'Nem érzem úgy, hogy nekem oda be kell lépni'
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
-
Horn Gábor: Ha most lennének választások, a Fidesz győzne - Félmeztelenül feküdt egy nő az M7-es autópálya leállósávjában
- Durva kritikákat kapott Hadas Kriszta a halála előtt, nagyon megviselték
- Késsel fenyegetőzött egy vásárló a Blaha Lujza téri Lidlben
- Soha nem látott fölényt mért a Tisza Pártnak a Medián
Nemrég az ORTT elmarasztalta az RTL Klub egyik riporterét az Önnel készített interjúja miatt. Ön is zokon vette, hogy kitartóan firtatták a Fideszhez való viszonyát?
A tévécsatorna akkor kért interjút tőlem, amikor már a konzultációs testület szóvivője lettem. Úgy gondoltam, hogy négy és fél év teljes visszavonultság után szóvivőként mégsem lehetek rossz viszonyban a médiával, tehát vállalnom kell az interjút. Minden kérdésére megpróbáltam őszintén válaszolni, és egyfajta alkotói szabadságnak tekintem, hogy az interjút hogyan szerkesztik meg, vágják össze. Ebből született valami, bemutatták, egy részét valaki sérelmezte. Ehhez nekem semmi hozzáfűzni valóm nincs.
Talán a hosszú hallgatás az oka, hogy most mindenki a párthovatartozására kíváncsi.
Fotók: Barakonyi Szabolcs
Nyilatkoztam a pártállásomról: élőlény- és emberpárti vagyok. Én nem tudom a világot és az embereket olyan fogalmakkal leírni, hogy jobb, bal, rózsaszín meg fehér. Az alapján lehet minősíteni valakit, hogy képvisel-e valamilyen értékeket, és ezek mellett ilyen-olyan módon kiáll vagy nem áll ki. Nem hiszem, hogy bármiféle párttagsági könyvnek kellene a zsebemben lenni, vagy valamilyen zászló alá oda kellene állnom, ha valamiért tenni akarok valamit.
Az indoklásról - mint volt televíziós - mit gondol? Az ORTT szerint a párthoz fűződő kapcsolatára vonatkozó kérdések túlmentek a természetes riporteri kíváncsiságon.
Tessék mondani, mihez képest? Szégyellem, de nem ismerem a médiatörvény minden szavát. Egyébként Deák Ferenccel értek egyet. Ha jól emlékszem, azt mondta, ha rajta múlna, a sajtótörvény egyetlen mondatból állna, az pedig úgy hangzana: hazudni nem szabad. Azt hiszem, ez ma is aktuális.
Mindenestre az interjúból kiderült, hogy nem tagja a Fidesznek.
Nem vagyok a Fidesz tagja. Soha életemben nem voltam semmilyen pártnak a tagja. Legutoljára KISZ-tag voltam, még középiskolás koromban. Az egyetemen is volt KISZ-szervezet. Azt mondták, fizessek be egy évi tagdíjat. Nem tettem meg, de aztán többé nem történt semmi. Ha ingyen kellett valahol konferálni, akkor felkértek, hogy KISZ-munka, társadalmi munka, én pedig elmentem, és konferáltam. Ekkor döbbentem rá, ahhoz, hogy valamit tegyek, hogy segítsek valamilyen ügyet, eszmét, nekem egyáltalán nem kell az a kis könyvecske.
Ha tagkönyve nincs is, azért az mindenki számára látható volt, hogy közeli viszonyba került a Fidesz vezetőjével.
Elmesélem akkor ezt az egész történetet, hogy végre tisztán lásson mindenki, és ne találgasson. Amikor eltávolítottak a Magyar Televíziótól, visszavonultam a közélettől. Úgy gondoltam, lezárult az életem egyik szakasza, és van még módom arra, hogy más életet éljek. Úgy döntöttem, mostantól nagycsoportos lettem, és akkor most nézzünk valami más után. Elkezdtem mindenféle kézműves foglalkozásokat űzni, olvasni, pihenni meg virágot nyesni, amire azelőtt soha nem volt időm. Vendégeket hívtam, volt karácsonyunk. Egy csomó dolgot elkezdtem bepótolni.
Egyszer szólt a telefon. Schmitt Pál hívott. Elmondta, hogy indul a főpolgármesteri posztért, és azt szeretné, ha Kertész Zsuzsa és én konferálnánk azokon a gyűléseken, amelyeket szerveznek. Megcsináltuk. Elvesztette. Nagyon sajnáltuk. Kész! Mentem haza, sütöttem, főztem, virágot locsoltam. Körülbelül egy év múlva megint csöng a telefon. A Fidesz sajtóosztályáról hívtak, hogy rendeznek egy nagy szövetségi gyűlést, és Rákay Philip mellé szeretnének egy női műsorvezetőt. Megcsináltam. Hazamentem, sütöttem, főztem, virágot locsoltam.
Megint eltelt vagy másfél év, és idén január elején ismét hívtak, hogy országértékelő beszélgetések lesznek öt vidéki helyszínen, és itt teljesen újszerű hókuszpókuszt fognak csinálni. Mondták, hogy felkérnének moderátornak. És az mit jelent? Elmondták. Elég összetett feladatnak tűnt, úgyhogy tetszett. Ilyet még nem csináltam. Elvállaltam, de mondtam, hogy nem fogadok el érte tiszteletdíjat.
Orbán Viktort ezek a fellépések győzték meg, hogy szüksége van magára?
Orbán Viktort én addig szinte csak a képernyőn láttam, meg az újságban, annyit nem beszéltem vele, mint magukkal most. És ugye nem kell magyaráznom, ahhoz, hogy a színpadon kapcsolatban legyek valakivel, és ezt el is tudjam hitetni, valamennyire ismernem kell a másikat. Az évértékelő találkozók előtti közös utazások nagyon jók voltak arra, hogy mindenféléről beszélgessünk. Amikor az utolsó helyszínen, Esztergomban befejeztük, leültünk, és kiértékeltük a beszélgetéseket. Ez volt vasárnap. Szerdán volt a budapesti országértékelő beszéd. Kedden fél ötkor felhívott az elnök úr: mit szólnék, ha holnap is úgy menne, mint eddig. Mondtam, hogy örömmel, hiszen addigra már tényleg nagyon összeszoktunk.
Visszakanyarodva a legelejére, azt állítja, hogy a politikai szerepvállalása tulajdonképpen azon múlt, hogy a Fidesz kereste meg először?
Igen.
Ha az MSZP-ből telefonáltak volna?
Valóban a Fidesz keresett meg először, de hiába hívtak volna, ha olyasmire kérnek fel, amit emberileg nem tudok felvállalni. Ugyanezt tudom mondani, ha az MSZP felhív, akár most, akár később. De nem fog, épp emiatt. Nem is tudják feltételezni, hogy egy ember nem fehér vagy fekete, hanem van átmenet, van sokszínűség. Nekem a feladat számít, és az, amit azzal el szeretnénk érni. Ez dönti el, hogy elvállalom-e. Nem azzal foglalkozom, hogy Fidesz vagy MSZP, hogy Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc.
De nem tagadom, hogy azokat az értékeket, amelyeket én, Kudlik Júlia, magánemberként vallok és követek, leginkább a Fideszben fogalmazzák meg. És nyilván azt a csoportot fogom segíteni, amelyik a hozzám közel álló értékrendet leginkább megtestesíti, és bízom abban, hogy meg is fogja ezeket valósítani, ha olyan pozícióba kerül. Amit én eddig leraktam az asztalra, ráadásul mindenki szeme láttára, azt munkával, szorgalommal, tanulással, kőkemény, következetes életvitellel értem el. A Nemzeti Konzultációs Testületnél többek között azért nem fogadok el pénzt, mert ezért én nagyon megdolgoztam. Ezt nem adom el. Ennek nincs ára, nem megfizethető
Megkérdezhetjük, melyek azok a pontok, ahol az ön személyes értékrendje és a Fidesz képviselte értékrend érintkezik?
Erre csak általánosságban tudok válaszolni. Ez egyfajta polgári értékrend. Mindenek előtt családszeretet, összetartás, hazaszeretet; az állatokkal, az élőlényekkel, a természeti környezettel való bánásmód. Maga a szeretet. Az embereket meg kellene tanítani szeretni. Én rendkívüli mértékben hiszek a szeretet erejében. Én nem teszek különbséget ember és ember között bőrszín, vallási, etnikai hovatartozás vagy nem alapján.
A szexuális identitás alapján?
Én csakis a férfi-nő kapcsolatot, a heteroszexualitást tudom elképzelni. Ebben nevelkedtem, nem is ismerek mást. És azzal együtt, hogy nem ítélem el a más vonzódásúakat, rendkívüli sajnálattal gondolok rájuk.
Emberi jogi szempontból kérdezzük. Házasság, örökbefogadás?
Nem tudom támogatni. A természet rendje ellen valónak tartom. Nem így lettünk teremtve. Két nem van, hímnem és nőnem. És a kettő úgy van kitalálva, hogy csak együtt egész. És nem tudom elképzelni, hogy két férfi vagy két nő egy egész tud lenni. Azt pedig végképp nem tudom elképzelni, hogy két nő egy fiúgyereket fel tud nevelni fiúnak, vagy hogy két férfi egy nőnemű gyermeket nővé tud nevelni. De ez biztosan az én hibám, és az idő majd túlhalad ezen meg rajtam. De pillanatnyilag így gondolom, és ezt fel is vállalom. De ettől még nem bélyegzek meg vagy ítélek el senkit.
De visszatérve az értékrendre, úgy gondolom, ezeket a dolgokat a Fidesz fogalmazza meg leginkább. De ettől még nem érzem úgy, hogy nekem oda be kellene lépni, vagy állandóan kiabálni kéne, hogy éljen a Fidesz meg Orbán Viktor. Nem!
És hogyan lett végül a Nemzeti Konzultációs Tanács szóvivője?
Amikor véget ért a sportcsarnokban az országértékelés, nagyon jó hangulat volt. Olyan euforikus volt az egész. Te jó isten, gondoltam, ez nagyon jó, de a választásokig még van egy év, és most mit fognak ezek addig csinálni?
Megint eltelt egy kis idő, pár hét, és Orbán Viktor felhívott, hogy létre kíván hozni egy ilyen konzultációs testületet. És azt szeretné, hogy legyek a szóvivője, az arca, a háziasszonya. Nekiültem, és elkezdtem gondolkozni, hogy most akkor mit tegyek. Az országértékelés óta eltelt pár hét alatt mást se hallottam, mint hogy fideszes meg jobboldali. Az emberek odajöttek hozzám, hogy Julika, hát maga is a mi oldalunkon van? Én meg csak néztem, hogy milyen oldalon, miről beszélnek. És milyen helyesek, hogy négy és fél év után megismernek. De ez még mindig nem győzött volna meg. Azért vállaltam végül el, amiért nem nézek televíziót, és nem olvasok újságot. Azt látom magam körül, hogy mindenki magyarul beszél, mégsem értjük egymást. És ha én, akinek negyven évig ez volt a hivatása, tudok segíteni, hogy ne csak halljuk, hanem értsük is egymást, akkor ezt kötelességem megtenni az emberek, a magyar nyelv és a múltam miatt. Valamit vissza tudok adni az embereknek abból, amit az elmúlt negyven év alatt kaptam tőlük.
Mit válaszolna annak az embernek, aki azt mondja, ez a testület végső soron a Fidesz kampánygépezetének része?
Én a közéletet és a politikát elválasztom egymástól. Amit itt csinálunk, az elsősorban közélet. A politika távol áll tőlem. Nem is értek hozzá, nem is foglalkozom vele. Nem szeretem, és nem is értem. Valahogy a politikusok dolga, a hatalomhoz, az államhoz tartozik. Jó, nehéz elválasztani a kettőt, én mégis megpróbálom.
A kampányban az embereket meg akarják győzni valamiről. Itt mi senkit nem akarunk meggyőzni semmiről. Ez közélet. Olyan dolgokról szól például, hogy miért kell azt a kórházat privatizálni, aminek egyik szárnyát az ott élők pénzéből építették fel. Én ezt tartom közéletnek. Ha az intézkedéseket meg a törvénykezést nézzük, hol jönnek elő ezek a problémák? Hol érzi azt egy állampolgár, egy honfitársunk, hogy őneki is egy kicsit jobb lesz attól, hogy a politikusok csinálnak valamit? Érzi? Nem érzi. Mi megkérdezzük. És adunk egy esélyt arra, hogy elmondja, mit szeretne, mit tart rossznak. Már eleve nagy feladat, hogy szólaljanak meg, mert már annyira feladott mindenki mindent. Azt hiszik, hogy teljesen reménytelen. Ugyan, mondja például a fodrászom, majd épp az én véleményemre kíváncsiak. Hogy fogsz te csodálkozni, ha egyszer meglátod, válaszolom neki. De nem gondolod, hogy mindenkiét beleírjuk, először összesítjük őket, de biztos, hogy valahol találkoznak a problémák. Ha ebben sem hiszünk, ha semmiben sem hiszünk, hát akkor ne is éljünk! Nem?
Csak nem tartunk ott?
Enélkül semmi nem fog megváltozni. És akkor itt mondhatnék szép idézeteket, amit például Széchenyi mondott, hogy "egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen". Vagy amit József Attila írt, hogy "egymás nélkül sötétben vagyunk". Ha sikerül az emberekkel egyáltalán megértetni és elhitetni ezeket a mondatokat, akkor én már nem dolgoztam itt hiába.
Cikkek, esélyek, portrék, eredmények, térképek – minden egy helyen!
Ne maradjon le semmiről, kövesse az Indexen az amerikai elnökválasztás legfontosabb pillanatait és böngéssze a Fehér Ház blog tartalmait!
November 1-től folyamatosan frissülő hírfolyamunkban számolunk be minden fejleményről, a voksolás éjszakáját kiemelt figyelemmel kísérjük. A választás másnapján reggel hét órától élő videós műsorral jelentkezünk, interaktív térképeink segítségével pedig minden információt megtalál!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
