Tanul a T. Ház

"Ez a tanfolyam keményebb lesz, mint egy bizottsági ülés" - mondja a képviselőknek szervezett informatikai oktatás kezdetén Kertészné Gérecz Eszter, a parlament informatikai guruja. Mire az egyik képviselő megjegyzi, a szakember még talán nem is volt bizottsági ülésen, ha ezt vélelmezi. De kiderül: Kertészné az informatikai testületet már megjárta.

Négy óra okulás egy komputerért

A képviselőknek négy órát kell végigizzadniuk, hogy birtokukba vehessék vadonatúj laptopjaikat. A tanfolyam egyik szervezője azért informálisan elárulja, maga sem hiszi, hogy az akcióval elérik a valódi célt, vagyis azt, hogy a jövőben elektronikusan folyjon a törvényelőkészítés.

Minden meg van?

"Mindenki kapcsolja ki a gépét, és csukja le" - kezdi az órát a Synergon Informatikai Rt. munkatársa, barátságosan figyelmeztetve a képviselőket, hogy a komputerek bekapcsolása az óra egy későbbi szakaszának lesz programpontja. Addig is mindenkinek ellenőrzi, hogy a csipkártyáján szereplő szám azonos-e a számítógép sorszámával, megvan-e a három akkumulátor, rendelkezésre áll-e a hordtáska. Ez pártállástól függetlenül mindenkinél megvan, kezdődhet a kiegészítők elpakolása.

Fura kifejezések

A képviselők többsége láthatóan meglepve hallgatja a furcsa szavakat, "mikroport" meg "USB-csatlakozó", és legalább ilyen csodálkozva tanulmányozzák a telefonátalakító zsinórt, amire Budapest 95 százalékában nincsen szükség, de akinél még a régi analóg rendszer működik, annak jól jöhet. "Lehetőleg az internetcsatlakozót így, összedugva rakjuk el, s akkor később nem kell majd találgatni, melyik mibe való" - javasolja az oktató.

A képviselők jó diákok. Nem csörren bele az össznépi pakolásba a mobil, és kommentárok is ritkán hangzanak fel a padsorokból. De ha igen, akkor sem fontosak. Demeter Ervin volt titokminiszter, például, akkor jelenti ki, hogy "ez helyes", amikor megtudja, hogy a CD-író segítségével a fontos anyagok CD-re menthetők.

Hogyan ne használjuk a lopásgátló láncot

Az egyik elkéső képviselő rossz helyre ül le, bár a komputerek névre szólnak. A honatya ezt nem tudván, áthúzta képviselőtársa nevét a papírokon, és fölé írta a sajátját. Eközben az oktató a laptop leláncolását lehetővé tevő zárat mutatta be. A szakember, demonstrálandó, hogy az asztallábhoz például nem érdemes kötni a gépet, lekötötte a komputert, majd az asztal felemelésével kiszabadította az államtitkokat rejtő szerkezetet. Arról nem esett szó, hol érezheti a parlamenti képviselő úgy, hogy le kell láncolnia számítógépét. (A szerkesztőségben végzett felmérés szerint legfeljebb a Bajcsy Zsilinszky úti Zóna Bisztróban kell az általunk ismert helyek közül lelakatolni értékeinket, de oda meg nem járnak képviselők. )

A jelszóvita

Mindent a zsákba - így foglalható össze a program lényege, aminek a jelszóvita vet véget. Vita támad ugyanis arról, hogy hány jelszava is van a Tisztelt Ház tagjainak: kettő, vagy három. Demeter Ervin állítja, hogy kettő, Rockenbauer Zoltán viszont a háromra esküszik, végül a háromban maradnak, mert megállapítják, hogy az emailezéshez is külön jelszó kell. Ezen a ponton derül ki, hogy a teremben tartózkodó tizenvalahány képviselő között akad olyan, aki tíz hónappal megválasztása után még egyszer sem használta parlamenti mailcímét.

Rendszergazdai jogosultság nélkül

A szünetben villáminterjú arról, hogy működik-e majd a dolog. Csak Gyürk András, a Fidelitas frontembere ad értékelhető választ, biztosítja a tudósítót, hogy maga fogja használni a gépet, hiszen még főiskolásként megtanulta a komputerhasználat fortélyait. A szünetben még kiderül, hogy a kormánytagokkal sincs kivétel, nekik is jár a gép, de ők is részt kell vegyenek a tanfolyamon, hogy megkaphassák.

Azután a számítógépek bekapcsolásával elkezdődik a már nem nyilvános rész. Mindenkinek egyenként beállítják a jelszavát, sőt, beállítanak mindent, mert, mint kiderül, a szenátoroknak nincsenek rendszergazdai jogosítványaik, így például önállóan nem telepíthetnek még egy nyomtatót sem.