Kókát ütik, a biztósítókat zsarolnák

Csütörtökön a koalíciós pártok ismét egyeztetnek a több biztosítós rendszerről. Bár néhány pontban már sikerült megállapodni az egyik legfontosabb alapkérdésben nincs egyetértés: milyen és mekkora területi egységeket kapjanak az egyes pénztárak.

A vita ellenére januártól elkezdik bevezetni az új egészségbiztosítási rendszert, mondta az Infó rádiónak nyilatkozó Gyurcsány Ferenc. A kormányfő szerint a vita alapvetően abban van, hogy lassabban vagy gyorsabban hajtsák-e végre az egészségügyi reformot.

Szöveg és vita

Információink szerint azonban nem csak a tempóban vannak a nézeteltérések. "A saját csapdájába sétált bele Kóka János, amikor a koalíciós szerződés betartására hivatkozva ellenzi, hogy a regionális modellre állítsák át az egészségbiztosítási rendszert, hisz a dokumentum a szocialisták által favorizált modellt követeli meg" - állítja az MSZP frakció. Igaz, kicsit sarkosan.

A két kormánypárt kiegészítő kontraktusa ugyanis csak annyit szögez le, miszerint a tervezetben szereplő 5-8 pénztár 6-12 hónapig az ország egész területéről toborozhat tagokat, majd a biztosítókat egy nyilvános sorsolásban összepárosítják területi egységekkel, úgy, hogy azok az ország egész területét lefedjék.

Azokat a biztosítottakat, akik a toborzási idő alatt nem választottak pénztárat (valószínűleg ők lesznek többen, arányukat 60-80 százalékra becsülik), automatikusan besorolják a területileg illetékes pénztárhoz, amelynek kiemelt felelőssége van az adott "betegzónával" kapcsolatban.

Mi az, hogy terület?

Bár a magyar nyelv szabályai tágabb értelmezést is lehetővé tesznek, a fentiek az MSZP frakciója szerint annyit tesznek, hogy minden biztosítóhoz alapvetően egy nagy összefüggő terület tartozik kötelezően (a köznyelvben ez szerepel regionális biztosítási rendszerként). "Amikor aláírtuk a koalíciós szerződést, akkor ez a regionális szisztémát jelentette, különben nem szignáltuk volna" - magyarázza az egyik szocialista vezető.

A szabad demokraták szerint viszont a koalíciós szerződés szövegében nem véletlenül szerepelnek területi egységek és nem régiók. Az SZDSZ ugyanis nem szeretné ha egy nagyobb országrészben csak egy biztosító működne. "Ez olyan lenne, mint ha Észak-Dunántúl a T-Moblie-é lenne, Dél-Dunántúl a Pannoné, Közép-Magyarország pedig a Vodafone-é. Tényleg ez a fogyasztó érdeke?" – tette fel a kérdést egy liberális politikus. „Ha Borsodban, Szabolcsban és Hajdú Biharban ugyanaz az egy biztosító működik, hova menjen egy Nyíregyházi beteg, ha elégedetlen a szolgáltatással és mást akar választani?” - folytatta.

A szocialisták szerint viszont ha nem egybefüggő térségekről van szó, akkor értelmezhetetlen lenne a kiemelt területi felelősség, illetve a területek és a biztosítók összepárosítása. Egy nagyobb területen ugyanis a biztosító jobban tudja szervezni és összehangolni az ellátást az egymásra épülő háziorvosi, járóbeteg, fekvőbeteg és kiemelt kórházak rendszerében, érvelnek a szocialisták.

A párduc ugrani készül

Az SZDSZ kezdetben ennél jóval kisebb egységekben, a háziorvosi körzetekhez kötötte volna a biztosítók felelőségi körét. Így egy - a szocialista zsargonban párducmintásnak nevezett - szétaprózott szisztéma alakulna ki. Példának okáért csak a 13. kerületet 110 háziorvosi körzet szabdalja.

A szabad demokraták most információink szerint belegyeznének abba, hogy a biztosítók legfeljebb megye nagyságú területek egészségügyi ellátását szervezzék. Fontos azonban, hogy egy biztosítótársaság egymástól távol eső megyéket kapjon, hogy a tömbösödés elkerülhető legyen.

Így az SZDSZ reményei szerint 4-5 éven belül színesebb lehet a biztosítótársaságok eloszlása és gazdagabb a beteg választási lehetősége. Egy konkurens biztosító társaság ugyanis kiharaphat magának egy-egy szeletet a másik megyéjéből, s ezzel versenyre kényszerítheti azt.

A szocialisták szerint viszont életszerűtlen Kóka János félelme, miszerint a biztosítóknak nagyobb tömböket, régiókat kiosztó rendszer kizárja a versenyt. A nagyobbik kormánypárt szerint a toborzási idő alatt kőkeményen vetélkedhetnek az ügyfelekért a biztosítók.

Állami zsarolás

„Míg mi a párducmintáról vitatkozunk, a biztosítókat ennél egy sokkal lényegesebb kérdés foglalkoztatja, a szent tehén kérdése”, fogalmazott szabad demokrata informátorunk. Ha az állam mindegyik biztosítótársaságban 51 százalékban jelen lesz, hogyan találjon ki az egyik állami többségű biztosító a másik állami többségű biztosító ügyfeleinek megszerzésére irányuló stratégiát? Az állam fog versenyezni az állammal?- tette fel a kérdést.

Az SZDSZ-elnök abbéli aggodalmára viszont az MSZP-s fülek sem süketek, miszerint a jelenleginél sokkal érdekeltebbé kell tenni a biztosítókat, hogy beszálljanak az új rendszerbe. Az - állítják szocialista forrásaink -, hogy a magántőke csak kisebbségi, azaz 49 százalékos lehet, még kompenzálható, például a vezérigazgatói poszttal.

Ám akadnak lélektani problémák is - többek között a biztosítók attól tartanak, hogy az új rendszer életbe léptetése után minden halottat az ő számlájukra írnak. Márpedig a kötelező egészségügyi ellátásban még sokáig nem lesz annyi pénz, hogy ellensúlyozza a hírnévromlást.

Azonban a szocialisták úgy érzik, ennek ellenére is felpezsdíthető a biztosítók "ellátási kedve", igaz nem teljesen piaci módszerekkel. Ugyanis számos, az államhoz kötődő, vagy általa előírt biztosítástípus létezik (például az autósokat terhelő "kötelező"). Ha pedig a kormányzat véletlenül változtatna, akkor a társaságok komoly vérveszteséget szenvednének el, így valószínű elég a módosító szándék emlegetése is. SZDSZ-es forrásunk ezt a felvetést elképesztőnek tartja. Nem maffia-módszerekre és balkáni megoldásokra, hanem a tisztességes piaci működés biztosítására van szükség – fogalmazott.