Hősök, bölcsek, mártírok temetését idézheti Puskás Ferencé

Az 1849-ben megnyílt Kerepesi temető első emlékezetes temetése Vörösmarty Mihályé volt. A költőn 1853-ban hatalmasodott el betegsége, két év múlva Pestre költözött, hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen, majd rövidesen meghalt. 1855. november 21-i temetése már-már tüntetés volt a forradalmat és szabadságharcot elfojtó rendszer ellen.

Már 1870-ben üzlet volt a temetés

A nagy politikustemetések - és egyben nagy újratemetések - sorát az 1870-ben majdnem végső nyughelyére, a Kerepesi temető egy márványüregébe helyezett Batthyány Lajos nyitotta. A politikus ravatalánál kétszázezer ember emlékezett a mártír miniszterelnökre, akinek temetése üzleti lehetőséget is kínált az ügyeseknek; az utcákat ellepő pesti tömegnek kisebb-nagyobb füzetekben Batthyány életrajzát, valamint alkalmi verseket árultak, derül ki Urbán Aladár Aetasban megjelent tanulmányából.

A miniszterelnök holttestét 1849. október 6-i kivégzése után a császári parancs értelmében jeltelen sírba kellett volna temetni, de pesti ferencesek kimenekítették, és zárdájukban őrizték a kiegyezés utáni, az újratemetést engedélyező időkre. Batthyány Lajost végül négy év múlva egy nemzeti adakozásból épült mauzóleumba helyezték, az ünnepségen ekkor már csak kevesen vettek részt.

Kossuth békéltető mirtuszágat küldött

1876 és 1894 között három nagy államférfi temetésén rótta le tiszteletét százezres tömeg Budapesten. A kiegyezést megalkotó Deák Ferenc hosszú szenvedés után 1876-ban halt meg. Életének utolsó éveiben a politikától megcsömörlötten, visszavonultan élt Budapesten. Királyi pompával megrendezett február 3-i temetésére Erzsébet királyné koszorút, a kiegyezést ellenző Kossuth Lajos békéltető mirtuszágat küldött.

Andrássy Gyula, a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök, későbbi birodalmi külügyminiszter sem volt már aktív politikus, amikor 1890-ben meghalt. A kor szokásainak megfelelően több kilométeres menet kísérte utolsó útján a Kerepesi temetőbe. Érdemeit az 1890. évi III. törvénycikkbe foglalták.

A holt Kossuth Pesten

"Kossuth temetésén mindenki ott volt, aki Magyarországon egy körömfeketényit is számított - írja szemtanúként Krúdy Gyula A holt Kossuth Pesten című írásában. - Az volt a ritka ember, aki nem jött el. Százezrek és százezrek szállták meg az utcákat, mert hiszen előre kihirdették, mely útvonalon viszik Kossuthot a temetőbe. A Múzeumból a fél város megkerülésével az Andrássy úton, Teréz körúton, Erzsébet körúton át a Kerepesi útra és onnan a temetőbe, ahol már felállították Kossuth fekete márványból való, de ideiglenesnek mondott kriptáját, a Deák-mauzóleum közelében."

Az 1849 után a kiegyezést ellenző Kossuth csak holtában tért haza torinói száműzetéséből. A temetés napján Ferenc József császár parancsára nem rendelhettek el nem nemzeti gyászt, a kormány tagjai és köztisztviselők nem jelenhettek meg a sírnál. Az uralkodó hajthatatlansága kisebb zavargásokat váltott ki, betörték például a fekete zászlót ki nem tűző középületek ablakait, olvasható Hanák Péter Társadalmi és politikai küzdelmek az 1890-es évek első felében című tanulmányában.

Kerepesiből Rákóczi út

Kossuth Lajosnak nem, a szintén száműzetésben elhunyt II. Rákóczi Ferencnek megadatott, hogy uralkodói leiratra rendezhettek neki állami temetést. A rehabilitációt és a hamvak hazahozatalát a Rákóczi-szabadságharc 1903-as bicentenáriuma készítette elő. Az 1906-ban hazatért Rákóczi Ferenc, valamint fia, József, édesanyja, Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós, Sibrik Miklós és gróf Esterházy Antal hamvait Kassán, Thököly Imréét Késmárkon temették el, de az ünnepség csúcspontja Budapesten volt.

A vonat október 28-án reggel ért be a Keleti pályaudvarra, a menet innen a szertartás után Rákóczira átnevezett Kerepesi úton vonult a Deák térre. Rákóczit és társait a Szent István Bazilikában, Thökölyt pedig a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel. A több tízezres közönség délután 4 óráig róhatta le kegyeletét, majd a hamvakat még az este visszavitték a másnap reggel Kassára befutó vonathoz. "A három temetési ünnepély között a budapesti volt a legnagyobb, a kassai a legfényesebb, a késmárki a legközvetlenebb" - idéz egy szemtanút R. Várkonyi Ágnesnek a Magyar Tudományban Visszatérés Európába címmel megjelent tanulmánya

Zűrzavar, lárma, tolongás

Jókai Mórnak 1904-ben, Mikszáth Kálmánnak 1910-ben is nagy temetést rendeztek, de egyik sem okozott akkora felbolydulást, mint Ady Endréé 1919-ben. Schöpflin Aladár 1928-ban így emlékezett a Nyugatban: "Ady Endre temetése, a forradalmi földindulás legbizonytalanabb napjaiban, rendetlenség, zűrzavar, kegyeletlen lárma és tolongás, egy szépen elgondolt terv silány megvalósítása, mély bánat elközönségesedése ostoba rendezési hibákon, maga volt a saját tehetetlenségében fuldokló forradalom gyászos képe: de képe Ady elrontott életének is."

A forradalmi Magyarország saját legitimációját akarta megalapozni az 1919. január 29-i temetéssel. A Nemzeti Múzeumnál Kunfi Zsigmond búcsúztatta "a forradalomból megszületett magyar népköztársaság kormányának a nevében, a forradalmi megújhodást szomjazó magyar nép nevében", és kijelentette: Adynál "tüzesebb, gyújtogatóbb csóvákkal senki sem járt az alatt a nagy grófi szérű alatt, amely a régi Magyarország volt" - idézi a közoktatásügyi miniszter szavait Két rendszer, két halott, két temetés címmel megjelent tanulmányában Vörös Boldizsár.

Telekitől csak a pompát vonták meg

A kortársak Kossuth Lajos és II. Rákóczi Ferenc temetéséhez hasonlították Blaha Lujza temetését 1926-ban. A nemzet csalogányának nevezett, Reindl Ludovikaként anyakönyvezett művésznőt százezer ember kísérte utolsó útjára, a középületekre és bárházakra fekete zászlót tettek ki. A Nemzeti Színház előcsarnokába felállított ravatalhoz csak a kiváltságosok juthattak, de a körúti villamosról is sokan próbáltak a kordonon belülre ugrani egy utolsó főhajtásra. A Nemzeti Színháztól öt órán keresztül vonult a gyászmenet a Kerepesi úti díszsírhelyhez.

A Horthy-rendszerben két aktív miniszterelnök is meghalt. A csak halálos betegségére tekintettel nem menesztett Gömbös Gyulát és a Jugoszlávia megtámadása miatt lelkiismereti okokból magát főbelövő Teleki Pált is fényes külsőségek között helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti temető díszsírhelyén. A katolikus egyház törvényei szerint az öngyilkossággal bűnt elkövető Telekinek engedélyezték az egyházi temetést, viszont a pompát megvonták tőle.

Munkával temették Rajkot

Soha nem tudhatjuk már meg, hogy hányan voltak Rajk László temetésén. Az 1949-ben koholt vádak alapján kivégzett kommunista politikus Kerepesi úti temetésére eredetileg két-háromezer gyászolót szervezett a budapesti pártbizottság, végül emberek tíz- vagy százezrei búcsúztatták Rajkot, akik közül az ismert bonmot szerint valaki így fordult barátjához: "Szegény Laci, ha most ezt látná, de közénk lövetne."

A párt pedig mindent megtett a dolgozó nép távol tartásától. A HVG idéz a Személyes történelem címmel megjelent Oral History Archívum interjúgyűjteményéből: "A csepeli szerszámgépgyárban azzal próbálták a munkásokat távol tartani a temetőtől, hogy azt mondták nekik, Rajk László emlékét legméltóbban az elvégzett munkájukkal tisztelhetik meg, egyébként pedig aki az adott időben elmegy, igazolatlant kap." A temetésen megjelent Nagy Imre is, aki néhány héttel később a forradalom miniszterelnökeként vonul a magyar történelembe.

A Kádár-korszak sztárjai

A puritán Kádár-korszak mentes volt a sztárkultusztól, de akadtak, akiket a pangás évtizedeiben is tízezrek búcsúztatták. Jávort Pált 1959 augusztusában rajongók tízezrei kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőbe - írja filmtörténeti cikkében Kurutz Márton. "A fővárosban megállt a forgalom, az emberek zokogtak és a koporsó után kullogó cigányprímások is szomorúan húzták Jávor legkedvesebb nótáit."

Legalább ötvenezer ember búcsúzott a ravatalnál két énekestől, az 1974-ben öngyilkosságot elkövető Szécsi Páltól és a tíz évvel később szívrohamban ugyancsak fiatalon elhunyt Máté Pétertől.

Hátha lőnek

A rendszerváltást temetések és újratemetések vezették be; a sort, különös módon, Bartók Béla újratemetése nyitotta 1988 júliusában. Az utolsókat rúgó kommunista hatalom a zeneszerző hamvait, a család egyes tagjainak ellenkezése dacára, hazahozatta, és legitimitása megerősítése érdekében közös állami és egyházi szertartás keretében eltemettette. Az állami vezetők a Bartókot elüldöző fasizmust ócsárolták az újratemetésen, ahol a Központi és a Politikai Bizottság egyes tagjai is díszőrséget álltak.

A rendszerváltás szimbóluma Nagy Imre egy évvel későbbi újratemetése lett. A letűnt hatalom emberei ugyan itt is tolongtak, de a hangulatra jellemző, amit Konrád György ír visszaemlékezésében a Jelenkor 2006. októberi számában: "Reggel még telefonon tanácskoztunk a barátainkkal, hogy vigyük-e magunkkal a gyerekeket, mert hátha lőnek."

Nagy Imre és néhány vádlott társa, valamint a felkelőt jelképező névtelen, üres koporsó fölött negyedmillió ember gyászolt a Hősök terén. Néhány héttel később, július 6-án, éppen azon a napon, amikor Nagy Imrét törvényesen is rehabilitálták, meghalt a tisztségeiből addigra leváltott Kádár János. Németh Miklós kormánya országos gyászt rendelt el.

Kádár temetése Bush miatt csúszott

"A pártvezér elkülönített sírhelyet kapott - amelyet Grósz Károly jelölt ki -, valamint egy méretében és anyagában a többitől elütő, kiemelt síremléket. Az, hogy nem a legprivilegizáltabb helyre temették, hanem - a mauzóleumhoz képest - a perifériára, furcsa dolgot eredményezett: az egykori oldalparcellát tette a munkásmozgalmi pantheon legfontosabb pontjává, amelyhez képest a centrális rész másodlagossá vált" - írja a Budapesti Negyedben megjelent tanulmányában Tóth Vilmos.

Kádár temetését csúsztatni kellett, mert idősebb George Bush ezekben a napokban látogatott Budapestre. Az amerikai elnök július 13-án reggel repült el Ferihegyről, délután az MSZMP Központi Bizottságának épületében felravatalozták Kádárt. Kilométernyi sor kígyózott a Duna-parton a Kossuth térre, és a korabeli beszámolók szerint utolsó útjára is körülbelül annyian kísérték, mint ahányan néhány héttel korábban a Hősök terén újratemették Nagy Imrét. (Kádár temetéséhez egy másik újratemetés is kapcsolódik; az 1956. október 6-án egyszer már újratemetett Rajk László maradványait a fia áthelyezte a Munkásmozgalmi Panteonból, hogy apjának ne kelljen Kádár mellett nyugodnia.)

Mindszenty titkára a kriptarácsnál

A kilencvenes évek első felében sorra temették újra az emigrációban elhunyt politikusokat, közéleti embereket. Az érdeklődést tekintve a Rákosi idején bebörtönzött, 1956-ban szabadult, majd 1971-ig a Szabadság téri amerikai nagykövetségen élő Mindszenty Józsefé emelkedett ki. Esztergomban több tízezer ember vett tőle búcsút a székesegyház előtti téren.

Az 1975-ben Bécsben elhunyt hercegprímás éles kommunistaellenessége jellemezte egykori titkárát is. Mészáros Tibor társaival Mindszenty kriptarácsához láncolta magát, hogy a hamvakat addig ne szállíthassák Magyarországra, amíg a szovjet csapatok az országban vannak. Végül az 1991. június 19-i kivonulás előtt másfél hónappal lezajlódhatott a szertartás.

Nem tiltották

"Csak magánemberként vettem részt" - magyarázkodtak a Portugáliában, a magyar forradalom kudarcától megviselten elhunyt Horthy Miklós kenderesi újratemetésén az Antall-kormány egyes megjelent tagjai. (A kormány és a parlament a tagjainak a részvételt nem tiltotta, ha nem hivatalos minőségben vesznek részt az eseményen.) A család meghívót senkinek sem küldött ugyan, de "szívesen és örömmel" várt mindenkit, aki fejet kívánt hajtani a ravatal előtt.

Végül több mint ötvenezer ember kísérte most már tényleg utolsó útjára a kormányzót.

Százezrek Antall ravatalánál

Antall József 1993-ban bekövetkezett halálakor, a HVG korabeli értesülései szerint, a temetés rendezői régi filmhíradók felvételein tanulmányozták egy másik két, aktív miniszterelnökként elhunyt politikus, Gömbös Gyula és Teleki Pál búcsúztatását. A szertartás egyes elemei a Horthy-rendszert idézték. A holttestet a Parlament kupolacsarnokánál ravatalozták fel, ahol két-háromszázezren hajtottak fejet.

A harmadik magyar köztársaság első miniszterelnökét a Nemzeti Pantheonban helyezték örök nyugalomra, a Kerepesi úti temetőben - Kádár János sírja mellett - máig az övé a leglátogatottabb nyughely.