Semmit sem tudhatunk meg a feloldott titkosítású iratokról

Az LB ezzel a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletét hagyta helyben, amely szerint nem kell nyilatkoznia az NBH-nak ezekről az iratokról.

Az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Az ügy előzménye, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) azt akarta megtudni, az NBH 2004-től 2006-ig milyen titkos dokumentumoknak oldotta fel a minősítését, mi volt a feloldás oka, továbbá mi volt a tárgya és jelölése a kért adatoknak. A hivatal az adatok kiadását megtagadta, ezért a TASZ bírósághoz fordult.

A Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletében a keresetet elutasította.

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla ezt a döntést megváltoztatta, a keresetnek helyt adott, és jogerősen kötelezte a hivatalt a kért dokumentumok kiadására. A jogerős ítéletet az NBH felülvizsgálati kérelemmel támadta meg a Legfelsőbb Bíróságon.

Az elsőfokú bíróság után az LB ismét elfogadta az NBH érvelését, miszerint olyan tágan van megjelölve a megismerni kért adatok köre, hogy ezek az iratok a tárgyuknál és a bennük szereplő személyeknél fogva minősítésük megszűnésétől függetlenül is magukban hordozzák a nemzetbiztonság és mások jogos érdekeinek veszélyeztetését, illetve ennek lehetőségét, mondta Völgyesi Lászlóné, a tanács elnöke.

Közölte, a jogerős ítélet jogszabálysértően kötelezte az alperest adatkiadásra.

Völgyesi Lászlóné az indokolásban - egyebek mellett - elmondta: a felperes kérésének teljesítése esetében igen nagy mennyiségű irat átnézéséről, rendszerezéséről lenne szó, ez meghaladja azt az elvárható tevékenységet, amit az alperessel szemben támasztani lehetne. Tévedett a jogerős ítélet, amikor az alperest a nagy mennyiségű irat rendszerezésére, kigyűjtésére kötelezte.

Az adatvédelmi és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény az alperes számára lehetővé teszi, hogy megtagadja a közérdekű adatszolgáltatást, ha az nemzetbiztonsági érdeket veszélyeztetne.

Mint elhangzott, az NBH jogszabálysértésre hivatkozva nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Érvei szerint nem rendelkezik azokkal az adatokkal összegyűjtött formában, amelyek kiadásra lett kötelezve, s az adatok kiadása nemzetbiztonsági érdeket, illetve mások jogos érdekeit veszélyeztetné.

Földes Ádám, a TASZ munkatársa korábban, a másodfokú ítélet kihirdetése után azt mondta: a perindítással az volt a céljuk, hogy teszteljék, kontrollálják, jogállami-e az NBH minősítési gyakorlata, illetve megfelelnek-e a jogállami elvárásoknak az ide vonatkozó törvényhelyek.

Baltay Levente, a TASZ a perben eljáró ügyvédje az Indexnek elmondta, hogy az NBH lényegében arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását a bíróságoktól, hogy az iratok nyilvántartása nem elektronikus, hanem kartotékalapú. "Ha ezzel érvelnek, azt kénytelenek vagyunk elfogadni" - fogalmazott az ügyvéd, utalva arra, hogy az állítás ellenőrzésére az ítélet értelmében már nem lehet módjuk.

Ugyanakor a bizonyítás terhe mindig az adat kiadását megtagadó intézményen van- magyarázta a jogi helyzetet Baltay. A TASZ ezért furcsállta, hogy az NBH az adatok kiadásának megtagadásakor még nem, csak később, a bíróságon hivatkozott az aránytalanul nagy munkateherre, amit a kért információk összegyűjtése okozna. Az elsőfokon eljáró Fővárosi, majd végül a Legfelsőbb Bíróság azonban elfogadta, hogy az NBH olyan indokkal védje magát, ami az eredeti érvelésében nem szerepelt.

Baltay emlékeztetett arra, hogy a peres ügyekben a felek több mint 99 százaléka tudomásul veszi az első- vagy másodfokon jogerőssé váló ítéletet. A kivételt, mint mondta, jellemzően az állami szervek jelentik, melyek rendszeresen felülvizsgálatot kérnek az LB-n.

A TASZ praxisában az elmúlt időszakban ugyanez történt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és Budapesti Rendőr-Főkapitányság tekintetében is. Ezek az állami intézmények ilyenkor arra költik az adófizetők pénzét, hogy megvédjék őket azoktól az adatoktól, amelyekről a másodfokú bíróság kimondta, hogy mindannyiunkat megilletnek - fogalmazott az ügyvéd.