Gigágá/ Menjél Gyurcsány világgá

A Városliget fasoron közelítem a helyszínt, ahol már gyülekeznek lufikkal felszerelve a bányászok szakszervezetének felvonulói rézfúvósokkal. Főleg fiatalok vannak, akiken rémisztően áll a „Haverok, buli, szakszervezet” feliratú hupikék póló.

Régen a Felvonulás térnek volt értelme, hiszen itt volt a díszemelvény, amire messziről nagyon hasonlít a mostani 56-os emlékmű, amitől jobbra vándor vidámpark van céllövöldével, ringlispíllel, míg balról sült kolbász szagot érezni. Itt a fogyatékos szervezetek és alapítványok majálisoznak, a színpadon nagyobb zenekar hangol éppen.

A sült kolbász 820, a tarja 890, a kakukkfüves jérce 890, úgyhogy marad a 180 forintos pogácsa.

Multikulti majális

A májusfa állítását igazi multikulti-ünneppé alakították át, mindent beletuszakoltak, amit valaha valaki ünnepelt ezen a napon, így egyszerre emlékezhetünk az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk évfordulójára, a munka ünnepére és a magyar népi hagyományokra, ahogy azt Novák Péter az egybegyűlteknek felsorolja. A Hősök terét egyik oldalról az uralkodók, másikról a tagországok zászlói vonják körbe.

A májusfa állítása egy zenés-táncos mulatság, ezért színes és szórakoztató, még akkor is, ha a Magyar Kommunista Munkáspárt majálisozói egy platós kocsi vezérletével érkeznek nagy vörös zászlóikkal, ezzel felelevenítve gyermekkorom, amikor a postás szakszervezeténél kellett anyuéknak könyörögniük, hogy adjanak egy vörös zászlót. Kicsi voltam, büszkén lengettem.

Ezek a felvonulók mások: itt a nyugdíjasok együtt vonulnak a trendi csegevárásokkal, akik arra hívják fel a figyelmünket, hogy Bush és Blair minden nap meggyilkol valakit, de Gyurcsány Ferencről is kiderül, hogy Bush kutyája. Ingyenes oktatást, ingyenes betegellátást és Combinók helyett villamosokat követelnek.

A téren eközben felállítják az első fát közös tánccal és hejehujával, népzenével. Majd a színpadon különböző fellépők vannak, most a Szombat esti lázból ismert táncosnő, Keleti Andrea tanítja keringőre a nézőket: „Ez volt, amit Csonka Picivel tanultunk be karácsony előtt. Szerelmesen keringőzzünk, mindenki keressen egy párt magának.” Idősebbek és fiatalok is vannak, mellettem egy melegpár keringőzik az alacsonyabb vezetésével.

Kommunista reggeli

Mivel a szalagavatón táncoltunk utoljára, és annak se maradt nyoma, ezért bevetjük magunkat a Városligetbe, ahol a kommunisták George Washington szobrától nem messze parkoltak le platós kocsijukkal. Itt végre olcsón elfogyaszthatunk egy békebeli balos menüt: klasszikus zsírosdeszka sózva, paprikázva, hagymával, egy jó Cuba Libre hatszázért, majd vattacukor, esetleg pogácsa vagy perec. A menü egybesűríti az általam nem ismert, de így is szeretett gulyáskommunizmust és az Amerika-ellenes latin-amerikai hagyományokat, bár egész napra kommunikációképtelenné váltam. A zsíros kenyér dialektikája a kommunizmus metaforájává vált: hiába akartam beszélgetni, elfordultak tőlem mindaddig, amíg három-négy rágót be nem kaptam.

Egyébként láthatóan Che Guevarának leáldozóban van, Hugo Chavez van feljövőben, még eredeti venezuelai könyvecskéket is lehetett kapni, sőt, ha kitöltöttem volna egy ötoldalas kérdőívet Kubáról, akkor nyerhettem volna egy kubai tengerpartot ábrázoló posztert.

Lenin: unalmas, de fontos

Huszonéves srác három nagy kupac könyv felett alkudozik, Lenin és Marx-Engels összes művéért megy a harc. A kikiáltási ár 8700, de a kommunista is ember, ezért megegyeznek hétezerben. A fiú nagyon örül, a haverjával, akit külön ezért hívott ide, már pakolják is be a kocsiba a könyvtárnyi irodalmat. Elolvasod? „Csak a Marxot, mert Lenin unalmas, de fontos, hogy meglegyen” – mondja a balos sznob (jelentsen ez bármit), míg a másik trendi balosról kiderül, hogy csegevárás pólóját Londonban vette. És hol marad így a harc a kapitalista elnyomás ellen?

A hazai baloldal apró darabokra hullott szét, de volt olyan része, ami megtalálta a közös hangot az árpádsávos Magyarországgal a pólóbizniszben: egymás mellett árultak Gyurcsány-ellenes és Trianonos pólókat. Ez utóbbiból nem nagyon ment, délelőtt csak egy turáni tölgyes trikót adtak el, míg anti-Gyurcsányosból se sokkal többet, pedig a baloldal szellemi tőkéje összpontosult a József Attila forradalmi költészetéből táplálkozó politikai versben: Gigágá/ Menjél Gyurcsány világgá!

Csillag múzeum

„Thürmer elvtárs, egy kis pogácsát?” – kérdezi meg a Munkáspárt örökösen mosolygó elnökét a nép, aki örömmel fogadja el azt, miközben Moldova György dedikálja Kádár János című kétkötetes opuszát. Szétesett a baloldal, tudatosítottuk magunkban: a szocdemeknél öten fröccsöznek, a Kádár János Baráti Kör még egy kempingező asztalnyi társaságot sem tesz ki, az ATAC-nál a hatékony ellenállásról szónokolnak, míg a DAC-nál két férfi beszélget kihangosítva, és még ideológiai társaik is háttal ülnek nekik (mind a ketten). A Kommunista Szövetségnél Trockij és Buharin könyveket lehetett kapni, csak ennyi volt, bár itt ingyen adták a zsíros kenyeret.

A Munkáspárt 2006-nál viszont Csillag múzeum nyílt egy sátorban, ahol a Szent Vörös Csillagot imádó titkos szekta gyűlt össze Vajnai Attila vezetésével, aki megelégelte, hogy őt a vörös csillaghoz fűződő intim viszonyáért a törvény büntette meg. Kiváló dolgozó, Ságvári emlékérem, szocialista brigádtagsági és munkásőr sapka volt kiállítva.

A sétányon volt sapka és szoknyaárusítás, a Kálvin téri indiánok playback műsora, vattacukor, leopárdos lufik, céllövölde, disznósütés, pörkölt főzés és rengeteg szakszervezet: bányászok, vasutasok, postások, távközlésiek.

A nagyrétre Korda Gyuri elvtárs éneklésére érkezünk meg, miközben elkészültünk az erőnkkel a vattacukor, a zsíros sült kolbász, a savanyú sör és az izzadó emberek szagától.