Melyik kórházban halnak meg többen?

Régóta ígérik, hogy a betegek is megismerhetik a kórházak minőségi mutatóit, az egészségbiztosítást fizetőknek ugyanis elvileg joguk van ahhoz, hogy tudják, milyen eredményességgel gyógyítanak az egyes kórházakban. Várhatóan még márciusban közzéteszi az Egészségbiztosítási Felügyelet ezeket a mutatókat, mondta az Indexnek Kovácsy Zsombor, a Felügyelet elnöke.

Óvatosak

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 2005-ben indított is egy programot a kórházak teljesítményét mutató jelzőszámok, indikátorok meghatározására. Ez alapján el is készült néhány lista, az OEP-hez ugyanis minden kórház bejelenti az elvégzett kezeléseket.

Ezeken a listákon azonban a kórházak nevét nem tüntették fel. Információink szerint ez a teljesítményértékelés annyira titkos, hogy a kórházakból is csak néhány vezető ismerheti meg a saját intézményére vonatkozó adatokat. A listák elsősorban arra szolgálnak, hogy a kórházak megnézzék saját teljesítménymutatóikat, s ezeket másokkal vagy az országos átlaggal összehasonlítsák.

Az óvatosság oka, ahogy mondják, hogy a kórházak minőségi mutatóit nem könnyű meghatározni. Különösen nem könnyű olyan mutatókat találni, amelyek a laikus betegek számára is egyértelmű információt tartalmaznak. Az OEP ezért nem is vállalkozott kórházi toplista felállítására.

Halálozási mutatók

Külföldön különböző módszereket alkalmaznak a kórházak értékelésére. A halálozási adatok és okok listázása önmagában nem sokat mond, hiszen lehet, hogy az egyik kórházban ugyanazzal a kórismével több rosszabb állapotú, idősebb vagy súlyosabb beteg kerül, mint a másikba.

Pontosabb, de továbbra sem egyértelmű eredményt ad, ha például azt mérik, hogy az egyes kórházakban az infarktussal bekerült esetek hány százaléka végződik harminc napon belül halállal.

Fontos kórházi minőségi mutatónak nevezik a császármetszések arányát is, az indokolatlan beavatkozások ugyanis növelik a szövődmények kockázatát. Ha viszont nem hajtanak végre indokolt esetben császármetszést, az az újszülöt egészségkárosodásának kockázatát növelheti. A halálokok statisztikai felderítésére alkalmas a boncolások arányának és eredményének nyomonkövetése, ez azonban inkább a szakmának tartalmaz információkat.

Egyértelmű számok

Olyan egyértelmű mérőszám tehát nincs, amely alapján “jó” vagy “rossz” kórháznak lehet minősíteni egy intézményt. Az azonban már alkalmas következtetések levonására, ha hasonló tevékenységet végző intézmények adatait hasonlítják össze.

Bizonyos kezeléseknél és betegségeknél ugyanis meghatározható egy elfogadható érték vagy legalább az országos átlag. Ha egy kórházban ennél a standardnél rosszabbak az eredmények, az egyértelműen utal a rosszabb minőségű ellátásra (vagy súlyos adatszolgáltatási hibákra).

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár honlapján közzétett anonim kórházmutatók alapján például látható, milyen különbségek vannak egyes kórházak között a 30 napon belül halállal végződött infarktusos (AMI - akut miokardialis infarktus) esetek arányában.

Eltérések az átlagtól

A vizsgált 12 fővárosi kórház közül például 3-ban különösen magas volt az átlaghoz képest az infarktus miatt bekövetkezett halálesetek aránya, és további három is túllépte ezt. A megyei kórházakban a 19 közül 16-ban rosszabb a halálozási arány az átlagnál. Volt olyan városi kórház, ahol az országos átlaghoz képest kétszer annyi infarktusos beteg halt meg, holott ebben az intézményben is évente ötvennél több AMI-esetet kezeltek.

Hasonló összehasonlításban látható, hogy a négy egyetemi szülészeti klinika közül egy jellemzően gyakrabban végez császármetszést az országos átlagnál, s a 19-ből 7 megyei kórházban is gyakoribb ez a beavatkozás a standardnél.