Olyan, mintha még a Kádár-rendszerben élnénk
- Gázolás történt hétfő hajnalban, több helyen nem járnak a vonatok
Kóka vagy Fodor?
Nagyon kiegyenlített a küzdelem, döntetlenre állnak, a küldöttgyűlésen sok fog múlni. Számíthat, ha valaki mond egy jó beszédet. Ott fog eldőlni. Aki azt mondja, hogy tudja a végeredményt, az nem mond igazat.
Ön kit választ?
Legszívesebben kettejükből gyúrnék egy harmadikat. De nyilván nekem is szavaznom kell majd, és látok abban fantáziát, hogy az SZDSZ élére egy fiatal, új arc kerüljön, ezért a Kókának egy kicsit több esélyt adok. De ennek is csak akkor lenne értelme, ha valahogyan Fodort is reaktiválnánk. Kuncze helyettesítése csak így képzelhető el.
Fotók: Barakonyi Szabolcs
Fodor lehetne például a frakcióvezető?
Ezt nem tudnám most megmondani.
Mi a baja a pártvezetésnek Fodor Gáborral?
Nekem személyesen nincs bajom vele, szóval ezt nem tudom megmondani. Azt gondolom, hogy egy tehetséges fiatal. Az más kérdés, hogy a Fodor féle vonulattal meg lehet-e új embereket szólítani. A legutóbbi választásokon az SZDSZ az első választók között 10 százalék fölött szerepelt, tehát itt van egy komoly tartalék.
De őket például a régi, mostani vezetés szólította meg.
A fene sem tudja, hogy ez a Kuncze érdeme vagy a liberális értékrendé volt.
Vagy Kovács Pistié?
Egy fiatal egyetemistát nem lehet meghülyíteni a Kovács Pistivel, ez ennél komolyabb dolog. Ha Fodor lesz az elnök, akkor is lesz az SZDSZ előtt egy komoly lehetőség. Tényleg azt hiszem, hogy ebben a pártban van 8-10 százalék.
Azért az látszik, hogy a Fodor ellen jelentős ellenkampány folyik, legalábbis Kóka szekerét látványosan tolja a párt.
Ezt én belülről nem érzem. Mire gondolnak?
Egyrészt nemrég ugye a korábbi hagyományokat felrúgva nyilvánosságra hozták, hogy hány tag, szervezet ajánlotta a két jelöltet, és ezekből az adatokból hogy-hogynem az derült ki, hogy a Kóka áll nyerésre.
Az egész ott kezdődött, hogy kiszivárogtatták a II. kerületi jelölési eredményt [ez Kóka szervezete, de Fodort támogatták többen – a szerk.], és ezeket sem szoktuk nyilvánosságra hozni. Ez tehát nem a klasszikus tyúk-tojás probléma. Arról van szó, hogy elindult egy folyamat, egy játék. Ha van egy ilyen játék, amiben számít, hogy kit milyen arányban jelöltek, akkor nézzük meg ezt országosan.
De a kettő közt az a különbség, hogy az egyik kiszivárgott, a másikat pedig a pártvezetés válaszként közzétette.
Az ügyvivői testületi (üt) ülésen én például azért támogattam az országos adatok nyilvánosságra hozását, mert ha már van egy ilyen játék, akkor játsszunk tisztán. Nincs ezzel baj, valóságos következménye a végeredményben szerintem nem lesz. Az SZDSZ-es küldöttek többsége ugyanis nem tölt ki jelölési papírokat, szavazni viszont ők fognak.
Egyhangú döntés született az üt-n?
Nem tudok arról, hogy bárki ellenezte volna. Pedig mind a 13 ügyvivő [12+az elnök] ott volt. Fodor Gábor is. Nem érzem ebben a fantasztikus vezetői bosszút. Bárki mondhatta volna, hogy ez ne legyen így.
Az Indexen pár hete az olvasók szavazhattak, hogy Gabi vagy Jani legyen az új elnök. Eleinte Fodor nagyon vezetett, de egy pár nappal később látványosan megfordult az eredmény Kóka javára. Kiderítettük, hogy a javulást jelentő Kóka-szavazatok (kb. tízezer) nyolcvan százaléka egy ip-címről érkezett. Vannak olyan pletykák, hogy ez az ip-cím a Miniszterelnöki Hivatalé.
Kizártnak tartom, hogy itt bárki ezzel foglalkozna. Biztosan mondhatom, hogy ilyenbe nem szállnánk be, egyik kollegám sem. Valószínűleg az is a már említett játék része, hogy ilyen infók terjednek. Nekem amúgy ezek a játszmák beleférnek a kampányetikába.
Akkor lehet, hogy a gazdasági tárcában szavazgatott valaki ennyire vadul?
Azt nem tudom. Ha valaki ilyet csinálna, gondolom bölcsebb lenne annál, hogy ezt egy minisztériumból tegye.
Ha Kóka nyerne, maradhatna miniszter?
Különböző modellek vannak, kipróbáltuk ezt is, azt is. Emlékezzünk rá, sokan veszekedtek Kuncze Gáborral, hogy miért nem megy be a kormányba. Fodor Gábor is ezt akarta. De bevált ez a modell, mert így karakteresebb politikát lehet csinálni. Ki kell próbálni, menne-e Kókával úgy, hogy miniszter marad.
2008-ban elkezdődik a kampányolás a 2009-es EP-választásokra, ami nekünk is és a szocialistáknak is létkérdés lesz. Ha nem szereplünk jól, akkor nem tudjuk hitelesen képviselni, hogy egy évvel később nyugodtan lehet ránk szavazni. Emiatt megfontolandó, hogy 2008 őszén – ha a Kóka lesz az elnök – kiszálljon-e a kormányból, és minden erejét a kampányba fektesse. Ez egy eldöntendő kérdés. Bármelyikük nyer, komoly bizonyítási kényszerben lesznek.
Horn Gábor közgazdász, 1989 szeptembere óta az SZDSZ tagja, 1994 óta parlamenti képviselő és a párt országos tanácsának tagja, 1996 óta többször is az SZDSZ ügyvivője. 1998-ban az önkormányzati választások, 2002-ben és 2006-ban a parlamenti választások kampányfőnöke is. Az MSZP–SZDSZ-koalíció 2002-ben történt megalakítása óta a két párt közti koordinációért felelős államtitkárként tevékenykedik. A Miniszterelnöki Hivatalban lévő irodája az épület legkülönlegesebb részén található, a legfelső emeleten lévő hivatala mellett óriási terasz húzódik, ahonnan a Duna és a budai oldal teljesen belátható.
Politikusi karrierje előtt több mint 10 évig tanárként dolgozott, politikai gazdaságtant és pénzügyi ismereteket tanított. Szerepet vállalt több közoktatási programban, alapítványok számára kutatásokat végzett, szakmai kiadványokban publikált.
Az 52 éves politikus két gyermek édesapja, Ádám 24, Anna 20 éves. Bátyja, Horn György az Alternatív Közgazdasági Gimnázium vezetője, édesapja Horn Miklós, az MSZP színeiben az V. kerületi képviselőtestület tagja.
Mit gondol arról, hogy sokak szerint az SZDSZ az MSZP liberális tagozata lesz, ha Kóka nyer?
Ezt egyáltalán nem hiszem. Ez ugyanis nem csak az elnökön múlik. Ezt a pártot lehetetlen bevinni másik pártba. Másrészt közelről ismerem Kókát, és ha valakinek vannak indulatai és konfliktusai az MSZP-vel szemben, akkor az ő. Ez tehát egy nem létező opció.
Mi az SZDSZ legkomolyabb problémája, amin az új elnöknek mindenképpen változtatnia kell?
Az SZDSZ legnagyobb baja, hogy nincs tisztában az erejével. Sosem mértük még fel igazán, hogy ez a dolog nélkülünk nem megy. Soha nem mentünk el a falig. Az SZDSZ mindenkori vezetése nem elég bátor. Normális többpárti demokráciában egy párt számára ott van a kiszállás lehetősége.
Ennek a lebegtetése is elmaradt az elmúlt években.
Erre az SZDSZ lelkileg nincs felkészülve, aminek vannak objektív okai is. Amíg ilyen a magyar közélet, amíg nincs a másik oldalon partner, addig nem tudjuk hitelesen mondani, hogy átülünk a túloldalra.
És ha nem Orbán állna a Fidesz élén, akkor sem lehetne?
Vágyálmokról most ne beszéljünk.
De a kívülálló középutasság akkor is lehetne egy opció, és ez sem merült fel az elmúlt időszakban.
Nyomasztó felelősségről van szó, ha vereséget szenvedünk egy ügyben. Mondok két példát: állam és egyház szétválasztása, ügynökügy. Azt kell ilyenkor végiggondolni, hogy azért érdemes-e kilépni a koalícióból, mert annak ellenére, hogy tudjuk, igazunk van, most nem sikerült ennek a végére járni.
Fordítsuk meg. Ha az SZDSZ kőkeményen beleállna az adócsökkentésbe, akár azon az áron is, hogy kilépnek a koalícióból, akkor lehet, hogy már rég alacsonyabbak lennének az adók.
Az adóügy egy kicsit más kérdés. Kötelességünk az adócsökkentésért harcolni, de a jelenlegi helyzetben – ahogy ezt a 2006-os kampányban meg is mondtuk – 2007 és 2008 nem lehet az adócsökkentés éve. 2009-nek viszont az adóreform évének kell lennie. Akkor ki kell kényszerítenünk egy hatékonyabb, alacsonyabb adóterhet jelentő rendszert. Ez valódi létkérdés.
Akár a koalíció felrúgásával is?
Akár olyan áron is, igen. Meghatározó jelentőségű ügyben, mint amilyen ez is, bizonyítanunk kell, hogy van határa az együttműködésünknek, erre fel kell készülnünk.
De Gyurcsány Ferenc már most azt mondja, hogy 2012-2013-ig az adórendszeren belül lehet játszani, de csökkentésről szó sem lehet.
Ezt akkor tudnám elfogadni, ha 2009-re nem javulnának annyira a gazdasági mutatók, ahogyan azt mi várjuk. Szerintünk 2009-re bizonyos mozgástérnek lennie kell.
A reformok ügyében puhulást látunk. A legutóbbi ilyen az egészségügy, a kórházátalakítás. Sokkal több megszűnő kórházról volt szó eredetileg.
Egyetértek, ez puhulás. Tudomásul kellett vennünk – lehet, hogy nem kellett volna -, hogy van egy politikai tér, egy 48 százalékos politikai partnerrel, az összes nyűgével, bajával, és ebben a körben kellett az alkut megszülni. A ténylegesen megszűnő ágyak száma egyébként ugyanannyi, mint amennyit a törvényben mondtunk. A leosztás lett egyenletesebb. De szerintem sem jó így, keményebbnek kellett volna lenni. Egy csomó kis, szerintem életképtelen kórházat nem volt érdemes most lélegeztető-gépre kapcsolni, és megvárni, míg elhalnak, mert nem fog ez így működni.
Az SZDSZ volt gyenge, vagy az MSZP volt túl erőszakos?
Politikai kompromisszumba vagyunk belekényszerítve, amire a magunk részéről nem vagyunk büszkék. Ez van. Nem ezt akartuk. De ez is sokkal jobb, mintha semmi nem történt volna az egészségügyben.
A pátfinanszírozás mikor változik meg?
Most látok esélyt arra, hogy történjen ebben az ügyben valami. A külső koordinációt a Majtényi László vezette Eötvös Károly Intézet végzi. Két fontos dologról azonban soha nem esik szó. Az önkormányzati választási és a népszavazási kampányokról. Az tény, hogy a pártok egymást hajszolják bele egy értelmetlen túlköltekezésbe.
Mennyi esély van egy átlátható, ellenőrizhető rendszer kialakítására?
A közvélemény részéről nagy és erős a nyomás, de a pártok részéről is tarthatatlan a helyzet. Ez az ügy a magyar többpárti demokrácia egyik legkezelhetetlenebb, legvállalhatatlanabb ügye. Az Állami Számvevőszéknek tényleges ellenőrzési jogosítványokat kellene adni, a pártkasszába való minden befizetést nyilvánossá kell tenni, és felső határt kell szabni a kampányköltségeknek. Valahol másfél-kétmilliárd forint körül. És én nagyon lerövidíteném a kampányidőszakot.
Ki az SZDSZ legnagyobb támogatója?
Nem tudom.
Az SZDSZ mennyit költött a parlamenti választásokra?
386 millió forintot.
Puch László az Indexnek adott interjúban azt mondta, az MSZP-nek vannak segítői, akik a kampányban a hangosításba, szórólapnyomtatásba szállnak be így vagy úgy. Az SZDSZ-nek is vannak ilyen segítői?
Persze, de én például ezt is pártfinanszírozásnak gondolnám. Rosszul hiszik azok, akik szerint az a probléma, hogy töménytelen illegális pénz jön be a rendszerbe. A fő történet az, hogy ha valaki 90 százalékos kedvezménnyel vesz 600 óriásplakátot. Ez a jelenlegi törvények szerint teljesen szabályos, mégis klasszikus túllépése a kereteknek.
Liberális politikusként mit gondol a Kossuth téri kordonról?
Nagyon csúnya, és nagyon rosszul érzem magam mögötte. Tipikus esete annak, hogy nem tudjuk a konfliktusainkat kezelni, megoldani. Legalább három vagy négy éve küzdünk a Kossuth tér áttervezésével, terveket raktunk le az asztalra, nem sikerült. A kordon szerintem nem kell, de elfogadom, ha a rendőrség azt mondja , csak így tudják megvédeni a parlamentet.
Gyakran elhangzik érvként a fenyegetettség, de miért nem lépnek fel a fenyegetőzők ellen? Miért nem proaktívak? Miért a védekezés a fontosabb?
A világ több országában is hasonlóan oldják meg ezt. Szerintem ez nem jó megoldás, de nem venném a bátorságot magamnak, hogy a parlament védelmének felelősséget átvegyem magamra.
Mit csinál március 15-én?
Elmegyek a Petőfi szoborhoz Demszky Gáborék rendezvényére.
Ezek szerint nem követi a miniszterelnök kérését, hogy a pártok, politikusok tartózkodjanak a nagyszabású ünneplésektől.
Nem követem. Nem kell ebből nagy ügyet csinálni, szerintem nem lesz balhé március 15-én.
Mi a helyzet azzal az ingyenesen működő pályázati tanácsadói irodával, amit tavaly, a kampányban indult?
Ez egy kísérlet volt, de nem működött jól. Megszüntettük.
Az SZDSZ nem költözik új székházba?
Beszéltünk már erről. A jelenlegi székház ugyanis nem tud közéleti térként működni. A Liberális sátorban nagyon jó élet volt. A német liberálisoknál egy belvárosi ház udvarát fedték be, állandóan programok, koncertek, buli van, ott ebédel a pártelnök, nyitott az egész. Ebben látok fantáziát. Volt egy olyan mániám, hogy a Dunára költöztessük a pártházat. De ez csak az én mániám volt.
Édesapja mit szólt a Medgyessy megbuktatásához? Volt-e koalíciós válság a családban?
Nem volt, mert apám nagyon nem bírta a Medgyessyt. Sok mindenben egyetértünk: inkább egy liberális beállítottságú szocdem, nem egy klasszikus komcsi.