Gyurcsány a rövid távú túlélésre játszik
További Belföld cikkek
- Kigyulladt a népszerű magyar cukrászda, megkezdték az oltást
- Szentkirályi Alexandra Karácsony Gergelyt tette felelőssé a budapesti droghelyzetért
- Egy egymilliárd forintos kezelés mentheti meg a 9 éves Mirkó életét
- „Szándékos gyilkosság volt” – megszólaltak a Budapesten meghalt amerikai nő szülei
- Hét órát ültek a Wizz Air magyar utasai a gépen, majd még 10 órát váratták őket a repülőtéren
A ma este összeülő szocialista elnökségi ülés dönti el, mi legyen Gyurcsány Ferenc rendkívüli kongresszusról szóló javaslatának a sorsa. Az mindenesetre tény, hogy a miniszterelnök javaslata nem aratott nagy sikert, és a vezérkar zöme szíve szerint lesöpörné az asztalról. Nem véletlen, hogy a kormányfő jól előkészítette a kommunikációs terepet: egyrészről pártja vezetői is csak a frakcióülésen szembesültek ötletével, másrészt mielőtt az első hozzászóló befejezte volna beszédét, a távirati iroda szinte szó szerint hozta a zárt frakcióülésen előadott miniszterelnöki mondókát.
Gyurcsány a jelek szerint a kommunikációs és a politikai leckét egyaránt megtanulta. Emlékeztetőül: amikor a vizitdíjas népszavazás után a miniszterelnök-pártelnök rendkívüli (akkor egyben tisztújító) kongresszust forszírozott az elnökség előtt zárt körben, a testület kétszer verte vissza az ötletet. (Az első körben Gyurcsány három, aztán már csak egy támogatót tudott toborozni.) Így esett, hogy végül nem kongresszus, hanem úgynevezett pártértekezlet (aminek összehívását az elnök maga is elrendelheti) vitatta meg a referendum utáni helyzetet. Ez azonban nem korlátozta abban Gyurcsányt, hogy mintegy 2 ezer fős közönsége előtt kirúgja Horváth Ágnes egészségügyi minisztert, s megkezdődjön a koalíció felbomlása.
Ez a recept a jelenlegi kiélezett helyzetben nem feltétlenül működne, hiszen a pártértekezlet ugyan tömeges, de legföljebb véleménynyilvánító szerv, megkérdőjelezhetetlen legitimitást személyi és programügyekben csak a kongresszus biztosíthat. Márpedig Gyurcsány nem bízta a véletlenre, hogy, ha lesz, mögé sorakozzon fel a kongresszus. Hisz a küldöttek, szocialista értelmezésben, három átlátszó alternatíva közül választhatnak: vagy a Fidesz és az előrehozott választás barátai, vagy hagyják, hogy egy az MSZP-vel packázó törpepárt lecserélje a kormányt, vagy a miniszterelnököt és programját szeretik mindenáron. Evidensnek tűnik, hogy a kongresszus az utolsó verzióra bólintana rá, s ebben az estben végképp megszűnne a politikai mozgástér, hiszen az elnökség szó nélkül köteles végrehajtani a párt legfelsőbb döntéshozó szervének akaratát.
Épp ezért ódzkodik számos szocialista a kongresszusról, s valószínűleg ennek tudható be, hogy tegnap a frakció, bár a miniszterelnök szerette volna, nem szavazott az előrehozott kongresszusról. A képviselőcsoport nem tett mást, csak sokadszorra megismételte, hogy támogatja (ebben a sorrendben) a Gyurcsány jegyezte programot, illetve a kormányfőt. A kongresszusról azonban hivatalosan hallgattak a honatyák, s nem legitimálták Gyurcsány elképzelését. Sőt, az Index információi szerint az ebédszünetig eltelt órákban támogató hozzászólás sem hangzott el. "Úgy kellett rászervezni a kaja alatt pár embert, így hirtelen Kökény Mihály és Nagy Jenő jut eszembe" - kuncog egy szocialista.
Kevésbé konstruktív hozzászóló magától is akadt, például Tóth Károly és Hiller István. A honatyák szerint a békési megmondó arról beszélt, hogy helyre kell állítani végre a társadalom és a kormányzat működőképességét, és meg kell szüntetni a célt gátló akadályokat. A képviselői fejekben úgy állt össze, hogy az akadály Tóth interpretációjában Gyurcsány Ferenc. Az oktatási miniszter pedig azt fejtegette, hogy csak abban az esetben állna a rendkívüli kongresszus mellé, ha az csökkenti az előrehozott választások esélyét. Ez pedig a képviselők szerint egy elutasítással ér fel. Ugyanis a rendkívüli kongresszus belengetésével a miniszterelnök erősen redukálta a lehetséges forgatókönyvek számát.
A múlt héten, szocialista vélemények szerint még ötféleképpen futhatott volna ki a jelenlegi politikai válság: bedől a kormány és jönnek az előrehozott választások; feláll a szakértői kormány; kivásárolnak SZDSZ-s honatyákat vagy szakítják a liberálisokat, lecserélik a miniszterelnököt és újra együttműködnek a szabad demokratákkal, vagy az SZDSZ Gyurcsányostul megszereti a kormányfő cselekvési tervét. A kongresszus azonban két utat hagyna nyitva, az előrehozott választásokat, illetve a kormányfői program és Gyurcsány feltétel nélküli elfogadását. (Természetesen a szavazatvásárlás még mindig választható opció, csak éppen sokak véleménye szerint értelmetlen. Ugyanis ha a költségvetést át is verik a renegátok, utána minden egyes feles döntést igénylő ügyben újra és újra motiválni kellene őket, és folyamatosan biztosítani a teljes szocialista frakció jelenlétét. Ráadásul a büdzsé elfogadtatása csak akkor ér valamit, ha a 2010-es költségvetéshez is biztosítható a többség, hiszen ha nincs választási büdzsé, akkor az MSZP hiába élte túl ezt a válságot, szinte biztosan sikertelenül fut neki a 2010-es országgyűlési voksolásnak.)
Mindenestre az MSZP-s képviselők nem értik a miniszterelnök mozgását. Hiszen a múlt hét közepén adott nyilatkozatában Gyurcsány még arról ír, hogy egyeztetni kell, és a köztársaságielnök-választás példáján okulva nem szabad a kormányzást az SZDSZ-n kívüli informális viszonyokra alapozni. Ez az MSZP-sek körében úgy csengett le, hogy a kormányfő nem akar (vagy nem tud) külsős szavazatokat szerezni. Ugyanebben a fejtegetésben a miniszterelnök arra is kitért, hogy egyeztetni kell a programokat, és ha kell, az SZDSZ javaslatait be kell vinni a kongresszus elé. Ez a kitétel pedig a szocialisták szerint azt sugallta, miszerint ha a küldöttek kimondják, hogy a két programot igenis össze kell csiszolni, akkor a miniszterelnök, alávetve magát a kongresszus akaratának, hajlandó másnak átadni a stafétát.
Csakhogy egy nappal később fordult a kormányfői álláspont, és elrendelték, hogy a megyék adjanak ki egy, a Megegyezés nevezetű programot támogató sablonnyilatkozatot. A miniszterelnök számára mindenesetre intő példa lehetett, hogy a 19 megye és Budapest közül mindössze nyolc állt ki nyilvánosan programja mellett. Ráadásul a főváros, és taglétszámuk alapján a kongresszusba sok küldöttet delegáló nagy megyék hallgattak. Így tett például Borsod-Abaúj-Zemplén vagy Csongrád. És Szabolcs is, ahol ugyan az alelnök deklarálta, hogy milyen jó a Megegyezés, de az elnök, aki éppen a pénzügyminiszter, néma maradt. (A hivatalos verzió szerint azért, mert külföldön volt.)
Ez persze nem tekinthető reprezentatív mintának arról, hogy a helyi területi szervezetek mennyire támogatják Gyurcsányt, hisz a kiállást vagy a hallgatást az idő rövidsége miatt nem előzte meg sehol megyei gyűlés. A közvélekedés szerint a miniszterelnök, bár régi fénye megkopott, egy kongresszuson még maga mellé tudná állítani a többséget, nem véletlen, hogy most ezt a fegyvert dobta be. Ahogy abban is egyetért mindenki, hogy rövidtávon, pár plusz hónapra így biztosíthatja túlélését, ám hosszútávon a szocialisták szerint személyes sorsát tekintve sem kifizetődő a módszer.
Ugyanis, magyarázta több szocialista, ha időben átengedi valakinek a helyét, akkor cserébe megerősíttethette volna magát a pártelnöki poszton, és elkérhette volna a frakcióvezető székét is. Azaz többé-kevésbé továbbra is ő fújhatta volna a passzátszelet az MSZP-ben, illetve a 2010-es választásokkor is döntő szava lett volna a miniszterelnök-jelölt kiszemelésében. Most viszont már sokan arról beszélnek az MSZP-ben, hogy Gyurcsány az ellenzéki vezéri szerepre készül. "Előrehozott választások esetén lenne egy 90-110 fős frakciója, s a kormányzati, önkormányzati források elvesztése miatt ez a képviselőcsoport sokkal inkább kézben tartható lenne, hiszen a honatyák többé-kevésbé csak a pártforrásokra számíthatnának, fejtegeti egy képviselő.
Egyelőre az elnökségen van a sor, ugyanis mivel a miniszterelnök által javasolt kongresszus sem személyi, sem alapszabályi kérdésekben nem dönt, e testületnek kell jóváhagynia a küldöttek összehívását, összeállítani a napirendet, illetve megfogalmazni a kérdést, amiről dönt a kongresszus. Így a zömmel az SZDSZ-szel inkább tárgyalni vágyó vezérkar előtt gyakorlatilag két út áll. Vagy valamilyen diplomatikus módon elejét veszi a kongresszusnak, vagy olyan kérdést gründol, ami eltér a miniszterelnökétől. (Mindenestre a grémium maga mögött tudhat számos pártembert, tegnap például Szabó György Borsod megyei elnök deklarálta, hogy egyszerűen nincs igény a kongresszusra.) Persze az is megeshet, hogy simán átmegy Gyurcsány ötlete.