"Jó reggelt Magyarország! (...) Kicsit furcsán hangzik ez délután, de estig itt fogunk ülni" - kezdett beszédébe Kuncze Gábor, és ugyanolyan zavarosan folytatta. Új választás, konzultációk, aláírásgyűjtések, sorolja, és sokan már tudják, a Fidesz elnökének tusnádfürdői nyilatkozatát fricskázza. A liberálisok vezére szerint a Fidesz azt akarja, hogy ne csináljanak semmit, miközben egy csomó szerkezetátalakítás történik. Múlt héten is leszavazták a - részben az ellenzék elképzeléseit is fedő - önkormányzati reformot. Tehát az történik, hogy nem érdemi vita folyik, hanem rövidtávú politikai manőverek fékezik az országot.
Ha nem lett volna Mokány Berci, a nyári vakáció megcsúfolása lett volna a július 24-ei ülésnap, aminek első fele nagyjából eseménytelenül telt. Gyurcsány Ferenc önmagához képest egy szürke közepesre szerepelt: untig ismerjük, miért rossz a reform elsőre, de milyen jó lesz később. A kormányfő visszafogott kézjátékkal zongorázta végig az egészségügyi és felsőoktatási reform melletti érveket. Mindössze annyit újított, hogy a "Húzzunk bele!" jelszót, az "Álljunk neki!"-re cserélte. Orbán végihallgatta a beszédet majd lelépett.
Ezek után végtelenül unalmas órákat szereztek a képviselők azzal, hogy a másik felet hibáztatták, amiért nem ül le a másikkal tárgyalni, nem dolgozik, nem javasol. Ha mégis, a másik biztosan keresztbe tesz neki. Kuncze Gábor (SZDSZ) erről beszélt, Navracsics Tibor (SZDSZ) ugyancsak, hogy Lendvai Ildikóról ne is beszéljünk, aki a másik fél magatartását Mokány Bercihez, a Pató Pál-szerű 19. századi hőshöz hasonlította. Nyaralni csak Vidorné Szabó Györgyi (MSZP) és Szili Katalin (MSZP) tudott könnyű szívvel elmenni, Herényi Károly (MDF) arról szónokolt, menne, ha nem kéne dolgoznia a reformokon, de - sajnos - még kell.