Nénik a térről

A fiúk ittak többet! Gratulálunk! Még nem értem el a ligetet, nem tudom, mire számíthatok, de visszahőkölök. Lelki szemeim előtt sörhabot nyelő MSZP szavazókat látok kulcstartókért versengeni, a háttérben gyerekek futnak zsákba, anyukák tartanak papírtálcát virslik alá. Csak ez a hang, ez az orgánum ne lenne: Most pedig következzen a diszkótánc-verseny, jelenti be éppen.

A valóság a vártnál szürreálisabb. A cirkuszi sátor színpadán dj Dévényi Tibi bácsi, gyermekműsor gyanánt, négy kiskölköt aláz, nyilvánosan: Szeretsz táncolni? - kérdi az hétéves Lacikától. - Nem? Hát az látszik.

A közönség nem nevet, megfáradtan ülnek, tapsolni csak lassacskán, az öreg nénik, négyszázan vannak körben. Meg százötven nyugdíjas bácsi, és egy úr lila öltönyben. Gyerekek csak dj Dévényi Tibi bácsi körül láthatók, aki énekelve azt állítja, hogy az az élete, ha a közönség tapsol neki. A nyugdíjasok beszélgetnek az árnyékban, mosolyogva figyelik, ahogy a színpad egyik kis gézengúza hónaljig merül egy fehér, "kedves meglepetéseket" rejtő nejlonzsákban. "Amennyit ki tudsz markolni, az a tied." - buzdítja az idős lemezlovas.

Kilépek a kürtőskalácsszagú napsütésbe. Nyugdíjas nénik mindenfelé a nagyréten. Vidám, fehér sátrak körül csoportosulnak az idősek. "A patikában gusztusos, műanyag edények voltak, anno, ahová be lehetett dobni az elhasznált lapocskákat, amiből a gyógyszert ki lehetett pattintani." - hallom az egyik csoportosulás közepéből. Az emberek szorosan állnak, eltakarják táblát, nem látom, melyik minisztérium sátrnál járok.

Kevesebben vannak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma tipije körül. "Mi legyen, most a Sándor palotával, teszem fel a kérdést." - teszi fel a kérdést költőileg egy sötétszemüveges úr az államtitkárnak. "Nem kéne kiakolbólintani a kormány résztvevőit oda, arra a rosszemlékű helyre." - szerinte. Inkább azt szeretné, ha "megnyílna a szélesebb közönség számára is."

Egy másik nyugdíjas úr, lévén, hogy sokáig levelezett Sinkovits Imrével, emlékplakettet helyezne el a Nemzeti Színházban, a Ráday család emlékére/tiszteletére.

Távolodva hallom, hogy az államtitkár állami reprezentációs célokat emleget. A műanyag légvárakban a legfiatalabb korosztály ugrál. A kissrácok egymást lökdösik visongva, egy új típusú játék keretében pedig párharcot vívnak műanyag buzogányok, illetve hatalmas, felfújt bokszkesztyűk segítségével.

Négy tájban felbolydul a rét, emberkígyó gomolyog a nagyszínpad felé, pedig ott a honvédség rézfúvószenekara már fél órája a Vak Pali - Vak Pali című szerzeményt játszza. A tömeg közepén - ne fokozzuk tovább - a kormány miniszterei. Medgyessy Péter vezetésével áramlanak, lezserül, mosolyogva, integetve. A nénik tolonganak, puszik cuppannak, kézfogások, lapogatás. A miniszterelnök megígéri, hogy majd máskor ad autógrammot. Meglátom az első fiatal lányt, sudár teremtés, hozzásimul Medgyessyhez, "a lányom", ad magyarázatot a miniszterelnök, majd beáramlik a színpad mögé, back stage.

A színpadon megjelenik az előzenekar, Kuncze Gábor. Tényszerű: leváltottuk a kormányt, jelenti ki. A korrupcióról beszél, ami volt, és, hogy ráadásul milyen rossz volt.

Könnyen bejutok a színpad elé, a nénik kedvesen elengednek, vagy megkérdezik, hogy hova tolakszom. Kuncze közben azt mondja, hogy kevesen vagyunk, de épp elegen. Kovács László követi, on stage. "Gyöztünk, győztünk!" - kiabálják a lelkes nyugdíjasok. A fesztivál legjobb nőjét szem elől vesztem.

Kovács is dekázik kicsit az Orbáni szállóigékkel. A Fideszt a szemfüles másodiknak, az MDF-et az élelmes harmadiknak nevezi, bejelenti, hogy rengetegen vagyunk, most már tényleg, majd rátér a tényekre. Érthetően összefoglalja: Medgyessy egy nap alatt három külpolitikai Orbán hibát hozott rendbe. Rendezte a viszonyokat Oroszországgal (Putyin), Amerikával (Bush), és a Visegrádi négyekkel (egyéb miniszterelnökök).

Sok taps, egy felhevült néni elkiáltja magát: Fúj Fidesz!, de lepisszegik. A taps mellett az "úgy van" bekiabálás elfogadott még. Színpadra lép Medgyessy Péter, Magyarország miniszterelnöke. Vidám, kék ingben integet, csak akkor tűnik el arcáról a mosoly, mikor beszélni kezd. Kicsit lámpalázas retorikával elsorolja, kinek hány százalékos fizetésemelést szavaztak meg (részletekkel kapcsolatban keresse a rovat további cikkeit), majd amolyan táborvezető pajtásos fordulatokkal bemutatja a kormány tagjait. Mónika (Lamperth) kívül mosolyog, de rendet fog tartani. Jutka (Csehák) ártatlan, kék szemei villámokat is tudnak szórni, továbbá "utoljára, de nem utolsó sorban", ilyenek.

A tréfás részletek mellett nem minden jelenlévőről tudjuk meg, melyik minisztériumot vezeti, de egyiküknek biztos az lesz a feladata, hogy a "fiatalok ne a politikával foglalkozzanak, hanem élvezzék az életet" - ahogy a miniszterelnök fogalmazott.

Majd színpadra szólítja az államtitkárokat, is, hogy "látványban láthassák" őket is, az egybegyűltek. Egyszer aztán véget ér a gyűlés, ahogy elül valami lágy szél, csak azt vesszük észre, hogy már nincs. Sétálunk kifelé a ligetből, bifokális szemüvegekről, leárazott cipőkről, kellemes délutánról folyik a szó. Pakolnak a vattacukorárusok, de a tömegrendezvényeket sajnos meg kell hagyni a Fidesznek, jut eszembe.

Megoldás: Az egyenlőtlen kor- és nembeli eloszlás oka, hogy a férfiak a futball világbajnokság eseményeit követték otthonukban, állítólag.