Menekültrulett

2003.06.29. 17:00
Miért bírálja a magyar menekültügyet több nemzetközi szervezet? Tudósítónk fegyvert követelő szudániaktól, hawaii inges kubaiaktól és az osztrák Milán bácsitól értesül arról, hogy a menekültek helyzetét azok próbálják megoldani, akiknek a távoltartásuk lenne a feladata.
A menekülteket elképzeléseimmel ellentétben végül is nem hevenyészett sátrakból összerótt táborban találtam, hanem rácsos ablakokkal ellátott, laktanyaszerű épületben, amelynek félhomályos tévészobájában láthatóan a genfi konvenció szövegének értelmezése a legnépszerűbb elfoglaltság.

Tekintse meg fotóinkat
A menekültigazolványa szerint William Fang névre hallgató, huszonkilenc éves fekete fiú indulatosan olvas az előtte heverő könyvből, majd felcsattan: "A hivatalnak kötelessége lenne eldönteni, hogy befogad-e, vagy ha nem, küldjenek vissza Szudánba! De így nem tarthatnak éveken keresztül" - mondja jó angolsággal.

Szomáliai és kubai társai figyelik, mit szólok mindehhez, nekem pedig az újságírói pártatlanság álarca mögé kell rejtenem, hogy szólni sem tudok. Nem világos számomra, miért tartja a Belügyminisztérium illetékes hivatala éveken keresztül fogdában, vagy egy napnál hosszabb időre csak eltávozási engedéllyel elhagyható közösségi szálláson a menekültstátuszért folyamodókat. Vagy mi alapján hoznak egyszer pozitív, leginkább azonban elutasító határozatot. Kísérőim, a Menedék egyesület két munkatársa szerint ezzel rövid idő alatt sikerült megtapasztalnom a magyar menekültügy egyik fő problémáját.

Rulett

A menekültügyi rendszer működésének alapelveit ugyanis a balassagyarmati közösségi szállás és fogda intézményéig tartó másfél órás út alatt sem értettem meg, pedig nekem két elkötelezett szociális munkás magyarázta a helyzetet, és mindezt ráadásul az anyanyelvemen.

Mikor feltűntek Balassagyarmat házai, egyfajta menekültügyi rulett képe rajzolódott ki előttem, melynek végcélja mind a rulett golyók mind a játékosok számára ismeretlen. A szerencse dönti el például, hogy a menekült státuszért folyamodóval a menekültügyi eljárás keretében foglalkoznak, és egy viszonylagos szabadságot biztosító szállón kap elhelyezést. Vagy - ha előbb botlik az erre szakosodott határőrökbe, mintsem megtalálná az illetékes hivatalt - az idegenrendészet veszi kezébe az ügyét, míg őt magát, a biztonság kedvéért fogdába zárják.

Kreativitás

A hivatali gépezettől persze idegen ez a fajta esetlegesség, ezért a hatóság kreatív módon igyekszik egységesíteni az ügymenetet: a menekültügyi hivatalok előtt - például Debrecenben - határőrök várták a szerencsés véletlenek folytán odáig eljutottakat, hogy igazoltatás után az idegenrendészeti eljárás katonásabb medrébe tereljék a menekültstátuszért folyamodókat - villantottak fel egy jellemző esetet a Menedék munkatársai.

A gyakorlat magyarázatát azonban hiába firtattam. Mészáros Attila szerint a magyar menekültügy egyik alapvető sajátossága a rendészeti szemlélet. Noha ez nem feltétlenül következik a jogszabályokból, a kérdéssel foglalkozó szervek mégis hajlamosabbak idegenrendészeti útra terelni az ügyeket.

Sikerrel, hiszen kellő szűklátókörűséggel a menekültek az esetek legnagyobb részében valóban tekinthetők törvénysértőknek is. Legtöbben ugyanis illegális úton, papírok nélkül lépnek az országba. "Háborús és válságzónából menekülve azonban az lenne a rendhagyó, ha az ember szabályos útlevéllel felszerelkezve hagyná maga mögött hazáját" - tágított egy kicsit a nézőponton Gyékis Roland.

Üldözöttségi igazolás

A menekültekkel foglalkozó BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal azonban a menekültté nyilvánításhoz papírokat kér, így William Fang például nem tudja bizonyítani szudáni üldöztetését. "Iratokkal kellene alátámasztanom, hogy a vallásom miatt veszélyben voltam otthon. De melyik szudáni hivatalban adnak ki nyilatkozatot arról, hogy engem hátrányosan kezelnek, sőt az életemet is veszélyeztetik, mert keresztény vagyok?" - meséli felháborodottan a Monthy Python-filmbe illő szituációt az itt tartózkodása alatt a magyar nyelvet is elsajátító férfi.

"Nem csak a papír segít." - veti közbe a rácsos ablak előtt ülő, mélyhangú szomáliai. Egy csecsen táborlakó azért kapott menekültstátuszt, mert jól látható lövés volt az arcán. A bátyja viszont - aki ilyen bizonyítékkal nem rendelkezett - nem részesült a magyar állam védelmében - meséli. "Ha meg szeretnénk menekülni az otthonunkban pusztító háború elől, meg kell sebesíttetnünk magunkat, vagy egy elismervényt kell kérnünk a népirtást felügyelő minisztériumból" - foglalta össze a találóan a megoldásokat a másfél éve magyarországi táborról táborra vándorló szomáliai.

Létezik persze egy, a világ helyzetét felölelő információs adatbázis is, tudom meg később, de eszerint Szudán például nem minősül veszélyes zónának. "Küldjenek vissza" - mondja Fang - "de akkor fegyvert is kérek, hogy meg tudjam védeni magam".

Ellenőriz-begyűjt-visszatart

Klikk a képre
A menekülteket alapállásban bűnözőként kezelő politika első pillanatban a menekültügy megoldásának is tűnhet, hiszen az illegálisan érkezőket az erre szerződtetett emberek összegyűjtik, majd szabványborítékban visszaküldik rendeltetési helyükre.

A probléma abból adódik, hogy hazánk is aláírta az 1951-es genfi egyezményt, amely szerint a menekült nem küldhető vissza abba az országba, "ahol élete vagy szabadsága faji, vallási okokból, nemzeti hovatartozása miatt, vagy abból az okból van veszélyeztetve, hogy bizonyos társadalmi csoporthoz tartozik, vagy bizonyos politikai véleményt vall".

Így a hatóságnak valamit mégiscsak kezdeni kell a válságzónákból érkezőkkel. A BM BÁH a közösségi szállókat azonban a határőrség területén működteteti, annál a szervnél, amely feladata szerint ellenőriz-begyűjt-visszatart. A határőrségtől viszont annyira lenne idegen az érdekképviselet, megoldáskeresés és gondoskodás, mintha a gyorshajtásért büntető rendőr zaklatott idegállapotunk felől érdeklődne.

Tudathasadás

A szituáció idegen magától a határőrségtől is, ám azért érzékenyebben érinti a menekülteket. A Jugoszláviából érkezett Milán bácsi például nem járta volna be öt év alatt az ország táborait és fogdáit, nem mesél nekem a közben kitört fogairól és beszerzett TBC-jéről, ha van, aki odafigyel panaszára, miszerint neki már elismert menekültstátusza van Ausztriában. A Menedékes Gyékis Roland volt az, aki előásva az aktáit leellenőrizte a sztorit, és kapott pozitív visszajelzést az osztrák féltől.

"Azok, akiknek viszont itthon kellene megoldani a helyzetüket, nem sok jóban reménykedhetnek. Nincsenek hosszú távú tervek vagy hatékony integrációs program"- véli a civil szervezet munkatársa, miközben körbevezet a közösségi szálló négy-hat emeletes ággyal berendezett szobáin.

Pénznyelő

A helyzet a menekültek mellett a rendszerbe folyamatosan pénzt ölő állam számára sem előnyös. A BM BÁH egy előadásából következtetve a Menedék úgy tudja, az állam átlagosan napi 3500 forintot fordít egy emberre. Az egyesület szerint azonban hatékonyabb lenne az összeg egy részét támogatásként kifizetni. A pénzzel és a munkavállalási lehetőségek könnyítésével az itt tartózkodók önfenntartóvá válhatnának, így csökkentve a költségvetés terheit. Nem mellékes az sem, hogy a foglalkoztatás elejét venné a bezártság miatt szükségszerűen fellépő pszichés problémáknak és a későbbi beilleszkedési nehézségeknek is.

Az ország pénzügyi mérlegét összességében mégsem borítja fel a döcögő rendszer, mert a menekültek, ha tehetik, végül elmenekülnek a kilátástalan helyzetből. Jobb híján továbbra is illegális úton.

Így lehet, hogy mostanában - mint azt a Menedék munkatársaitól megtudtam - egy időben legfeljebb 800 menekült tartózkodik az ellátórendszerben. Elgondolkoztató, hogy később az is kiderült, nagyjából ennyi az üggyel foglalkozó BM BÁH dolgozóinak száma is.

A BM BÁH Észak-magyarországi Regionális Igazgatójának megjegyzései
A közösségi szálláson [...] olyan külföldieket helyeznek el, akik idegenrendészeti eljárás alatt állnak, de kiutasításukat valamilyen okból nem lehet végrehajtani (nincs útlevelük, nincs repülőjegyük), vagy "befogadott" státuszban vannak. Ez a státusz azt jelenti, hogy menedékjogi kérelmüket a menekültügyi hatóság elutasította, de nincs olyan biztonságos harmadik ország melybe vissza lehetne küldeni őket.

Az idegenrendészeti törvény szerint a befogadottak a jogszabályban foglaltak szerint (8/1999. SzCsM rendelet munkát vállalhat. Ezt még egyetlen olyan külföldi sem kérelmezte, akik a közösségi szálláson kerültek elhelyezésre. Elhelyezkedésüket nyelvi, szakképzettségbeli hiányosságok is nehezítik, melyet még a térség munkaerő-piaci helyzete is súlyosbít. Ezen a területen a külföldiek integrációja terén kell javítani a helyzeten.

A befogadottak részére (három hónapot meghaladó tartózkodást követően) a Hivatal havi 2.500.- Ft költőpénzt ad, a teljes ellátáson túl.

2003. szeptember 1-től be fogjuk zárni ezt a szállást és - 170.000.- EU-s PHARE támogatásból - teljes mértékben felújításra fog kerülni. Megjegyezni kívánom, hogy felújításra fog kerülni a Nyírbátori, és a Nagykanizsai közösségi szállás is.