Ha per, akkor legyen per?

Két háziasszony egyszerre ér a zöldséges stand utolsó szem citromjához. Hogyan döntsön az eladó közöttük? Ha jó mediátor, megkérdezi tőlük, mire akarják használni. Előfordulhat, hogy az egyiknek sütéshez kellene, a másik pedig koktélt készítene belőle. Tehát az egyiknek a citrom héjára, a másiknak a levére van szüksége. Ezzel a példával érzékelteti a mediáció lényegét Virág András a Lege Artis mediátor-trénere. A konfliktust tehát azok oldják meg, akikre tartozik, a mediátor csupán segítséget nyújt ehhez, válaszokat, ötleteket nem adhat.

.

Beszélgetni tudni kell

A mediációs eljárás három szakaszból áll. Az első az előkészítés, amikor a konfliktusban álló felek felkeresik a mediátort, ismertetik problémájukat, a mediátor pedig elmondja nekik, mire számíthatnak a mediáció során.

A második az ülés egy elterjedt és bevált módszer szerint zajlik. A felek megismerik a beszélgetés szabályait, majd aláírják a formai kereteket rögzítő dokumentumokat. Például mindenkinek rendelkezésére áll 10 perc, amikor elmondhatja saját olvasatát a konfliktusról, és ekkor nem vághatnak egymás szavába.

Ezeknek a szabályoknak köszönhetően a felek gyakran a mediáció során hallgatják végig először egymást, meséli Lovas Zsuzsa pszichológus, a Lege Artis munkatársa.

A mediátor a felek meghallgatása után kérdéseket tehet fel, hogy az érzelmek és a tények, illetve a konfliktus részproblémái világosabban elkülönüljenek. A felek által elmondottak alapján témákat javasol, amelyek megtárgyalása esélyt adhat a konfliktus feloldására, de a felek a témák megjelölésben is együtt döntenek.

A vitatott témák megbeszélése során a mediátor egyik feladata, hogy a beszélgetést a megoldáskeresés felé irányítsa, de nem tehet javaslatokat, hagynia kell, hogy a felek maguk jussanak megállapodásra.

A megállapodást végül írásban rögzítik és ha a felek megszegik, bírósághoz fordulhatnak.

A mediáció harmadik fázisa az utánkövetés, melyre az ülés után 4-6 héttel kerül sor. Az esetek többségében kedvezőek a tapasztalatok, a felek betartják a megállapodást. Lovas Zsuzsa szerint ez nem csoda, mivel az érintettek maguk találták ki a megoldást, nem egy harmadik személy döntött helyettük.

Gyorsabb és olcsóbb

A mediáció a bíróságokat tehermentesíti, és a hosszas pereskedés kiváltására alkalmas módszer a pénztárcákat is kíméli.

Virág András szerint a gyakorló bírák körében támogatott a mediáció, mert - ahogy néhányuktól hallja - az ő döntésük soha nem lehet olyan jó, mint amit a felek maguk alakítanak ki.

Ezt erősíti meg Fellegi Borbála kriminológus kutatása is: "az ügyészek és a bírák jelentős része támogatja a mediálást, mert csökkenti az ügyszámot, és a bűnismétlés megelőzésében is fontos szerepe lehet. Nem jelent problémát számukra az sem, hogy a hatalom kikerül a kezükből, hiszen az ügy megoldása a feleknek fontos."

Több országban már felismerték a mediáció anyagi előnyeit, ezek közül több államban kötelező részt venni alternatív vitarendezésen, mielőtt bírósági perre kerülne sor.

Majd a bíró megmondja!

Nálunk miért nem ismert a mediáció, és miért nem alkalmazzuk több területen?

"A mediáció angolszász eredetű. Abban a kultúrában régi hagyományai vannak a demokráciának, az egyéni és a közösségi felelősségvállalásnak. Ezzel szemben Kelet-Közép Európában inkább a paternalista szemlélet jellemző, majd állam bácsi elintézi, a bíró megmondja" - válaszolja Lovas Zsuzsa.

Virág András szerint ezt a szemléletet nehéz megváltoztatni. Ennek egyik legfontosabb eszköze lenne, ha kötelező lenne legalább megpróbálni a mediációs eljárást, az önkéntesség pedig a megegyezésre korlátozódna.

Fellegei Borbála is úgy gondolja, meg kell tanulnunk, miként vállaljunk felelősséget döntéseinkért és tetteinkért. "Amikor az emberek azzal a kérdéssel szembesülnek, hogy mi az ő személyes felelősségük a konfliktus kialakulásában, a válaszokban elsősorban a másik ember felelősségére hivatkoznak." Ezért szerinte a büntetőügyekben alkalmazott mediáció egyik előnye, hogy az elkövető szembesül tettének következményeivel és megismeri az ügy áldozatát, károsultját".

Szemtől szembe

A felelősségvállalás megtanulása hosszú folyamat, ezért oktatási kérdés is. Már Magyarországon is vannak olyan oktatási programok, amelyekben erre a szemléletre építenek. A Zöld Kakas Líceumban például olyan fiatalokat tanítanak, akiket már több oktatási intézményből eltanácsoltak. Az iskolában alkalmazott Szemtől szembe program legfontosabb nevelési elve, hogy a szabályok nem üres normák, áthágásuk a közösség többi tagját sérti. Az ilyen esetekben az érintett csoport, az osztály vagy akár az egész iskola megbeszéli, mit lehet tenni a probléma megoldása érdekében. Akár a házi rendet is újrafogalmazzák a gyerekekkel együtt, így a szabályokat magukénak érzik és jobban betartják.

Ki lehet mediátor

A 2007-ben elfogadott törvény szerint a mediációhoz nem szükséges szakirányú végzettséget szerezni. Az országos névjegyzékbe azok kerülhetnek fel, akik diplomával és szakterületükön 5 éves gyakorlattal rendelkeznek.

Szakemberek véleménye szerint azonban speciális képzés nélkül szinte lehetetlen helyesen mediálni, mert pusztán a józan eszére hallgató moderáló sok hibát követhet el. A mediáció egy technika, amit el lehet sajátítani. "Én is tudok fűrészelni, meg az asztalos is, de ő mennyivel jobban" - mondja Lovas Zsuzsa.

Nehéz tehát mediátori szerepbe bújni szakképzés nélkül. A szociális munkásoknál rendszerint túl nagy hangsúlyt kap az empátia, az ügyvédek szemléletére pedig az egyik fél érdekeinek képviselete és a győztes-vesztes játszma jellemző. Lovas Zsuzsa szerint azonban a pszichológusnak sincs könnyű dolga mediátorként, mert ők meg mindenáron feltárni akarnak. Ennek ellenére csak a pártfogó felügyelőknek kötelező képzésen részt venni. Azonban a jogászok között is vannak a mediációnak elkötelezett hívei, a Jogász Kamarának működik például Mediátor Kollégiuma.