Milyen a magyar ember?

Talán több zene kell?

Hogy milyen a magyar ember? Nos, a megkérdezettek szerint leginkább újító, alkotószellemű, továbbá törekvő, valamint ügyeskedő, eszes, értelmes, intelligens és anyagias. A magyarságra a legkevésbé jellemző, hogy lusta, összetartó, bosszúálló és mértékletes lenne. A felmérés jól mutatja a generációk közötti felfogásbeli különbséget is: a fiatalok jóval boldogabbnak, sikeresebbnek és elégedettebbnek vallják magukat. Ugyanígy a nők: mindhárom kategóriában pozitívabb képet festettek magukról, mint a férfiak.

Az alkotószellemű, újító magyar ember-kép ellenére a megkérdezettek közül háromszor annyian gondolják, hogy a legnagyobb fejlődést országunk a XXI. században a gazdaságban éri el, mint a technikai találmányok terén és közel kétszer annyian teszik első(bb) helyre a politikai fejlődést, mint a tudományost. Valószínűleg a magyar sport hanyatlásának és a globalizációnak a hatása, hogy a válaszolók alig fejlődésképesnek gondolják a sportot és a művészeteket.

Felmérés Az Országkép Vizsgálatot a Magyar Gallup Intézet a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja megbízásából készítette. Az ország százhúsz különböző pontján, 1206 véletlenszerűen kiválasztott felnőttet kérdeztek meg január 15. és január 19. között. A megkérdezettek a 18 év feletti magyar lakosságot reprezentálják, nem, korcsoport és iskolai végzettség és településtípusok szerint. A vizsgálat eredményeinek részletes feldolgozása még folyik, a részletesebb kutatási jelentés február elejére készül el.

Az ország megítélésében valószínűleg a hagyományok és a történelmi sztereotípiák dominálnak: Magyarországról a többségnek a "szép tájakban gazdag", "sokat szenvedett", "tehetséges" ország jut először eszébe. Hazánk saját megítélésére nem jellemző a "társadalmi igazságosság", "az egymással törődés" és a "jó gazdasági teljesítmény". A "tiszta rendes ország" szlogent sem itt kell kifüggeszteni: a többség szerint ezek sem mi vagyunk. A válaszadók többsége szerint a külföldiek szemében országunk pozitív, mert vendégszeretető, jó a konyhája, szép tájai vannak, kultúrált a környezet, alacsonyak az árak. A főbb negatívumok: bűnözés, maffia, rossz közbiztonság, lopás, robbantás, haszonlesők, túlszámlázás, kapzsiság. Azzal, hogy "a magyarok végül mindig, minden helyzetben feltalálják magukat" és "megvan bennünk a tehetség, hogy Európa legsikeresebb nemzetei közé emelkedjünk" a lakosság nagyrésze egyetért. 71 százalék úgy véli, hogy "Magyarország volt ezer éven át a Nyugat védőbástyája, ezt soha sem (most sem) hálálták meg nekünk". Tíz emberből nyolc pedig azt mondja, hogy "a magyar különösen tehetséges nemzet, de a történelem nagyon mostohán bánt velünk". A válaszolók több, mint 3/4-e a "sorsot" hibáztatja bajainkért, s csak a többiek (kevesebb, mint 25%) gondolja azt, hogy "mi vagyunk a felelősek történelmünkért".

Talán több tánc?

Az a tény, hogy 58 százalékunk, ha választani kellene, akkor is itt élne, érdekesen alakul, ha felbontjuk életkor és végzettség szerint: a 18-24 év közöttiek mintegy negyede maradna, 65 felett viszont szinte mindenki itt élne. A diplomások közel fele nem itt élne a legszívesebben. Azok, akik nem magyarok lennének, (sorrendben) legszívesebben angolok, németek, amerikaiak vagy osztrákok lennének. A fiatal évjárat (18-24) elsősorban német lenne, csak ezután menne el angolnak vagy amerikainak. Érdekes, hogy közöttük igen erősen él az ír-szimpátia.

Magyarország történelmi korszakainak megítélésekor a többségben erőteljesen él az iskolás tananyag Mátyás, az igazságos szlogenje: a megkérdezettek 4/5-e kimagaslónak (a legkimagaslóbbnak) értékelte e korszakot. Mátyást Szent István követi, majd a Kádár korszak (1988-ig). Az elmúlt tíz évet csak a válaszolók 1/5-e gondolja kimagaslónak. A legsötétebb korszakunk a felmérés szerint az ötvenes évek (Rákosi) és a török hódoltság kora. A Horthy-korszak után vágyakozóknak rossz hír: csak tízből egy magyar tartja kiemelkedőnek a kormányzó időszakát.

Az emberek közel kétharmada bízik abban, hogy, a következő egy-két évtizedben Magyarország felemelkedik a világ legsikeresebb nemzetei közé. A diplomások és nagyobb vidéki városokban lakók az átlagosnál nagyobb arányban optimisták a jövőt illetően. A válaszadók megfogalmazták az ország kívánatos fejlődési irányát is: biztonságos, gazdag, jómódú és igazságos, emberséges Magyarországot szeretnének. Csak 3-3 százalék szeretne elsősorban jókedvű, valamint vallásos Magyarországot. Csak hat százalék említett az első három (1% az első) hely valamelyikén egy katonailag erős országot.