A kormány vizitdíjjal megy a vizitdíj ellen

Téli álmát alussza a kormány tisztasági csomagos népszavazási kezdeményezése. Noha Gyurcsány Ferenc korábban belengette, hogy ha a parlament nem bólint rá a közéletet rendbe tenni hivatott pontjaira (többek között pártfinanszírozási törvényjavaslat, képviselői járandóságok szabályszerű adóztatása, főállású parlamenti munka), akkor jól a köz elé terjeszti őket.

A kétharmados parlamenti támogatást igénylő köztisztasági csomagot megvétózták a pártok, úgyhogy ha a miniszterelnök állja a szavát, jön a referendum. Egyelőre azonban semmi sem moccan, ráadásul több szocialista ódzkodik is a kormány javasolta népszavazási kérdésektől, az SZDSZ pedig kifejezetten ellenezné az akciót.

A frakció lelki nyugalma

A szkeptikusok aggodalma úgy összegezhető, hogy "az adózzon már rendesen a képviselő" típusú kérdések csak még inkább mozgósítanak a Fidesz vizitdíjra, kórházi ápolási díjra, tandíjra koncentráló népszavazására, másrészt hiba lenne újra felújítani a kormány és a frakció közötti csatározásokat. (Emlékeztetőül: amikor Gyurcsány bedobta a képviselői bérezés rendbetételét, valamint a különböző önkormányzati tisztségek és az országgyűlési képviselőség összeférhetetlenségét, szép kis purparlé kerekedett.)

Most viszont kényesen ügyelni kell a szocialista frakció lelki nyugalmára, hiszen közeledik az egészségbiztosítási modellről döntő szavazás. Ha a miniszterelnök magára haragítja a parlamenti frakciót, az MSZP-s képviselők keresztbe verhetik a kemény koalíciós villongásokkal összehozott egészségbiztosítási törvényjavaslatot. Ráadásul a képviselőcsoport kedélyének amúgy sem tesznek jót a friss közvélemény-kutatások.

Az egyik, a szélesebb nyilvánosságra még nem hozott adatsor szerint ugyanis a Fidesz támogatottsága a teljes lakosság körében 40-44 százalékra kúszott fel, az MSZP kedveltsége viszont 16 százalékosra sorvadt. A jelek szerint a kabinet az egészségügyi végszavazásig nem bolygatja a népszavazást. Utána viszont - információink szerint - felébreszti a témát téli álmából.

Ezzel a manőverrel ugyan a frakcióharagot elkerüli a kezdeményezés, de a késleltetés a Fidesz népszavazási mozgósítását nem küszöböli ki. Csak hát a politikai presztízsen kívül épp azért olyan fontos az egészségügyi törvény megszavazása, mivel e jogszabály lehet a Fidesz-referendum elleni gyógyír.

Preventív 13 milliárd

A szándékok szerint ugyanis a készülő törvény lehetővé (esetleg kötelezővé) teszi, hogy a pénztárak átvállalják az ellenzéki párt által úton-útfélen kárhoztatott vizitdíjat. Erre persze lehetne azt mondani, hogy az állam nem csinál mást, mint a vizitdíjból befolyó 13 milliárdot nem közvetlenül a betegtől kéri el, hanem különböző adóforintok formájában szedi be.

A vizitdíj átvállalása szocialista prominensek szerint nem lenne automatikus, a pénztár csak akkor fizetne a páciens helyett, ha a biztosított részt vesz különböző megelőző, egészségmegőrző kezeléseken (például rákszűrés). Ami a dolog gyakorlati oldalát illeti, a megelőzéssel csökkenthető az orvos-beteg találkozások száma, illetve kevesebb beavatkozásra lesz szükség, így a kormányzati logika szerint a pénztárak az átvállalással elvesztett 13 milliárd forintot képesek lesznek megtakarítani.

Ha ez a szabály életbe lép - érvelnek forrásaink -, a kormány nyugodtan mondhatja, hogy csak annyit kér az emberektől, figyeljenek oda egészségükre, és nincs vizitdíj. " Márpedig ha átmegy a "nincs vizitdíj" üzenete, kihullik a Fidesz népszavazásának méregfoga. Felmérések szerint ugyanis a vizitdíj kérdése mozgósít legjobban, a jóval kevesebbeket érintő tandíj nem hozza lázba annyira a társadalmat, a kórházi napidíjat pedig szinte "nem is érzik" az emberek. Persze nem anyagilag, hanem értelmezni nem tudják, ugyanis a kórházi napidíj a zöm szemében összemosódott a vizitdíjjal.

Rutinszerű mélyrepülés

Így pedig, forrásaink olvasatában, két kimenetele lehet a népszavazásnak. Az egyik, hogy érvénytelen lesz, ezt a hatalom a reformok sikereként és az orbáni politika bukásaként kommunikálhatja. A másik verzió szerint a népszavazás eredményes lesz, de a köz a kormányzat közben feléledő elképzeléseit is megszavazza, miközben a Fidesz legfontosabb pontja elveszti jelentőségét. Ebben az esetben remek purparlét lehet kezdeni arról, hogy ki is nyerte a népszavazást, illetve ha a nagyobbik ellenzéki párt következetesen elutasítja a képviselői fizetések normális adóztatását, akkor hónapokig rá lehet sütni, hogy dacol a köz akaratával. (Úgy tudjuk, a szocialisták nem akarják, hogy a főállású képviselőségről népszavazás legyen.)

Hogy bejön-e a stratégia, még nem tudni. Addig is a közvélemény-kutatások okozta keseredettséget kell orvosolni. A megszégyenítő adatok azonban információink szerint annyira nem aggasztják a kormányzatot, mondván: csak akkor van baj, ha a Fidesz támogatottsága a teljes lakosság körében tartósan 40 százalék körül marad. Az indok: az utóbbi hónapokban gyakorlatilag nem változott a Fidesz népszerűsége, 35 százalék körül mozgott. bíznak abban, hogy csak egyszeri kilengés lehet a frissen mért 40-44 százalék.

A szocialisták arról panaszkodnak, hogy az ellenzéki párt jelenlegi megugrását és a szocialisták újabb hanyatlását szinte természetesnek tartják, hiszen ha egy típusú téma, mint "Kovács Ági doppingolt-e", nem fedi el, akkor a közbeszéd másról sem szól, mint a koalíciós válságról. Ráadásul ha a népszerűségi statisztikák alakulását megnézi valaki, általánosságban elmondható, hogy az utóbbi tíz évben a szocialisták sohasem vezettek, csak épp a választások előtt és után egy picivel - és nyertek. Például alig húsz százalékon álltak 2005 vége felé is, amikor pedig már javában dúlt az imázskampányuk.

Ilyen mélyre azonban valóban nem sikerült eddig az MSZP-nek letornásznia magát, a Bokros-csomag idejét kivéve, amikor hónapokig 17 százalék körül pangott a párt népszerűsége. Egyelőre azonban a felmérések szerint a tavaly az MSZP-re szavazók nyolc százaléka ment át a Fideszhez (ez az összes választó körülbelül két százaléka, 160 ezer ember), míg a 2006-os MSZP-szavazók harminc százaléka (600 ezer ember) a bizonytalanokat erősíti. Hogy ők nem a jobboldal felé hajlanak, azt abból valószínűsítik, hogy amikor a szocialisták időnként feljönnek egy-két százalékkal, akkor pont ennyivel apad a bizonytalanok száma.