Hogyan vált a Jobbik a harmadik legerősebb párttá?

A nemzeti radikális párt elődének számító mozgalom ötlete 2002 májusában, egy sörözőben merült fel, a jobboldal választási vereségét követően. Nem hivatalos értelmiségi körként azonban már évek óta jelen voltak a jobboldali közéletben. A Fideszt az alapítók, Vona Gábor, Szabó Gábor és Kovács Dávid alkalmatlannak érezték a nemzeti értékek képviseletére, a MIÉP-et pedig elavult, diktatorikus képződménynek tartották. Ez utóbbit több jobbikos alapító belülről is tapasztalhatta, hiszen korábban Szabó Gábor és Kovács Dávid és a MIÉP-ben kezdte politikai pályafutását. Lendületes, fiatalos, korszerű jobboldali radikális pártot szerettek volna építeni, Le Pen és Haider példáját követve.

A MIÉP negatív példája vezette például Vona Gábort és társait arra a felismerésre, hogy az új pártnak vidéki alapszervezeteket kell létrehoznia, és a sajtót minél ügyesebben használva rendszeresen reagálniuk kell az ország ügyeire. A Jobbik számítása bejött, az évek során maguk mögé állították a MIÉP értelmiségi bázisát és jónéhány kulcsemberét. Rendezvényeiken redszeresen fellép Nagy Feró, Papp Lajos, Szentmihályi Szabó Péter, Dörner György, Chrudinák Alajos, Pörzse Sándor, Wittner Mária vagy a komplett Hegedűs-família.

A szélesebb szavazói bázis eléréséhez azonban erős, a radikális sajtón túlmutató médiajelenlétre volt szükségük. A kulcs a Fidesszel kialakított jó együttműködés volt. Mint arról több jelenlegi és volt vezető beszámolt, a két párt nem szervezett keresztbe egymásnak, sőt - a Fidesz kérésére - a Jobbik olykor ráerősített egy-egy fideszes témára, ügyre. Cserébe médiafelülethez jutottak.

Volt olyan ügy is, amit a Fidesz támogatott ugyan, de a nyilvános vállalása már "húzós" lett volna: például az Éjjeli menedék című szélsőséges műsor megszüntetése az MTV-n. Akkor az egyik legmeghatározóbb fideszes vezető kérte telefonon, hogy a jobbikosok szervezzenek tüntetést a műsorkészítők mellett. Cserébe nagyobb reklámot kaptak a jobboldali médiában.

A Fidesz ugyanakkor igyekezett tartani is a távolságot. 2002-ben az első fordulós vereséget követő Kossuth téri tüntetés reggelén segítséget kértek a szervezésben, majd délután egy másik telefonban azt mondták: a Jobbik semmiképp se tegye ki a zászlóit. "Amikor kiderült, hogy ez tényleg önálló párt, nem pedig helyes fiatalemberek gyülekezete, felhördült a jobboldal" – emlékszik Balczó Zoltán Jobbik-alelnök.

Azt a jobboldali sajtó vezetői, köztük Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője is egyértelművé tették, hogy a Jobbik csak addig élvezi támogatásukat, amíg nem mennek szembe az egységes jobboldal eszményével. "Amikor azonban Fidesz-ellenes retorikát kezdtek el használni, egy árva kukkot sem írtunk többet róluk. Vona 2006-os elnökké választásával egy darabig mérsékeltebb idők jöttek: Gábor kifejtette, hogy nem mennek szembe a Fidesszel" - emlékezik Bencsik.

Bencsik ugyanakkor ma már "cápamentalitásnak" nevezi, hogy a Jobbik a januári ferencvárosi időközi választás előtt rámutatott a Fideszhez kötődő érvénytelen ajánlócédulák létére. Ennél is tovább ment Kövér László, aki az MSZP fizetett ügynökeinek nevezte a Jobbikot.

Csakhogy a Jobbik mostanra már megerősödött, és nem szorul a Bencsikék gyámkodására. Az áttörést a Magyar Gárda megalapítása, és a "cigánybűnözés" napirendre tűzése hozta el. A Gárda Vona és Bencsik közös ötlete volt; a könyvelés, az első ülések, masírozások, valamint az egyenruha is a lap székházához illetve Bencsikékhez kötődött.

Bencsik ma már elhatárolódik a Gárdától: "fölfedeztek egy nyerő kártyát, amivel persze a balliberális oldal is operál, amikor eltagadja a vidéken meglévő pokoli konfliktusokat. Ám a Jobbik olcsó módon rájött, hogy sót kell szórni a sebbe. A cigánybűnözés-fogalom használata azt jelenti: van kollektív bűnösség. Nagyon nem korrekt ezt használva megszólítani az alsó-középosztályt."

A párt a cigánybűnözés elleni harc programmá emelésével és a baloldali sajtó hisztérikus reagálásával gyorsan országos ismertségre tett szert. Ugyanakkor komolyabb pártként tudják láttatni magukat azóta, hogy a korábbi neves feminista jogvédő Morvai Krisztinát is a tagjaik között, majd EP-listájuk élén tudhatják.

Morvai a rendszerváltásban és az azt követő időszakban csalódottak megszólításával jelentősen kitágítja a Jobbik közönségét. Az elárult, a politikai elit által cserbenhagyott kisemberrel foglalkozik, és kifejezetten klasszikus baloldali szövegeket ad elő szakszervezetekről, érdekképviseletről, a nagytőkével szemben kiszolgáltatott munkásról.

A Jobbik a Narancs elemzése szerint az átalakulás fázisában van: az EP-választásra készülve komoly párt imidzsét építik, és ideológiai témák helyett jó érzékkel lovagolják meg a kisemberek félelmeit. "Sokkoló" című szórólapjukon például a következő kérdéseket teszik föl: "Biztos fizetni tudja majd az elszabaduló lakáshitelét? Biztos, hogy holnap is lesz munkahelye? Biztos megengedheti magának, hogy megbetegedjen?"

A TASZ Oknyomozó Programja segítségével létrejött cikksorozat jövő héten megjelenő, második része a Jobbik társadalmi bázisát vizsgálja, több tucatnyi vezetővel és taggal, szimpatizánssal készített interjú alapján.