Medgyesbodzás, a magyar Atlantisz

"Már arra gondolunk, valami nagy bűnt csinálhattunk, hogy Isten a saját házáról is levette a kezét" - mondja Krucsai József, Medgyesbodzás alpolgármestere. A község 150 éves templomának tövében állunk, a repedéseket nézzük a falakon. "Most már itt is van egy, ezt két napja még nem láttam" - mondja az esztergályosból autodidakta hidrogeológussá és statikussá előlépett települési vezető.

Bármikor felrobbanhat egy utca

A községben nem újkeletű a házfalak repedésének és az épületek süllyedésének a problémája. Legutóbb 2004-ben jártunk ott, jó lenne leírni, hogy a helyzet azóta sem változott. De változott: romlott. Medgyesbodzáson - a közigazgatásilag hozzá tartozó Gáborteleppel együtt - 420 épület van, tanyák, vályogból és téglából épült családi házak, gazdasági létesítmények, egyházak és közintézmények épületei.

A 420 házból mára már úgy háromszáz szenvedett kisebb-nagyobb károkat. Csak az elmúlt néhány héten 52 ház fala repedt meg, köztük nyolc olyané is, amelyet már a kilencvenes évek közepe óta vaspántok tartanak össze. Nincs már olyan utca a faluban, ahol ne lenne legalább egy sérült ház, mondja az alpolgármester. Fagerendák és cölöpök, vaspántok tartják a kevésbé károsult házakat, ahol komolyabb a baj, műgyantás cementhabarcsot injektáltak a habarcsba.

Az igazán komoly baj persze akkor lesz, amikor már nemcsak a házfalak repednek, a nyílászárók mozdulnak meg, mondja az alpolgármester. Már most is nagyon sok fal repedezik a villanyvezetékeknél, villanyóráknál. "Bárkit megrázhat az áram, ha ez így folytatódik, de rosszabb esetben egyszer egy gázcsonk lazul meg, és akkor egy szál gyufa a fél utcát romba döntheti" - mondja, és nem a levegőbe beszél: az egyik lakásban már volt csőtörés, de szerencsére csak a központi fűtés sérült meg.

Tiezenöt éve süllyed a falu

A falu lassan tizenöt éve süllyed - az első épületkárokat 1994-ben vették észre, de már korábban feltűnt a helyieknek, hogy a község keleti határában lévő régi temetőben süllyednek a sírok, repedeznek a sírkövek -, és azóta tartanak a viták arról, hogy miért. A helyiek szerint az egész történet még 1984-ben kezdődött, amikor a megyei vízművállalat megnyitotta az első kutakat a település határában, de már a szomszédos Medgyesegyháza közigazgatási területén.

Akkor 1,6 millió köbméter volt az éves vízkivétel. A kutak száma azóta 15-re, a vízhozamuk 1994-re 7,6 millióra nőtt. Az utolsó adat, amit a vízmű nyilvánosságra hozott, évi 19,8 millió köbméter volt, már a 2000-es években. "Most már nem is tudjuk kontrollálni, mennyit hoznak fel, a cég szerint ez üzleti titok, le is szerelték a kutakról az ezt jelző monitorokat" - panaszkodik az alpolgármester.

Ha azt nem is tudják, mennyi vizet hoznak ki alóluk a kutak, azt tapasztalják, hogy a helyzet egyre romlik. Az 1994-ben alkalmazott vonópántos megoldás már nem elég – vályogházaknál nem is működik –, van, ahol a pántok alatt vagy fölött is repednek a téglafalak.

Parókia vaspántokkal, pártház vadgalambbal

A parókiának épült, jelenleg egy háromgyerekes család által lakott házat három acélrúddal gyűrűzték körbe, hogy ne essenek ki a falai, de azóta is repedezik, a vakolat díszítésének egy része már le is omlott. Az 1980-ban felhúzott, ma közösségi célokra használt pártháznak a sarka vált le, a repedésben vadgalambok fészkelnek. Más házaknál hiába építettek be a falakba vonópántokat a függőleges irányú repedések ellen, azóta már vízszintesen is kezd kettéválni az épület. Olyan házakat, amelyek Békéscsabán húszmillióba kerülnének, itt kétmillióért sem tudnak eladni az emberek.

A falu süllyedése most, úgy tűnik, felgyorsult. Az első nagy hullám 1994-ben volt, akkor rövid idő alatt 27 házon jelentkeztek a repedések. Aztán 2004-ben 48 ház "pukkant meg", ahogy a helyiek mondják, most viszont sorra repedeznek olyanok is, amelyek eddig még stabilan álltak. A községnek a kutakhoz közel lévő szélén már le is kellett bontani egy vályogból épült tanyát, mert két fala kidőlt. Az önkormányzatnál naponta többen is jeleznek újabb és újabb repedéseket, a templom háromfelé szakadhat, ha tovább süllyed.

A falu főbb utcáit végigjárva elkeserítőnek látszik a helyzet, nem túlzás azt állítani, alig van olyan ház, amit ne csúfítana el pár repedés. És ezek a repedések nem a vakolaton futnak, hanem ujjnyi vastagságú rések keletkeznek a téglák közt végig a falban, néhol a szobákba is belátni.

Reménytelen küzdelem?

Több házba is betérünk, hallgatjuk az idős helyiek panaszát, és elképedve nézzük, miképp megy megállíthatatlanul tönkre életük munkájának gyakorlatilag egyetlen gyümölcse. A helyzet szinte minden háznál ugyanaz: a nagy nehezen, hitelből felépített családi ház reped széltében-hosszában, a javítás súlyos százezrekbe, olykor millióba kerül, sokan nyugdíjas korukra kénytelenek újabb hitelt felvenni a bankoktól. És ha sikerül is megfoldozni a falakat, csak ideig-óráig tart: jönnek új repedések, a ház egy másik sarka kezd leválni - a küzdelem reménytelennek látszik.

Egy Béke uctai idős asszony körbevezet a pár évvel ezelőtt alul és fölül vaspántokkal összefogott házában. A nappaliban mutatja, hogy a tévé mögött friss repedés húzódik. "Valamelyik éjjel riadtunk arra, hogy pukkant a fal" - mondja, és hozzáteszi, hogy két héttel ezelőtt volt a fia lagzija, a videófelvételen jól látszik, hogy a repedés akkor még nem volt ott.

Kívülről is megmutatja házának falait: mind a négy oldalon ijesztő repedések futnak, a tetőtől az alapig, és ami az igazán félelmetes, vízszintesen saroktól sarokig, és átlósan is esik szét a harmincéves épület, amivel húsz évig semmi baj nem volt. Az egyik repedésbe bedugja az ujját, és mutatja, hogy belátni egészen a fal belsejébe.

Gyűrődő ablakkeret

Még három házba benézünk, a helyzet mindenütt siralmas. Egész szobák készülnek leválni, a feszülő ablakkeretekben törnek az üvegek - az egyik házban már plexit raktak az ajtóba, az bírja a gyűrődést -, aládúcolt szobákban próbálkoznak a lakók védekezni a réseken betóduló hideg ellen. Egy idős férfinél a repedt padlójú konyhában szerelmi bánatról szóló falvédő, utolsó sora: "így nem érdemes élni". A ház egyedül élő lakója csendesen rábólint, amikor mutatjuk a szívszorító szavakat.

Arról, hogy igazuk van-e a medgyesbodzásiaknak, és tényleg a kutak okozzák a bajt, megoszlanak a szakértői vélemények. "Volt olyan szakértő, még 1994-ben, aki négy különböző szakvéleményt adott a megrendelőknek, és ez csak akkor derült ki, amikor leültünk egyeztetni, és mindenki más mondott ugyanannak a szakvéleménynek az alapján" - mondja Krucsai József.

Csak itt duzzad az agyag?

Négy iratfűzőnyi levél, szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás gyűlt eddig össze, statikusok, környezetvédelmi és vízügyi szakértők, ingatlanosok, hidrogeológusok tollából. Vannak olyan szakértők, akik a medgyesbodzásiakhoz hasonló véleményen vannak. Mások viszont arra vezetik vissza a problémát, hogy a falu alatt, a 60-80 centis termőföldréteg alatt úgynevezett duzzadó agyag húzódik 0,6-5,5 méteres vastagságban, és ennek az agyagrétegnek a talajnedvesség hatására bekövetkező tágulása-zsugorodása okozza a károkat.

Igen ám, csakhogy ha ez igaz lenne, akkor itt az elmúlt 150 évben már nem egyszer, nem kétszer meg kellett volna roppanniuk a házaknak, érvelnek a helyiek, és azt is megjegyzik, hogy az ország síkvidékeinek túlnyomó részén ugyanilyen a talajszerkezet, és máshol mégsem süllyednek a falvak, városok, nem repedeznek a házfalak.

Vagyis már ez sem igaz: a legutóbbi felmérések szerint az ittenihez hasonló probléma most már tizenegy településen jelentkezett. Amiben ez a tizenegy község megegyezik: mind az úgynevezett Maros-hordalékkúpon fekszik, abban a térségben, ahol az ország egyik legjobb minőségű ivóvizét lehet kinyerni a földből. Ennek a hordalékkúpnak a közepén van Medgyesbodzás, nem meglepő, hogy a problémák itt a legsúlyosabbak.

Víz, gáz, kőolaj

A helyzetet a bodzásiak szerint tovább rontja, hogy a település határától nagyjából tíz kilométerre kőolaj- és gázkutatást, -kitermelést végzett a Mol (1967 és 1988 között hat próbafúrás volt a térségben, ebből négy bodzási, egy-egy csanádapácai és medgyesi területeken). Ezzel a véleménnyel sincsenek egyedül: olyan szakvélemények is vannak, amelyek a cég tevékenységére, pontosabban a 2000-ben bekövetkezett pusztaszőlősi gázkitörés hibás elfojtására vezetik vissza a 2004-2005-ben és idén jelentkezett károkat (tény, hogy az említett tizenegy község túlnyomó többségét a Mol kutatási tevékenysége is érintette).

A károkozást persze senki sem akarja vállalni, és mindenkinek van olyan szakvélemény a birtokában, amely szerint ő nem tehet arról, hogy a falu lassan elsüllyed. A megoldás talán az lenne, ha az önkormányzat egy próbapert indítana, mondjuk. "Egy ilyen perben nekünk kellene megfizetni a szakértői véleményeket, márpedig csak egy megfigyelőkút fúrása és a környezetvédelmi kútfúrások vizsgálata nyolc-tízmilliós nagyságrend lenne. Az összes szakértői költség akár harmincmillióba is kerülhet, ennyi pénzünk pedig nincs" - mondja az évi 250 millió költségvetésű, idén 54 milliós hiánnyal küszködő település alpolgármestere.

A település még a kilencvenes években kapott egyszer húszmilliót a helyreállításra és egy talajmechanikai szakvélemény elkészíttetésére a megyétől, azóta egyszer kaptak még ötmilliót. "Az a pénz elment gerendákra, vasakra, ácskapcsokra" - panaszkodnak a helyiek, akiknek leginkább az fáj, hogy úgy érzik: senki sem törődik velük. "Azért dolgoztunk, hogy legyen házunk, hogy ki tudjuk fizetni az OTP-jét, most meg azért, hogy ne dőljön össze" - panaszkodnak.

Az országgyűlési képviselőjük semmit nem tett - "a Jóska [Karsai József, MSZP] csak búzát égetni tud", mondják -, de hiába írtak levelet a kormányfőnek és az akkor még belügyminiszter Lamperth Mónikának is. Utóbbiról mondják: "Amikor eljött kampányolni Orosházára, kértük, hogy jöjjön át, de nem volt félórája erre a néhány kilométeres kitérőre."