Fodorban bíznak a szocialisták

Miközben a posztkoalíciós korszakra készül az MSZP, azért még él benne a remény, hogy vagy összekovácsolható egy új alapokra helyezett koalíció, vagy markáns együttműködési szerződést köthet a szabad demokratákkal. Illetve egy harmadik verzió is forog, miszerint az egyik SZDSZ-s prominens szállítna vagy fél tucat stabil támogatót az önállóan kormányzó szocialistáknak. A három verzió közös nevezője, hogy Kóka János jelenlegi SZDSZ-s elnöknek nincs helye a kormányzati nap alatt.

Több verzió

Az első változat az SZDSZ Országos Tanácsának szombati döntése után valóban nem tűnik többnek, mint reménynek. Azt feltételezi, hogy a baloldalon puszta árulónak emlegetett Kóka elbukik a szabad demokraták tisztújításán, és például a korábbi koalíciós súrlódásokat jól kezelő Kuncze Gábor, esetleg Szent-Iványi István kerül az SZDSZ élére. Ebben az esetben persze alaposan átszabnák koalíciós szerződést, s vélhetően csupán egyet, a környezetvédelmi tárcát tarthatnák meg a szabad demokraták.

Nyilvánvalóan nem csak a szabad demokrata kormányzati gárda változna, kinyílna például Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének kérdése is. (A kormányfő egyébként korábban deklarálta, hogy ha egy új program ára az ő távozása akkor, megy.) Ám, hogy mennyi a valóságtartama ennek a forgatókönyvnek, az csak az SZDSZ második, nyári küldöttgyűlése után derül ki.

Sokkal reálisabb változat az, miszerint a két pártnak dűlőre kell jutnia a parlamenti együttműködés keretiről. Az Index úgy tudja: a szocialisták azt szeretnék, hogy ne a pártok, és ne is a frakciók tárgyaljanak egymással, hanem az MSZP-t a választmány képviselje, az SZDSZ-t pedig az országos tanács. A formális magyarázat igen egyszerű: a konzultációkat a két párt „parlamentje” folytathatja le, így döntésük legitimitását senki nem kérdőjelezheti meg.

A háttérindok már összetettebb. Ha a frakciók egyeztetnek, akkor Lendvai Ildikó és Kóka János beszélget. Ha a pártok kontaktálnak, akkor Gyurcsány és Kóka ül egymással szemben. Márpedig kemény a szocialista szándék, hogy Kókának ebben a folyamatban nem osztanak lapot. Igaz, Gyurcsány Ferencnek sem, persze az nem mellékes, hogy a miniszterelnök önként vonta ki magát a konzultációs körből, mondván: személye ne legyen a megállapodás gátja.

MSZP-s megosztási kísérlet

A harmadik opció az MSZP önálló kormányzati menetelése. Ám az Index úgy tudja, hogy ez a masírozás nem lenne magányos. Lapunk több szocialista forrásból származó információi szerint Fodor Gábor megkereste Lendvai Ildikót, s azt ígérte, hogy amennyiben az SZDSZ kiugrik a koalícióból, 5-8 szabad demokrata folyamatos szavazatát képes biztosítani. Ennek formáját egyelőre a szocialisták sem képesek értelmezni, az egyik lehetséges opció, hogy Fodor netán a szakítaná az SZDSZ-frakciót. Illetve, egyes baloldali prominensek kétlik, hogy Fodor valóban képes-e szállítani a támogatást. Fodor környezetéből ráadásul határozottan visszautasították ezt az opciót, és azt mondták, ez az MSZP megosztási kísérlete, aminek nincs realitása.

Persze nem csak az SZDSZ-nek kell párton belül kezelni a kialakult helyezet, így az Index információi szerint kongresszusra (ne adj’ isten, pártértekezletre) gyűlnek a szocialisták, az Index információi szerint akár a szabad demokrata küldöttgyűlés másnapján, április 27-én. Hogy mi kerüljön napirendre, arról azért szórnak a vélemények, sokak szerint hiba lenne csak a kormány programjának jóváhagyására szorítkozni. Foglalkoznának például azzal, miképp szívhatja fel magát az MSZP a választásokra. Ez vélhetően nem megy hatékonyságjavító alapszabály-módosítás nélkül. (Emlékeztetőül: a korábbi, az országos központ hatalmát növelő javaslatotokat a szoci küldöttek 2007 februárjában visszadobták.)

Kongresszus kongresszus hátán

Mindenesetre most arról gondolkodnak az MSZP-ben, hogy a helyi erők számára világossá kell tenni: a kormányzat működéséből nem profitálhatnak, helyben kell harcolniuk, ehhez a politikai küzdelemhez pedig az országos vezetés biztosítja a pénzt, paripát, tudást. Persze felügyeletet is rendelnének mellé, például regionális, ellenőrzési joggal bíró igazgatóságok formájában. Egyesek szerint a kongresszuson a személyi kérdésekről sem kellene hallgatni. Ez praktikusan annyit tesz, hogy a küldöttek kezdeményezhetnek egy újabb kongresszust, mégpedig tisztújítót, amit a helyi területi szervezetek vérfrissítése előz meg. (Kapásból egy ilyen tanácskozáson csak miniszterelnököt lehet váltani.)

De azt éppen nem akarnak a szocialisták. Legalábbis a frakció és az elnökség tegnapi és mai ülésein összezártak a testületek Gyurcsány Ferenc mögött. (Szerintük sem SZDSZ-es zsarolás nem menesztheti, sem a saját akarata. És az Index információi szerint igent mondtak politikájára is, aminek lényege: nem elegendő a technikai kormányzás, az ügyek puszta menedzselése, ehhez Gyurcsány szerint nem kell Gyurcsány. Csak akkor van rá szükség, ha a mérésékelt (bársonyos) reformokat is igényli a baloldal. (Erre egyébként egy név nélkül nyilatkozó SZDSZ-es poltitikus azt mondta, "Mi a lófasz az a bársonyos forradalom?!")

Új alapok

Olyan változásokat, amelyek nem vonnak ki újabb pénzeket az ellátó rendszerekből, például az oktatásból. Egy konkrét példa: miután a nép kiszavazta a tandíjat, az erre a tarifára épített teljesítmény-elismerési rendszer kihullott a felsőoktatásból. A kormány most úgy tervezi, visszaemeli, mégpedig a rektori konferencia javaslatai alapján. Ugyanis most, ha egyszer valaki bekerült az államilag finanszírozott képzésbe, nyugodtan lógathatja a lábát. Az új tervezet szerint viszont mindenkit az állami finanszírozású képzésre vennének fel, és első éves teljesítménye alapján ajánlja majd fel a hallgatónak az intézmény, hogy az „államiban”, vagy a költségtérítéses képzésben folytatja.

A mértékletesség egyébként már az egészségügyi törvényben is tetten érhető, a frakció és az elnökség elfogadta, hogy ne vonják vissza a jogszabályt, csak azon passzusait függesszék fel, amelyekben szerepet kap a magántőke. Most a jogszabályt szakértők fésülik át, s ezután a kormány által átírt törvényt társadalmi vitára bocsátják, majd a beviszik a javaslatot a parlament elé. Amíg azonban a parlament rá nem bólint az új pénztári szabályozásra, alapvetően a jelenleg elfogadott törvény van hatályban. (Ebben a megoldásban az a szép, hogyha népszavazásra bocsátják a „ki a magántőkével az egészségbiztosításból” kérdést, az MSZP is bátran beleállhat az igenekbe, aztán vetélkedhetnek a pártok, melyikük hány igent könyvelhet el magának.)

MSZP: Az SZDSZ megszorítana

Mindenestre az oktatásban és az egészségügyben is a fő irány, hogy a jövőben nem kurtíthatja költségvetésüket a kabinet. Épp ezért az MSZP - ahogy mondják - szembe megy azzal a jelenleg Kóka Jánosnak tulajdonított javaslattal, miszerint mintegy ötödével, 2500 milliárd forinttal szükséges csonkolni a központi büdzsé kiadásait. (Ez az összeg mintegy egy évnyi nyugdíj.) Ezt - hogy az SZDSZ ennyivel csökkentené a kiadásokat - a szocialisták állítják, az SZDSZ szerint ez az összeg eddig egyedül Simor András jegybankelnök álláspontjában jelent meg, ők nem mondtak ilyet.