Megéri a hetvenötöt?

Közel 10 ezren töltötték ki a Mennyit ér egy év emberélet című cikkünkben szereplő kérdőívet, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetem Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Kutatóközpontja végez együttműködésben az Indexszel. Az innen származó adatok természetesen elsősorban az Index olvasótáboráról, azon belül is azokról mutatnak képet, akik válaszoltak a kérdésekre.

A kérdőívet főleg a fiatalabb korosztály töltötte ki, életkoruk átlaga 36 év volt. Szerencsére értékelhető nagyságú volt a 60 évnél idősebb válaszadók száma is. Az egyik legmeglepőbb eredmény az volt, hogy a válaszadók jelentősen hosszabb életet gondolnak maguknak, mint ami a hazai statisztikai adatok alapján várható, mondta az Indexnek Gulácsi László professzor, a Budapesti Corvinus Egyetem Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Kutatóközpontjának vezetője.

A hollandok realistábbak

A 40 éves válaszadók úgy gondolták, hogy a férfiak 78 évig, a nők 81 évig fognak élni. A valóság ezzel szemben az, hogy ma Magyarországon a 40 éves korban várható átlagos élettartam a férfiaknál 70,9, míg a nőknél 78,5 év.

Ugyanezt például a Hollandiában élők sokkal realistábban ítélik meg. Ott a férfiak csak négy évvel becsülték túl várható élettartamukat. A kutatók szerint a túlzott optimizmus ebben a tekintetben inkább a férfiakra jellemző. (Csak zárójelben: a magyarok várható élettartama alacsonyabb a szlovákokénál, a csehekénél és a lengyelekénél is).

A kutatók szerint ugyanakkor az eltérést a statisztikailag megállapítható élettartam és az Index válaszadóinak várakozásai között magyarázhatja az, hogy az internet használók magasabb iskolai végzettségűek, mint az átlag populáció, és a jövedelmi helyzetük is magasabb. Ezek pedig az átlagnál magasabb várható élettartamot jelentenek.

Ágyhoz kötve

A nemzetközi adatok alapján egyébként jelentős különbség mutatkozik a betegségtől mentesen töltött életévekben is a hazai és a nyugat-európai adatok között. Míg egy Dániában élő 50 éves ember várhatóan 23 évet él egészségben, Magyarországon legfeljebb 10 egészségben eltöltött évre számíthat még egy hasonló korú ember.

A kérdőívben azt is megkérdeztük, milyen egészségkárosodásokat milyen életkorban tartanak elfogadhatónak, illetve mik azok az állapotok, amelyek semmilyen életkorban sem fogadhatók el. Hány éves kortól fogadnák el, hogy problémájuk van a járással, a tisztálkodással, hogy ágyhoz kötötten élnek, esetleg mérsékelt vagy súlyos szorongás, fájdalom kíséri mindennapjaikat?

Itt két területen mutatkozik jelentős eltérés a Rotterdami Erasmus Egyetem által készített hasonló, hollandiai felméréshez képest. Míg a holland válaszadók 50 százaléka nem fogadná el semmilyen életkorban, hogy ágyhoz kötötten éljen illetve önellátásra képtelen legyen, addig a hazai válaszolók ezt ennél nagyobb mértékben, 70 százalékban utasítják el, és ezeket az állapotokat - életkortól függetlenül - sohasem tartják elfogadhatónak.

Gulácsi László szerint a legsúlyosabb állapotok hazai magasabb elutasításában szerepet játszik az is, hogy az időskori ápolás lehetőségeivel és színvonalával kapcsolatosan komoly félelmek élnek a magyar lakosságban. Ezzel szemben például Hollandiában az idős, krónikus betegeket gondozó otthonok gyakran ötcsillagos szállodára hasonlítanak. Ott talán ezért sem tűnik olyan szörnyűnek, ha valakinek élete hátralévő részét ilyen állapotban kell leélnie.

Egy év egészség ára

Mint korábbi cikkünkben jeleztük, a Budapesti Corvinus Egyetem Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Kutatóközpontjának kutatása egy Európai Unió által finanszírozott, tíz országra kiterjedő kutatáshoz kapcsolódik, amelynek célja annak meghatározása, hogy az Unión belül mennyit költhetünk egy életév megmentésére.

A kutatók felfogása szerint az egészségnek önmagának nincs pénzbeli értéke, az egészség helyreállítása ugyanakkor egyértelműen pénzbe kerül. Ez ráadásul közpénz, hiszen az egészségbiztosítás forrása az adófizetők által befizetett vagy a bérükből levont járulékokból származik. Fontos ezért meghatározni azt, hogy mekkora összeget hajlandó áldozni az egészségbiztosító azért, hogy valakinek megmentsék az életét.

A tengerentúlon és Nyugat-Európában ez a kérdés óriási vitákat váltott ki. Szembesítette a társadalmat azzal, hogy az egészség helyreállítására adható források végesek, és ezeknél a döntéseknél is fontos a hatékonysági szemlélet. A társadalomnak olyan kérdésekkel kellett szembesülnie például, hogy mennyi pénzt fordítanának egy 6 éves gyermek, egy várandós anya vagy egy 90 éves idős ember megmentésére, és ha választani kellene, kit mentenének meg inkább.

Politikailag kényes

A viták eredményeképpen az ilyen kérdésekben a gyógyítás költségeire megítélt összegek elköltése átláthatóvá vált. Bár mindig vitatott, de egyes országokban világosak a prioritások, mire fordít több pénzt az egészségpolitika. Van, ahol döntés született arról, hogy a biztosító a nem halálos kimenetelű betegségek egy részére, például a fogbetegségekre, az influenzára nem ad közpénzt, és az így felszabaduló összeget inkább az életmentésre vagy a vesebetegekre költi. Magyarországon ezek a kérdések még nem kerültek élesen a nyilvánosság elé, hiszen politikailag kényesek, így valószínűleg nincs esély ezek tisztán szakmai megvitatására.

Nyugat-Európában kiszámolták, hogy egy életév megmentésére a társadalom átlagosan 30 000-50 000 eurót (kb. 8-13, 5 millió forint) áldoz. Nagy kérdés, mennyit képes hazánkban a finanszírozó fizetni 1 életévért.  Ha Magyarországon a GDP-hez arányosítva adnánk meg ezt a számot, akkor nálunk ez az összeg nem lenne több 4-5 millió forintnál, mondta Gulácsi László. Jelenleg  egy ember egy éves művese kezelésének költsége ennél magasabb, akárcsak az emlőszűrésé.