A szocialisták oszlopai

Merőben más hangulat jellemezte az előző parlamenti ülésszakot lezáró szocialista frakcióülést és a hétfőn startoló országgyűlési időszakot megnyitó hétvégi tapolcai képviselői tanácskozást. Míg a Gyurcsányt az őszödi beszéd kiszivárgásának máig megfejtetlen körülményei miatt bíráló beszédek akkor vastapsot kaptak, most pénteken és szombaton békésen üldögéltek a honatyák. Nem véletlenül: Gyurcsány a közelmúltban regionális frakcióülésekkel roadshow-zta végig az országot, és az ott elhangzottak tanulságát leszűrve szombaton azt mondta, amit hallani akart a képviselőcsoport. (Illetve most fordult elő először, hogy a miniszterelnök nem tolta le a honatyákat, hogy nem dolgoznak kellő intenzitással.)

Mindenestre érdekes kétarcúság jellemzi majd az őszi parlamenti ülésszakot, hisz egyszerre osztja meg és zárja össze az MSZP-t a következő fél év - a parlamenti reformmenetelésben vélhetően jócskán egymásnak feszül majd frakció és kormány, míg a népszavazási kampány miatt kénytelen lesz vállvetve küzdeni a kabinet, a képviselőcsoport és a párt. Az viszont kérdéses, hogy most mekkora teljesítmény vehető ki a tavaly tavasszal még csúcsformát futó MSZP-ből. Ugyanis furcsa ellentmondás jellemzi a baloldalt: egyrészt nem változott semmi, másrészt minden megváltozott. A szocialisták oszlopai az utóbbi 6-8 évben ugyanazok, legföljebb magasságuk és vastagságuk módosult a 2006-os országgyűlési választások óta.

Gyurcsány Ferenc

"A vízen is tud járni" - hitték Gyurcsány Ferencről a tavalyi választási győzelem után a szocialisták. Aztán alig egy hónap múlva már nem hitték annyira - a tavaly májusi balatonőszödi frakcióülésen nehezményezni kezdték a népszerűségvesztő változásokat. Elhallgattatásukra akkor még elegendőnek bizonyult az ominózus beszéd. Aztán ahogy felpörgött a reformtempó, úgy nőtt az ellenérzés. A frakció azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy kirekeszti a képviselőket a döntéshozatali mechanizmusból, és gombnyomó mamelukokká fokozza le őket. A morgás novemberben csapott át tettekbe, amikor a frakció először tett keresztbe egy kormányzati javaslatnak, és megakadályozta - a számos helyi szocialistának és képviselői kampányfőnöknek munkát adó - kistérségi megbízotti hálózat megszüntetését.

A kormányzás azért döcögve tovább dübörgött, az MSZP-t (részben) a februári kongresszus kötötte le. Lendvai Ildikó frakcióvezető hiába kapott jelöléseket a pártelnöki posztra, visszautasította a felkérést, a kormányfő pedig ultimátummal lepte meg a kongresszust: vagy legalább 75 százalékos többséggel ültetik az elnöki székbe, vagy kereshetnek új miniszterelnököt. A párt értette az ukázt, az viszont kiderült, hogy kényszerbizalomról volt szó. Az elnököt ugyanis elfogadta a párt, de pártreformjának keményen centralizáló pontjait - például, hogy a helyi szervezetek döntéseit az elnökség könnyűszerrel felülírhatja - visszadobta. (Ráadásul a gyurcsányi politika támogatására életre hívott Progresszív Platform sem volt képes hatékony háttérbázist létrehozni a pártban. A platformok közül rendületlenül a Kiss Péter vezette Baloldali tömörülés viszi a prímet.)

Ennek ellenére Gyurcsány formalizálhatta az országgyűlési kampány alatt kialakult gyakorlatot, miszerint mindössze alig féltucat ember (Gyurcsány, Kiss Péter alelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezető, Szekeres Imre elnökhelyettes, Simon Gábor választmányi elnök, Ujhelyi István alelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezető, Veres János pénzügyminiszter) határoz az ügyekről.

Azonban hiába fogta feszesebbre a gyeplőt Gyurcsány a pártban, a kormányzás (lásd: egészségügyi reform, ingatlanadó) tovább amortizálta frakcióbéli súlyát. Az egyre erősödő belső nyomás, illetve a nyilvánosság várakozása miatt kénytelen volt megforgatni kabinetjét. De rá kellett döbbennie, hogy csak akkor vezényelheti le sikeresen a kormányváltást, illetve viheti végig a ciklust, ha szakít az egyszemélyes hatalomgyakorlással, és szövetséget köt Lendvai Ildikóval és Kiss Péterrel. Bár utóbbi a miniszterelnök egyik legfontosabb bizalmasát, Szilvásy Györgyöt váltotta a kancellária élén, a hármas egység eredményeképpen Gyurcsány legalább emberei arcát megtarthatta: Szilvásy a titkosszolgálatokat felügyelő miniszterré bukott, az Államreform-bizottságot irányító Draskovics Tibor a közigazgatás végrehajtásáért felelős tárca nélküli miniszterként folytathatta - igaz, Kiss alárendeltségében. Mindenestre a jelek szerint beállt a status quo, Gyurcsány primátusát most senki sem vitatja (ez vélhetően a 2009-es EP-választásokat követő kongresszusig így is marad.)

Szekeres Imre

A párt elnökhelyettese az országgyűlési választási kampányban még "tündökölt", Szigetvári Viktor kampányigazgatóval szinte minden területi, helyi szervezetet végigjárt. A bukott önkormányzati választás után ő sürgette legerőteljesebben a zakó okainak feltárását - nem sok sikerrel. Gyurcsány talán legfőbb belső ellenzékének tekintette, de megkerülni nem tudta. Információink szerint a külügyi tárcát is kiszemelték neki, hadd legyen minél többet külföldön, de ez a terv végül az SZDSZ miatt hamvába holt. A végül honvédelmi miniszterré emelkedő Szekerest a miniszterelnök a pártban is gyöngíteni kívánta.

A pártreform eredeti elképzelései létrehoztak volna egy ügyvezető elnöki posztot (Juhász Ferenc töltötte volna be), ami eljelentéktelenítette volna Szekeres elnökhelyettesi funkcióját. A kísérlet elbukott. Viszont Szekeres így sem maradhatott egyedüli elnökhelyettes, a kongresszus Juhásznak is megszavazott egy ilyen pozíciót. Ez azonban nem jelentette Szekeres gyengülését, ugyanis az MSZP kongresszusa a legfontosabb kérdésekben kétharmados többséggel dönt, márpedig az elnökhelyettes egyharmados támogatást bármikor szerez, így erős maradt a zsarolópotenciálja. Amit a kormányzati politikában is érvényesített, például sikerrel verte vissza az Állami Egészségügyi Központra ácsingózó egészségügyi tárca törekvéseit, és tartotta sikerrel az intézményt a Honvédelmi Minisztérium fennhatósága alatt.

Egyes vélekedések szerint azonban a kormányátalakításkor gyengültek a pozíciói, ugyanis leválasztották róla a szövetségesének tekintett Lamperth Mónikát. Ha az önkormányzati és területfejlesztési tárca vezetőjét simán megpróbálják lecserélni Bajnai Gordonra, Szekeres megvédte volna. A miniszterelnök azonban a szociális tárca élére buktatta Lamperthet, és ezzel Szekeres erőköreiből a sajátjába húzta át a miniszter asszonyt. Ettől azonban Szekeres maradt ami volt: az MSZP egyik súlyos szavú, megkerülhetetlen - ellenzéki - figurája.

Puch László

A kilencedik pártpénztárnoki évét taposó Puchra elvileg nem lehet panasz, hisz sikerrel gazdálkodta ki az országgyűlési kampány költségeit. de az MSZP megújítását hangoztató Gyurcsány egyértelműen deklarálta: választott pártpénztárnokra nincs szükség, majd az elnökség kijelöl valakit erre a feladatra. Akadt is egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy Puch a politikai-pénzügyi karrierről tisztán politikaira vált. A pénztárnok 2006 nyarán ringbe is szállt az egyik frakcióvezető-helyettesi tisztségért, de megdöbbentő módon alulmaradt Mesterházy Attilával szemben. Nem volt mese, őriznie kellett eredeti pozícióját (a kasszát). Puch meg is tette, a pártreformbrosurából szép lassan kikopott a választott pénztárnoki poszt eltörlése. A februári kongresszuson pedig majdnem 99 százalékos bizalommal újrázhatott Puch. ("Szeretnek, mert én egy őszinte pali vagyok" - komentálta az érintett.) Kezdetben ugyan arról szólt fáma, hogy Puch megegyezett Gyurcsánnyal, miszerint csak a mostani ciklusát tölti ki, majd önként távozik, ma már szó sem esik erről.

A pénztárnok mostanság legföljebb a koalíciós partnerrel szikrázik össze; Eörsi Mátyás szabad demokrata frakcióvezető szerint Puchnak (gazdasági érdeksérelem miatt) azért akadtak gondjai Kóka Jánossal, mert a gazdasági miniszter 40 százalékkal csökkentette a sztrádaépítés költségeit. Aztán Eörsi bocsánatot kért. Az mindenesetre jól jellemzi a Kóka–Puch-erőviszonyt, hogy bár a pénztárnok az energiapolitikát szabályozó törvény parlamenti szavazásáról a miniszterelnök szobájában jutott közös nevezőre az SZDSZ elnökével, a szocialista frakció mégis szétszavazta a Kóka javasolta változatot. Ráadásul a jövőben Puchnak nem kell Kókával veszkődnie, hisz a gzadasági miniszter legkésőbb az év végétől kizárlólag az SZDSZ elnökeként fungál majd. Puch pedig érintethetetlen, s financiális kapcsolatai lévén a párt egyik legkiterjedtebb kapcsolatrendszerrel rendelkező, miniszterelnöktől és MSZP-s nagyoktól többé-kevésbé független emberként dolgozik tovább.